Netanjahu bukása rávilágít Orbán rossz Izrael-politikájára
Habár a párhuzamokat az ember szubjektíven érzékeli, de tényleg van valós alapja, ha párhuzamot vonunk az izraeli és magyar ellenzék összefogása között – reagált Balázs Péter kérdésünkre, hogy több eltéréssel ugyan, de nem az megy-e végbe az izraeli belpolitikai színtéren, mint ami előtt Magyarország is áll. Az izraeli fejlemények azt üzenik a magyaroknak, hogy ha még olyan nehéz is, és a mienknél is összetettebb országban sikerülhet az összefogás, akkor itthon ugyancsak meg lehet csinálni. Tanulság az is, hogy rossz volt az orbáni külpolitika, mert politikusok jönnek és mennek, az államok azonban maradnak, Orbán pedig csak a Netanjahu-lapra játszott.
12 év után kényszerűen távozni látszik Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő, a választások eredményeként ugyanis az ultraortodox zsidóktól az arabokig terjedő nyolcpárti koalíció alakult, amelyben egy kis izraeli iszlamista párt adja a mérleg nyelvét. Vasárnap szavaz a Knesszet az új kormányról, ami elemzők szerint borzasztóan törékeny lehet. A koalíciós partnerek egyetlen dologban értenek ugyanis csak egyet, abban, hogy Netanjahut minden áron el kell(ett) távolítani a hatalomból.
A helyzet sokban hasonlít a magyarországihoz. Annyiban feltétlenül, hogy nálunk is széles körű ellenzéki összefogás látszik megvalósulni, igaz, Magyarországon már a választásoknak is így futnak neki a demokratikus ellenzék pártjai, miközben Izraelben a voksolás eredménye után álltak össze. Ezzel együtt is jogosnak látszik a megállapítás, mintha párhuzamosan futna a két politikai folyamat: itt is. Ott 12 évnyi hatalom után próbálja az ellenzék leváltani a kormányfőt, és ott is addig nem látott összefogás eredményeként valósul(hat) ez meg. Kérdés, jól látjuk-e a párhuzamot? – Balázs Péter volt külügyminisztert kérdeztük.
„A párhuzamokkal egyetértek, mert bár az ember által észlelni látott párhuzamok szubjektívek, de ebben az esetben tényleges alapjuk van” – mondta a Hírklikknek. Kiemelte, hogy olyanok, akik amúgy szóba sem állnának egymással, s tették ezt azért, mert ugyanaz a a cél vezérli őket, hogy leváltsanak egy hosszú ideje kormányzó populista, öntörvényű politikust. Egy erős ellenfél pedig képes egységet képezni akár az egymástól távol állók között is, akik készek ezért a célért összeállni – fejtegette a korábbi külügyminiszter, példaként a Hitler elleni koalíciót, vagy akár egy mai példát említve: a Bundestagban az AfD-vel szembeni egységfrontnak is egyetlen célja van, nehogy komolyabb szerephez jusson a szélsőséges párt – fejtegette.
A kockázatok is ugyanazok – folytatta –, mégpedig az, hogy az ilyen szövetségek tartalmilag igen törékenyek. Kérdés például, hogy Izraelben hogyan fogják összehozni a hagyománytisztelő pártot az arabokkal, s persze a liberális Lapid felfogással. Balázs Péter szerint ez a jövő zenéje. Akárhogyan is, a helyzet nagyon törékeny, s művészi politikai érzék kell ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani az átmenetet a Netanjhau-rezsimtől egy normálisabb és kiegyensúlyozottabb kormányhoz.
Mit jelent vajon Orbán számára Netanjahu bukása, hiszen látszólag az egész Izrael-politikáját egy lapra, a Netanjahu-lapra tette fel? – merül fel. „Rossz volt az Izraellel szemben folytatott orbáni külpolitika, merthogy politikusok jönnek és mennek, az államok azonban maradnak, Orbán pedig valóban csak a Netanjahu-lapra játszott” – szögezte le Balázs Péter. Mint kifejtette, Orbán nagyon erősen vonzódik a hozzá hasonló politikát követő politikusokhoz, és ezt az államok közötti viszony fölé helyezi. „Pedig sem a külpolitikában, sem a belpolitikában nem szabad érzelmet belevinni: a sakktáblán a játékosoknak az államok közötti viszonyt kell mérlegelniük” – hangsúlyozta a korábbi külügyminiszter, kiemelve, hogy Magyarországnak Izrael állammal kell tudatos, hosszú távú stratégiát építenie. Orbánéknak ugyanúgy kellett volna figyelni az ellenzékre (különösen a Lapid pártra, amely vezetőjének anyanyelve is inkább magyar). És azt sem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni, hogy miközben Izrael ténylegesen egy világraszóló biztonságpolitikai probléma, egy jelentős magyar ajkú és hátterű lakosság él ott.
Orbán persze több célra próbálta használni Netanjahut: egyrészt a magyar-izraeli állami kapcsolatokat kitette a kirakatba, másrészt pedig feltette a kalapot és elment a Dohány utcai zsinagógába, üzenve a hazai zsidóságnak, hogy itt is rá számíthatnak – emlékeztetett Balázs. Aki szerint „mindebben van egy jó adag hamisság”.
Van-e tanulsága annak, ami Izraelben történt a hazai ellenzék számára? „Az okos ember mindenből próbál tanulni, ugyanakkor nincs két egyforma eset” – szögezte le Balázs Péter, hozzáfűzve: ilyen méretű és hátterű torzó, mint Magyarország, nincs még egy világon, de a maga módján minden ország ilyen egyedi eset. „Mindenesetre azt érdemes megjegyezni, hogy ha még az olyan nehéz és a mienknél is összetettebb országban sikerülhet az összefogás, ha az izraeli politikai ellenzék vette ezt az akadályt, akkor itthon is meg lehet azt csinálni”
