Nyugdíjak lejtmenetben
A minimálbér dinamikus emelkedése mellett, a nyugdíjak csak az inflációt követik – a különbség drámaian csökken. Herman Bernadett, az mfor.hu újságírója szerint ha a trend folytatódik, az átlagnyugdíj hamarosan alig haladja majd meg a minimálbért.
„Félelmetesen elszegényedtek a nyugdíjasok az elmúlt 12 évben” – ezzel a címmel jelent meg Herman Bernadett figyelemfelkeltő írása, amely a Klikk TV Bakancslista című műsorának kiindulópontja volt. A téma nem csupán statisztikai kérdés: több százezer idős ember mindennapi megélhetése forog kockán.
Minimálbér kontra nyugdíj: nyíló olló
A szerző saját számításai alapján arra volt kíváncsi, hogyan változott az átlagnyugdíj és a minimálbér aránya az elmúlt években. A kiindulópont merész volt: nem az átlagkeresethez, hanem a minimálbérhez viszonyította a nyugdíjakat.
A számok beszédesek. Tíz-tizenegy évvel ezelőtt az átlagnyugdíj akár 60-70 százalékkal is meghaladta a minimálbért. Ma – a 13. havi juttatást is beszámítva – ez a különbség 30 százalék körülire olvadt. Ha nem számolnánk a plusz hónapot, a különbség még kisebb lenne.
Közben a minimálbér az elmúlt években két számjegyű ütemben nőtt – idén például 11 százalékkal –, míg a nyugdíjemelés 3,6 százalék volt. Ennek oka egyszerű: a nyugdíjakat törvény szerint az infláció mértékével korrigálják, míg a minimálbér emelése politikai és gazdasági alku kérdése.
„A nyugdíjasok egyre jobban leszakadnak azokhoz képest, akik dolgoznak” – fogalmazott Herman Bernadett.
Négy „bő” év, majd tartós lejtmenet
A Fidesz-kormány első ciklusában – a 2008–2009-es gazdasági válság utáni időszakban – a nyugdíjak relatív pozíciója stabil maradt. Ennek oka azonban nem a kiemelkedő emelés volt, hanem az, hogy a bérek stagnáltak vagy csökkentek, miközben a nyugdíjak az inflációt követték.
A válság éveiben sok munkavállaló fizetéscsökkentést fogadott el, prémium nélkül maradt, vagy elvesztette az állását. Ebben a környezetben a nyugdíj „biztos pontnak” számított. Azóta viszont a bérek dinamikusan emelkedtek, a nyugdíjak azonban nem követték ezt a tempót.
Átlag vagy medián?
A beszélgetés egyik fontos szakmai kérdése az volt: mennyire torzít az átlagnyugdíj használata?
Míg az átlagnyugdíj 250 ezer forint körül mozog, a medián – vagyis a középső érték – mindössze 220 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasok fele ennél kevesebbet kap.
A különbséget részben az úgynevezett „helyettesítési hatás” magyarázza: az újonnan nyugdíjba lépők magasabb bérszintről érkeznek, így felfelé húzzák az átlagot. A régebb óta nyugdíjban lévők azonban csak az inflációkövető emelést kapják – reálértékük nem nő.
A reálérték illúziója
Papíron a nyugdíjak megőrzik reálértéküket. A gyakorlatban azonban ez csalóka. A 13. havi nyugdíj miatt az év néhány hónapjában valóban magasabb az összeg, ám a többi időszakban a havi ellátás reálértéke csökkenhet.
A Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint a folyószámlahitelek állománya februárban – a 13. havi kifizetés után – érezhetően visszaesik, majd néhány hónap alatt ismét emelkedik. Ez arra utal, hogy sok nyugdíjas hónapról-hónapra hitelből él, és csak a plusz juttatás idején tud egyensúlyt teremteni.
Nők, özvegyek, vidéki kiszolgáltatottság
A helyzet különösen súlyos a nőknél. A nők jellemzően alacsonyabb keresettel mentek nyugdíjba, viszont tovább élnek – így hosszabb ideig kapják az inflációkövető, de reálértékben stagnáló ellátást.
Magyarországon közel 700 ezer özvegy él 65 év felett, többségük nő. Eközben a férfiak mintegy 36 százaléka meg sem éri a nyugdíjkorhatárt. Az egészségesen eltöltött évek száma is alacsony: a nők átlagosan 64,2, a férfiak 62,8 évig élnek egészségben.
Vidéken a helyzet tovább romlik: bezárt posták, megszűnt orvosi rendelők, ritka buszjáratok nehezítik az idősek életét. Egyes térségekben az uzsorahitel és a „felírás” jelenti a túlélés eszközét.
GDP-arányos ráfordítás: európai összevetés
Magyarország GDP-jének mintegy 7,7 százalékát fordítja idős-ellátásra. Az Európai Unió átlaga 11 százalék, Franciaországban és Olaszországban pedig 14 százalék feletti ez az arány. Ráadásul a magyar költségvetésben a nyugdíjbiztosítási alapba több, nem klasszikus nyugdíjcélú kiadás is bekerül, ami torzíthatja az arányokat.
Öngondoskodás: menekülőút?
Herman Bernadett szerint a jelenlegi trendek alapján a fiatalabb generációknak nem szabad kizárólag az állami nyugdíjra támaszkodniuk. Az önkéntes nyugdíjpénztárak az elmúlt években reálhozamot értek el, és adókedvezmény is jár utánuk – bár az SZJA-mentesség terjedése ezt a lehetőséget szűkíti. „Minden fiatal most nem számít túl magas nyugdíjra” – fogalmazott.
A nyugdíjrendszer jelenlegi szabályai biztosítják a nominális értékmegőrzést, de nem garantálják a relatív életszínvonal fenntartását. A minimálbér és a nyugdíj közötti különbség szűkül, miközben a társadalom öregszik. A kérdés már nem az, hogy romlik-e a helyzet, hanem az, hogy mikor és hogyan reagál rá a gazdaságpolitika. Addig pedig marad a statisztika, és az egyre nehezebb mindennapok.
