Nyilatkozott a vesztes direktor, miután Vidnyánszky emberének ítélték a győri teátrumot

– Jelenleg ki a Győri Nemzeti Színház vezetője?

– Természetesen én, június 30-áig. 

– Az elmúlt néhány napban szinte nyilatkozatháború színtere lett a közösségi háló Ön és Dézsi polgármester közt. Ön azt nehezményezte, hogy a Facebookról kellett megtudnia, hogy 12 év után elvesztette a színház vezetését. Győr polgármestere erre némileg élesen replikázott, hogy mindenki a város honlapjáról értesülhetett, miért kellett volna személyre szólóan értesíteni bárkit is. Ezt mindössze szakmai gesztusként várta volna el?

– Nézze, a szakmai bizottsági döntésen voltunk túl, ahol Bakos-Kiss Gábor kapta a többségi, pontosabban egyhangú szavazatot. A döntést el is fogadtam, mindössze azt nehezményeztem, hogy éppen vásárlás közben ért a hír, hogy a polgármester a közösségi oldalán gratulál az új igazgatónak, holott erről önkormányzati szinten még nem született meg a hivatalos értesítés. Azt elvártam volna, hogy előbb – amint szokás – kiküldik hivatalosan, önkormányzati pecséttel a leváltásomról megszületett döntést. Ez nem történt meg, ennyi volt az én fenntartásom utólag.     

-A Népszava információja szerint maga az immár nagyhatalmú színházi pápa Vidnyánszky Attila is tagja volt annak a bizottságnak, ami végül az ő emberét hozta ki nyertesként a Győri Nemzeti Színház igazgatói pályázatán. A bizottság tagja volt továbbá az a Vincze Balázs is, aki az akkor még fideszes pécsi önkormányzat alá tartozó Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként nyíltan beismerte, hogy politikai okokból tiltotta le egy olyan előadás bemutatását a városban, amelynek Alföldi Róbert volt a főszereplője – írta a lap. Ön, holott 12 évig állt a teátrum élén és különösebben nem pozícionálta magát látványosan politikailag, mint például Szolnokon Balázs Péter – akit szintén leváltani terveznek –, a döntést követő napokban többször is nyilatkozott arról, hogy nem lepte meg az eredmény. Miért is?

– Úgy gondolom egyszerűen változást akartak, ezt már régebb óta hallani, hogy új embert szeretnének.

– Szakmai vagy politikai-közéleti alapon?

– Én azt nem jelenteném ki, hogy politikailag.

– Hát a mai világban a személyi változásokat két ok indukálja: vagy szakmai vagy politikai.

– Erre annyit tudok válaszolni, hogy feltehetően frissítést akartak, ennyi. Szakmailag semmi probléma nem lehetett velem, erről nincs semmilyen visszajelzésem, az egész város elismerte a tevékenységemet. 

– Milyen látogatottsága volt a színháznak az Ön elmúlt 12 éves vezetése alatt?

– Minden adat, nézői szám visszakereshető, abszolút zsúfolt, teltházas előadásaink voltak, a tíz év alatt folyamatosan emelkedtek a bérletes helyek is – a pandémiás egy év kivételével. 

– Gondolom, nyílt pályázaton döntöttek a színház sorsáról. Ön ismeri az utódja nyertes és feltehetően innovatív elképzeléseit a színház tervezett jövőjéről?

– Nem. Mindhárman, akik jelentkeztünk, nyilatkoztunk a programunkról, ami ekkor elhangzott, annyit tudok a terveiről. 

– Milyen lényeges szakmai hangsúlyeltolódások reményével hozhatta ki nyertesként az utódját az önkormányzat?

-– Inkább a polgármester döntött egyszemélyben, miután meghallgatta a szakmai bizottság beszámolóját és meghajolt az érvek előtt. Kész.

– A polgármester úr köztudottan kiváló kardiológus. 

– Igen. Nem színházi ember.

– Ezzel együtt, ha tud objektíven válaszolni, Ön szerint mi dönthetett Bakos-Kiss mellett...? Nehezen tudok pontosabb kérdést feltenni, mivel nem ismerem a pályázatát, sőt, őszintén szólva, a szakmai múltját sem. 

– Én mindössze a szavazási arányt ismerem, semmit sem tudok a döntést megalapozó okokról. 

– Önt régről ismerhetjük színészként, szinkronszínészként, rendezőként, immár színházigazgatóként. Mit tudhatunk az utódjáról?

