Orbán azért is szeret a Balkánra menni, mert ott „basáskodhat”

Szerbiába látogatott a magyar miniszterelnök. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát irányító helyettes államtitkár közölte: Orbán Viktor Palicson részt vett a Magyar-Szerb Stratégiai Együttműködési Tanács ülésén Novák Katalin köztársasági elnök, Alexandr Vučić szerb államfő és Ana Brnabic szerb miniszterelnök társaságában. Hozzátette: Magyarország és Szerbia stratégiai partnersége, barátsága nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy hazánk jobban tudja kezelni az előtte álló példátlan kihívásokat, különösen az orosz-ukrán háború, a szankciós gazdasági válság, az illegális bevándorlás és az energiabiztonság ügyében.

Orbán lassan már úgy járkál a Nyugat-Balkánra, mintha azon múlna az ő és Magyarország sorsa. A múlt héten az albán fővárosban tett hivatalos látogatást, aztán Montenegróban megnézte a magyar válogatott Eb-selejtezőjét, s találkozott Jakov Milatovic montenegrói elnökkel is. A most ismét felkeresett Szerbiában szinte havi rendszerességgel levizitál, márciusban és áprilisban is járt ott, májusban pedig Szijjártó Péter külügyminiszter lépett fel Belgrádban Vučić „CÖF”-demonstrációján. Mi indokolja a jelen helyzetben ezt a gyakorlatot? Dérer Miklóst kérdeztük.

Orbán megpróbál valahogyan kitörni az elszigeteltségből – mondta a külpolitikai elemző, az Észak Atlanti Tanács korábbi főtitkára. Közbevetésünkre, hogy Orbán azért jó viszonyban van számos országgal, leszögezte: hiába ápol jó kapcsolatokat közép-ázsiai, ázsiai államokkal, de akár a Nyugat-Balkán egyes országaival is, ha pont a szövetségeseivel – az Európai Unió és a NATO tagállamaival – van rossz viszonyban. Ez totális elszigeteltséget jelent a számára.

Ráadásul a Balkán a magyar külpolitika egyik legfontosabb célterülete – mutatott rá. Részint hagyományosan, még a magyar történelemből akár az Árpád házig visszamenőleg, de a Monarchia idején is az volt. Ez azt jelenti, hogy a magyar külpolitika hagyományos vonalába illeszkedik a balkáni érdeklődés.

További elemnek mondta az elemző azt, hogy a kormányzatnak érdekében áll a Balkán országainak az uniós csatlakozása, akár még felkészületlen állapotban is. A helyzet pedig szerinte az, hogy a potenciális leendő tagországok egyelőre tulajdonképpen alkalmatlanok a tagságra. Például Szerbia lakossága egyértelműen orosz irányba húz, s van egy komoly határ- illetve szuverenitási villongása Koszovóval, az EU pedig nem engedhet be olyan államot – Ukrajnát sem –, amely komoly területi vitában vagy éppen háborúban áll a szomszédaival. 

Ezen túl, Orbán szövetségeseket keres, s ezek nem igazán demokratikus országok, nagyon hajlanak az autoriter személyi politikára, és Orbán úgy érzi, hogy bennük szövetségesekre tud találni, ha bekerülnek az EU-ba. 

Ha már Balkán, azért ott van két uniós tagállam a térségből, Horvátország és Szlovénia, ahol Orbán szintén próbálkozott, igaz, változó sikerrel. Miért nem arra nyomul inkább, amikor szövetségest keres? – kérdeztük. Mert ott próbálkozik, ahol mintát, tekintélyt tud szuggerálni. Ez a két balkáni állam azonban egyértelműen az EU, nem pedig az orbáni Közép-Európa felé orientálódik.

Egy további szempontot is felhozott még Dérer Miklós: Orbánban van egy basáskodó felsőbbségi vezetői igény, amit nem tud az EU-ban megvalósítani, így próbálkozik olyan országokban, amelyek népességszámban, gazdasági erőben gyengébbek és amelyek személyesen felnéznek rá.

És végül, de nem utolsósorban: nagyon fontos a külpolitikai elemző szerint a migráció kérdése is. Orbán mániákus migránsellenessége miatt szeretne olyan puffer államokat a Balkánon, amelyek jobban megszűrik az Európába törekvő menekülteket és migránsokat, ami által megszűnne a migrációs nyomás Magyarországon. Ilyen nyomás ugyanis valóban van, bár a regnáló kormány ezt nagyon túllihegi – jegyezte meg. Közbevetésünkre, hogy a migrációs nyomás enyhülése – különösen választások előtt – Orbánnak egyáltalán nem állhat érdekében, Dérer arra mutatott rá, hogy a propagandában a fenyegetés hangoztatása pontosan elég.