Nincs kompromisszum!

Ön írt egy esszét Oroszország ukrajnai háborújával kapcsolatban Putyinról. Ebben azt állítja, hogy a háború – a történelmileg orosz birodalmi területek újra egyesítésével – Putyin elnök illuzórikus kísérletének kíméletlen betetőzése. Ezzel akarja helyreállítani Oroszország nagyságát a kontinensen, globálisan nézve pedig a kereskedelemben, a pénzügyekben és a kultúrában a NATO fölényével szemben. Miből gondolhatta Putyin, hogy ez egy reális elképzelés?

Ezt ő már 2007-ben, a müncheni konferencián felvetette. Két dolgot mondott, ami beleillik abba, ami később meghatározta a gondolkodását. Az egyik az volt, hogy nem ért egyet az úgynevezett unipoláris világrenddel.Míg korábban ugyanis két szuperhatalom volt – bár Oroszország csak az atomfegyverei miatt volt annak tekinthető, egyébként minden más tekintetben jóval Amerika alatt teljesített –, azt mondtuk, hogy kétpólusú világ létezik, mert az oroszok fél Európát elfoglalták. A másik megnyilvánulása az volt, hogy egy olyan új világrend kell, amiben Oroszország egyenlő partnerként szerepel. Ez volt a müncheni konferencián. De, ahogy az esszémben írom, már akkor tudta, amikor Borisz Jelcint leváltotta, hogy revansista elképzeléseit csak úgy képes megvalósítani, ha brutális erőszakot és elsöprő kényszert alkalmaz a kis, illetve a közepes méretű, korábban szovjet, de most már szuverén államokkal szemben. Ezért volt az úgynevezett „második orosz-csecsen háború” 1999 augusztusa és 2000 áprilisa között. A harc az Orosz Föderáció és a csecsen Icsker Köztársaság között zajlott. Ezért volt a transznisztriai, moldovai-orosz háború 1990 és 1992 között, amelyben Moldova keleti része, de facto orosz uralom alatt álló, független entitássá vált. Majd jött a 2008. augusztusi orosz-grúz háború, amelyben a Dél-Oszétiában és Abháziában létrehozott „köztársaságokkal” kannibalizálta Grúzia területét. Végül is az oroszok Tbiliszinél megálltak. Utána jött Janukovics ukrán elnök kiebrudalása, a „majdani” forradalom, végül pedig a Krím félsziget 2014-es megszállása és annektálása, valamint a Donyecki és Luhanszki terület függetlenségének, illetve az ott létrehozott úgynevezett „népköztársaságok” támogatása. Az oroszok sose tekintették véglegesnek azt, hogy Hruscsov odaadta a Krím félszigetet az Ukrán Szocialista Köztársaságnak. Viszont nem volt az orosz szárazföld és a krími félsziget között közvetlen közúti összeköttetés, ezért építettek egy borzasztó hosszú utat, ami a kettőt összekapcsolta. Ezzel Putyin elkezdte azt a folyamatot, ami most zajlik. Én egyébként józan ésszel nem is hittem, hogy megkezdi az inváziót, mert számomra egyértelmű volt, mik lesznek a következményei. Illetve, hogy ebből Putyin csak vesztesként kerülhet ki. De meglépte, amire mi azt mondjuk angolul: „előrefutamodás”. Ő azt mondta, hogy valójában ugyanúgy, mint a Krím- félszigetet – a Luhanszki és Donyecki területet is – népszavazással akarja Oroszországhoz csatolni. Ugyanakkor azt hiszem, már rájött arra, hogy itt komoly problémák vannak, és Ukrajnát nem tudja erre kényszeríteni, főleg nem az egész országot elfoglalni. Ez egyértelmű volt a kezdetektől.

Viszont addig lövi Ukrajnát, amíg romhalmazzá nem válik?

Nem hiszem. Azért azt nem fogja csinálni. Most körülbelül ott tart, hogy lövi, lövi, de ez csak azért van, hogy bebizonyítsa, az oroszok győztek. Meg azt, hogy csak rajta múlott, hogy nem foglalták el egész Ukrajnát. Most már mindenki számára egyértelmű, hogy meg fog elégedni a Donyecki és a Luhanszki területtel.

Ön a tanulmányában azt is írta, hogy Putyin máris elvesztette ezt a háborút. Ugyanis nem számított rá, hogy az ukránok ellenállnak, és a Nyugat ennyire egységes lesz Moszkvával szemben. Ez a véleménye akkor is, ha Putyin atomfegyvert vetne be?

Az atomfegyvert nem fogja bevetni. A legfontosabb ok az, hogy atomfegyverek tekintetében Amerika sokkal erősebb, mint Oroszország, és a védelmi rendszere is sokkal fejlettebb, mint Oroszországé. Az oroszoknak praktikusan nincs védelmi rendszerük az amerikai rakétákkal, és különösen az atom-tengeralattjárókkal szemben.

