Orbán, a sajtószabadság ellensége
Az uniós országvezetők közül elsőként Orbán Viktor is felkerült a Riporterek Határok Nélkül szervezet listájára. Nem dicsőség a „Sajtószabadság ellenségei” nevű listán szerepelni, díszes társaság jön itt össze minden évben. Idén 37-en érdemelték ki az „elismerést”, mégpedig azzal, hogy hazájukban drasztikusan korlátozzák, vagy elnyomják a sajtót. Jair Bolsonaro brazil elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök, vagy éppen Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki diktátor régi motoros ebben a társaságban, csakúgy, mint a fehérorosz diktátor, Aljakszandr Lukasenka, aki ugyancsak sokat tett a sajtószabadság megnyirbálásért. Nem válik a magyar miniszterelnök dicsőségére, hogy a Riporterek Határok Nélkül idén először őt is méltónak találta a kitüntetőnek nem mondható címre.
Orbán Viktor az őt ért kritikákra szeret azzal visszavágni, hogy Magyarországon sokszínű a sajtó, még mindig balodali túlsúly van, legalább tucatnyi ellenzéki újság kapható a standokon (ez számszerűleg sem igaz), azaz, a lapok és az újságírók többsége ellenzéki. Varga Judit igazságügyi miniszter egy alkalommal azzal próbálta érzékeltetni a magyar sajtó sokszínűségét, hogy az országban mintegy másfélszáz helyi rádió működik – a miniszter asszony csupán azt felejtette el ehhez hozzáfűzni, hogy az általa említett rádiókban egytől egyig ugyanazok – a kormányközeli MTI által összeállított – hírblokkok hallhatók.
Orbán meglopja a magyar embereket, mert nemcsak a javaikat veszi el, hogy szétoszthassa a csókosok és a NER-lovagok között, de a tájékozódáshoz való joguktól is megfosztja őket. A magyar emberek többsége nemigen háborog azon, hogy ily módon is jogfosztottá vált, a legtöbben ezt fel sem fogják, mert elhiszik, hogy amit a tévében, a rádióban látnak és hallanak, és amit a megyei újságban olvasnak, az maga a színtiszta igazság.
A helyzetet még az is tovább rontja, hogy akik tudatában vannak annak, hogy ezen a módon is rendszeresen meglopja őket a Fidesz vezette kormány, távol tartja őket a valódi hírektől, információktól, hogy ezek helyett a saját propagandájával tömje tele a fejüket, nincsenek tisztában azzal, hogy milyen súlyos károkat kénytelenek ily módon (is) elszenvedni.
Az információ ugyanis – régóta tudjuk – hatalom. A magyar lakosság mintegy 90 százaléka azonban nem jut hozzá a tisztes tájékozódáshoz. A kormányzati média, valamint a kormányhoz közeli, nem egyszer százmilliós hirdetésekkel kitömött újságokból nem tudja meg, hogy mi történik Magyarországon, és a nagyvilágban.
Ha olvashat is ezekről valamit, azt kizárólag kormányzati tálalásban teheti. Így azután a Fudan Egyetemről a legtöbb magyar csak annyit tud, hogy a világ egyik elit egyetemét hozná ide a kormány, miközben arról, hogy a világ másik, már működő, és nekünk pénzt, valamint hasznot hozó egyetemét, a CEU-t Orbán és a Fidesz elüldözték Magyarországról, nem esik szó. Mint ahogy arról is hallgatnak, hogy a Fudan milyen áron jönne Budapestre. Nem csak a mintegy 500 milliárdos kínai hitelfelvételről van szó, nem is csupán a kínai elvtársurak ideológiájának importálásáról, hanem arról is, hogy a kínai egyetem a Diákváros rovására venne el területeket, és vonna el forrásokat.
Egyetlen példa csak, cseppben a tengerként mutatja, hogy a magyar embereket ily módon is meglopja a kormány. Elveszi tőlük, ami valójában az övék lenne: az információt, a tájékozódás jogát. Ezért kerülhetett fel Orbán Viktor is a Riporterek Határok Nélkül szervezet listájára, s ezért szégyenkezhetnek helyette azok a tisztességes magyarok, akik 30 évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor, nem ilyen jövőt képzeltek el maguknak és Magyarországnak.