– Őszintén szólva, én sem nagyon ismertem őt. Annyit tudtam, hogy a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház tagja, voltak rendezései, inkább a zenés műfaj képviselője, jól énekel, van egy állami kitüntetése. Nagyjából ennyi, nem ismertem a pályafutását.

– Intézmény- vagy társulatvezetői gyakorlatáról tudhatunk?

– Erről annyit tudok, hogy egy nagyon rövid ideig a váci Dunakanyar Színházban volt tán művészeti vezető, a járványhelyzet kezdetén pedig a Karinthy Színházhoz került, nem kizárt, hogy a Vidnyánszky Attila vezette Teátrumi Társaságnak is köszönhetően. 

– Ehhez képest egy elég nagy falatot kapott a Győri Nemzeti Színházzal. Ön milyen visszajelzést kapott a saját társulatától a történtek kapcsán? 

– Találkozásra, megbeszélésre nem nagyon volt lehetőség, mivel a járványhelyzet mindent felülírt. A szakmai zsűriben a színház képviseletében „üzemi tanácsként” egy fő vehetett részt, aki a színházon belül megtartott szavazás eredményét képviselte. A színházon belüli szavazást azt követően tartották meg, hogy megismerték – online prezentációban – a pályázók elképzeléseit. A tagság szavazatai alapján kimagasló többséggel, több mint kilencvenen támogatták az én pályázatomat, harminc körüli volt a második helyezett, a győri Vaskakas Bábszínház művészeti vezetőjéé s tizenegynéhány a nyertes pályázóé.

– Jól értem: a színházi közösség bő kétharmadának akarata ellenére kaptak új direktort...?

– Hát igen, ez tény, a dolgozók így döntöttek, erről jegyzőkönyv is készült. 

– Mikor jelent meg az új pályázati kiírás?

– Decemberben. Az mindenesetre meglepő volt, hogy csak két évre szól a kinevezés, ez a szakmában több mint szokatlan egy színház vezetőváltásakor.

– Mi lehet ennek az oka?

– Fogalmam sincs. Ha csak az nem, hogy másfél évem volt még hátra a nyugdíjig, nem esett volna rosszul, ha ezt Győrből és 12-14 év után tehetem meg. Arról nem beszélve, hogy teljesen értelmetlen és indokolatlan egy éve tartó pandémiás helyzetben igazgatót váltani egy színház élén. De ennek okairól talán a polgármester úr többet tudna mondani.  

– Ez több mint értelmetlen – érthetetlen, főként, hogy a hátralévő évadból már érdemben szinte semmi sem használható.

– Nos, az évadot úgy csináltuk meg, hogy komplett előadások vannak elkészítve, bepróbálva, csak a közönség még nem látta. A tervem az volt, hogy mindezt egy az egyben átemelem a következőbe s így nem vész el semmi.

– Így viszont az utódja kapott a színház és annak direktori széke mellé ingyen és erőfeszítés nélkül még egy komplett, kész évadot is?

– Elvileg igen. Persze az az ő döntése, hogy csinál-e egy újat, bár súlyos százmilliókból készült el az „örökségem”. 

– Tervez-e tanítani az átmeneti időszakban, akár Kaposváron, akár az új Színház- és Filmművészeti Egyetemen?

– Én nem igazán érzem hivatásomnak a tanítást. Próbáltam, de nem tudok úgy átadni tudást, ahogy azt igazán tökéletesnek gondolom. A rendezést nagyon szeretem, abban inkább otthon érzem magam, ehhez értek és a színházvezetéshez. 

– Akkor beszéljünk kicsit a „hogyantovább”-ról, a körvonalazódó terveiről. Van-e bármilyen konkrét elképzelése, hogy mihez kezd júliustól? Ráadásul a legnehezebb időszakban, amikor kész társulatok állnak a kényszerszünetben?

– Egyelőre próbálom összeszedni a gondolataimat, két-három igazgató kollégám hívott rendezni, ami most külön nagyra értékelhető gesztus. Visszatérhetek a szinkronhoz is és egy egészen új kihívás is eltalált, egy tévéfilmet lesz lehetőségem megrendezni, ami a színházi pályázattól függetlenül, már előkészítés alatt van. 

– A témájáról vagy a címéről legalább kérdezhetem?

– Egy mai, aktuális témájú film lesz, a címe: A szájhős.

– Bizonyára nincs semmilyen összefüggésben a győri pályázat történetével.

– Nem-nem, semmi köze Győrhöz...