Ennek ellenére, ön azt mondja, egészen addig fenn kell tartani a szankciókat, amíg Oroszország ki nem üríti az illegálisan elfoglalt területeket?

Abszolút. Ez azért is érdekes, mert Zelenszkij is bejelentette a közelmúltban, hogy csak akkor kötnek bármilyen fegyverszünetet, vagy békeszerződést, ha az oroszok minden területet – és ebbe beleértendő a Krím félsziget is – visszaadnak. A NATO pedig azt szorgalmazza, hogy az oroszok Grúziában, Moldovában, tehát mindenhol, adják vissza azokat a területeket, amiket „lecsíptek”. Vissza kell állítani az 1991-es határokat.

Ön milyennek látja Putyin elnököt?

Olyannak, amilyennek az esszémben leírtam. „Putyin elnök nem győztes, hanem a saját törvénytelen agressziójának áldozata. Régi/új nemzeti szimbólumát, az orosz medvét büszkének és nagyszívűnek, de ravasznak, kiszámíthatatlannak, provokáció esetén pedig szélsőséges erőszakra hajlamosnak ábrázolták. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek együttesen létrehozták és fenntartották a szerencsejátékos Putyint, aki intuitívan határozottnak, de szűklátókörűnek bizonyult. Az orosz elnök kevéssé képes globális jövőképet kialakítani, miközben nem érzékeli a hosszú távú következményeket, amelyeket az azonnali önérvényesítés érdekében feláldozni hajlandó. Ez a már-már mitikus, de a valóságban mégis csaló Putyin, a Krím elfoglalása és Oroszországhoz való csatolása nyomán az orosz nép túlnyomó többsége számára hőssé vált. A Krím visszaadását az anyaországnak és a Donyecki, valamint a Luhanszki terület illegális megszállását úgy mutatták be otthon, illetve külföldön, mint védekező reakciót, amivel az orosz civilizációt igyekeznek menteni a félig nyugatiasodott ukránok barbár támadásaitól. Az orosz civilizáció megmentője megismételte agresszív cselekedetét Ukrajnában, remélve, hogy a világ reakciója ugyanolyan visszafogott lesz, mint 2014-ben volt. A világ számára nyilvánvalóvá kellett volna válnia, hogy Putyin Oroszországával nem lehet alkut kötni. Történelmileg mélyponton lévő gazdaságával, reménytelenül korrupt pénzügyi intézményrendszerével és értelmes ötletektől mentes, autokratikus politikai rendszerével Oroszország mindig csak az erőre fog reagálni, miközben a nyers revansizmus felhívásaira támaszkodik a legitimitás érdekében. A Kremlben ülő, rosszindulatú despota jelenleg is csak az erőt érti. Meg azt, hogy ha kell, ezt az erőt használják is ellene.”

Ön szerint nem lenne jobb egy gyors békekötés a világ biztonsága érdekében?

Nem. Ez elvi kérdés. Az, hogy az oroszok azt mondják, a túlerő által jogot formálhatnak bármire, az a nemzetközi jog megcsúfolása. És nem csak a mostanié, hanem visszamenőleg egészen az ókorig. Vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani, és ezt a mentalitást abszolút meg kell változtatni. Az én véleményem szerint itt nem lehet kompromisszum. Ahogy az esszémben is írtam: „a zsarnokság nem jelent alternatívát a legitim kormányok számára. Hosszú távon a szabadság és a demokrácia fog győzedelmeskedni a törvénytelenség és a despotizmus felett. A meglévő szankciókat fenn kell tartani, és ha szükséges, új és szigorúbb szankciókat kell bevezetni mindaddig, amíg Putyin elnök, valamint cinkosai vissza nem adják a Szovjetunió felbomlásának kezdete óta jogtalanul elfoglalt területeket. Tartós béke ugyanis csak ott lehet a világban, ahol az erős és a gyenge államok közötti kapcsolatokban elég erősek az igazságos elvek. Az alternatíva a kizárólagos hit az erőszakban, és abban, hogy az erő jogtalan alkalmazásával az erősebb mindent elérhet. Beleértve a vazallus kormányok létrehozását, sőt, egy olyan világrendet is, amelyben káosz és anarchia uralkodna. Egyetlen politikusnak vagy hétköznapi embernek sem szabad illúziót táplálnia arról, hogy Oroszország jelenleg nem partner az ukrán válság megoldásában. Azért, hogy megakadályozzuk az elhúzódó patthelyzetet és az ezzel járó globális szégyent, a világnak szilárdan ki kell tartania azon szándékában, hogy eltörölje a föld színéről a Putyin-féle Oroszország csapását.”