Oltás Isten házában
Oltári szentség helyett védőoltás a Salisbury katedrálisban címmel 19 részes fotósorozat jelent meg a Népszava online felületén a következő kísérő szöveggel: „Hazánkban még az sem teljesen világos, hogy van-e végleges oltási terv, Angliában viszont minden számításba vehető és alkalmas helyen oltópontot hoztak létre. Oltanak konténerben, a háziorvosnál. Így szokatlan ugyan, de nem meglepő, hogy Salisburyben a város büszkesége, a székesegyház is a vírusvédekezés szolgálatába áll. A dél-angliai katedrális a blackburni és lichfieldi mellett a harmadik, amelyben koronavírus elleni vakcinát adnak be a járvány által leginkább veszélyeztetett idős embereknek.”
A katedrális – amely a kereszténység nemzetközi szimbóluma – 1220-1260 között épült, a maga 130 méterével a legmagasabb templomtorony Nagy-Britanniában. A képsorozat tanúsága szerint, átmenetileg oltási centrummá alakították át. A hatalmas terület és légtér adottságait kihasználva – számozott térelválasztó elemek bevonásával – sok-sok kicsiny oltóboxot alakítottak ki, ahol futószalagszerűen vakcinálják az idősebb generáció képviselőit. Nem sorban állnak az öregek, hanem egymástól kellő távolságban székeken ülnek és várják az életmentő segítséget. A kiszolgáló személyzet rendelőintézeti egyenruhában látható, a szükséges eszközök jól elférnek a székesegyház csarnokában, főhajójában.
A képek alatt nincsenek magyarázó aláírások, nem is kellenek. Se képviselő, se miniszter, se polgármester nem látható a fotókon – csak a reménykedő idős emberek és a dolgozó egészségügyi alkalmazottak. Biztos itt sem megy minden gördülékenyen, valószínű, hogy a templomban is van sok-sok elégedetlen és türelmetlen páciens. A képalkotás nem ad módot mellébeszélésre és megtévesztő magyarázkodásra. Jó műfaj ez a fényképészet, csak annyit kell elhinnünk, amennyit látunk. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a Népszava online felületén megjelenő fotósorozatot, biztosan sokaknak meg fog nyúlni az arca a csodálkozástól.
Néhány nappal ezelőtt a Várban sétáltam és utam során – ki tudja hányadszor – megcsodáltam a nagyszerű Mátyás templomot. Akkor nem jutott eszembe, ami most igen: lángoktól ölelt kis országunkban felvetődött-e valakiben, hogy a magyarországi templomok is alkalmasak lehetnek eredeti céljuktól eltérő feladatok ellátására? Nem, nem arra gondolok, hogy majmolni kellene a briteket, csak legutóbb arról írtam, hogy Németországban (Dortmund) és Spanyolországban (Madrid) a labdarúgás szentélyeit is bevonták a vírusellenes küzdelembe, most pedig azt konstatálhatjuk, hogy Nagy-Britanniában hitéleti objektumok ideiglenes funkcióváltásával próbálnak segíteni. Engem igazából – eredménytől függetlenül – csak az érdekel, hogy a magyar állam egyházi ügyekért felelős vezetői meg merték-e szólítani a történelmi egyházak képviselőit, kértek-e tőlük közreműködést? De fordítva is felteszem a kérdést: hazánkban valamelyik egyház jelentkezett egészségügyi, konkrétan oltási feladatvégzésre? Felajánlottak bármilyen támogatást, szervezést, épületet? Az istentiszteleteken (miséken) biztatják a híveket az „oltakozásra"? Arra persze gondolni sem merek, hogy a Szent István Bazilikában vagy a Debreceni Református Nagytemplomban oltási centrum kerüljön kialakításra. Nem is merem javasolni, hiszen a Mi Hazánk Mozgalom, a CÖF-CÖKA és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége azonnal megátkozna és szibériai bérrabszolgaságra kényszerítene.
Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt a Salisbury katedrális egészségügyi célokra való ideiglenes átállítása, de szorongó magyarként nem tudok másra gondolni, minthogy ott az Úr akarata – kormányzati és egyházi támogatással – maradéktalanul teljesült.
