Orbán az ellenzékről: kisnyilas gatya, vörös mellény, szivárványos kitűző

Föld S. Péter 2020. február 16. 18:16 2020. feb. 16. 18:16

Megnyugodhat mindenki: bár a tengeren vihar tombol, a kapitány a helyén van. Orbán Viktor olyan, mint régen, az ő fejében semmi nem változott, a világ számára továbbra sem más, mint egy csatatér, ahol mi magyarok ellenségekkel vagyunk körülvéve. Vannak a jók, és vannak a rosszak, de magyarnak lenni jó, felemelő és ígéretes. Aki a magyarnak vermet ás, mondta a szónok, maga esik bele. Orbán 22. évértékelőjéből az is kiderült, hogy Magyarország jól teljesít, Európa hanyatlik, a liberális pedig nem más, mint diplomás kommunista.

Van az a vicc, amikor az egykori szovjet iskolában a tanító néni arról beszél, hogy a Szovjetunióban minden nagyon jó, mert mindenkinek megvan mindene, és mindenki boldog. A gyerekek persze örülnek ennek, egyedül a kis Vologyának görbül sírásra a szája. – Hát te miért sírsz, Vologya? – kérdezi a tanító néni. – Úgy szeretnék én is a Szovjetunióban élni!

Mi is szeretnénk Magyarországon élni. Nem abban, amilyenné Orbán tette ezt az országot, hanem egy olyan Magyarországon, amilyenről az évértékelőn beszélt. Ahol igazságosság van, jogbiztonság, egyenlőség. Nincs kirekesztés, államilag szított gyűlölködés és uszítás, fejlődés van és gondtalan családok, amerre a szem ellát.

Orbán most elhagyta a migránskártyát, egy mondatot, ha szánt erre, a korábban bevált projektre. Ezúttal mindössze abban az összefüggésben beszélt az Európát ellepő és fenyegető idegenekről, hogy míg Brüsszelben a migránsokban látják a demográfiai hanyatlás megállítását, nálunk abban, hogy több magyar gyerek szülessen.

Szerény és visszafogott volt a szónok, zavarban látszónak mutatta magát, amikor arról beszélt, hogy az utóbbi tíz év volt Magyarország elmúlt száz évének legsikeresebb tíz esztendeje. Nehezen vette rá magát, hogy közölje ezt a nagyközönséggel, nem hinnének neki, mondta, mert ő maga is alig akarta elhinni, amikor megnézte a számokat. De nem tehetett mást, muszáj szemünkbe vágnia az igazságot: jobbak vagyunk, mint korábban bármikor.

De, intette mérsékletre a már tapsolni készülő megjelenteket Orbán, vannak baljós árnyak. Miközben  látjuk, hogy a Nyugat hanyatlik és árnyéka önmagának, számunkra kihívás,  hogy tudjuk-e tartani a magunk által diktált erős tempót. Különös tekintettel arra a körülményre, hogy körülöttünk mindenhol a dekadencia és a pusztulás jelei láthatók.

Megtudtuk azt is, amit eddig sötét titokként rejtegettek előlünk. Hogy Soros György háromszor akarta felszámolni Magyarországot. Először 1990-ben, amikor meg akarta vásárolni a magyar államadósságot, majd 1994-ben, amikor megszerezte volna az OTP-t (itt megköszönte Horn Gyulának, hogy ezt megakadályozta), majd 2015-ben, a migránsválság idején, amit természetesen szintén Soros György szervezett.

Az ellenzékre nem sok szót vesztegetett, szerinte különös szerelésben pompáznak: kisnyilas gatyában, vörös mellényben, szivárványos kitűzővel. És lesz megint nemzeti konzultáció, sorrendben kilencedik alkalommal. Ezúttal a Soros által pénzelt börtönbizniszről kérdezik majd a magyar embereket.

Ilyen gazdagok vagyunk mi, magyarok, nekünk ilyen fölöslegességekre is futja.