Orbán egyetlen ellenzékit sem engedett a Médiatanácsba

– Az ön számára világos, hogy legalább egy független szakértőt miért nem engedett a Fidesz a Médiatanácsba?

– Túl nagy a tét! A független jelölt Urbán Ágnes, aki a teljes ellenzék bizalmát élvezte, nem is kerülhetett a testületbe. Mert igaz, hogy egyes döntéseknél simán leszavazhatták volna, de ő ért a médiához. És ha átnézhette volna a Médiatanács elmúlt kilenc évben született döntéseit, akkor fény derülhetett volna a testület minden vitatható döntésére.

– A Médiatanács döntéseinek zöme a kormányközeli médiát hozta előnyös helyzetbe. Gondolja, hogy a döntéseinél a testület törvényt is sértett?

– Nyilván ilyen bizonyítékom nincs, de azt jól tudjuk, hogy szinte teljes kontroll nélkül zajlott a frekvencia tenderek odaítélése, illetve a médiapiac felvásárlása. A korábbi Médiatanács láthatóan trehány munkát végzett, mert tudták, hogy a döntéseket senki nem bolygathatja. Korábban sem lehetett ellenzéki tagja a Médiatanácsnak, és a következőkben sem lesz. Nincs tanú! Arra játszottak, hogy az ügyek háttere, a félhomályban lévő szereplők soha nem kaptak nyilvánosságot, és a hibák, vagy a szándékos tévedések sem lesznek ellenőrizhetőek. Ez a későbbiekben is így lesz, hisz' senkit nem engedtek az információ közelébe.

– A látszat ellenére, tudjuk, hogy mi történik, hiszen a média szinte teljes mértékben a kormányt szolgálja. A független szerkesztőségek pedig a túlélésért, a fennmaradásért harcolnak. Világos itt minden, nem gondolja?

– Igen, de azt nem látjuk, hogy hány döntést kapnak készen a politika csúcsairól. Nem tudjuk, hogy a médiapályázatokból miért zárnak ki független szerkesztőségeket, s a kormánypártiakat miért engedik tovább. Kétségkívül a végeredményt látjuk, azt viszont nem, hogy mi történik a színfalak mögött.

– A végeredmény az, hogy a Fidesz bekebelezte az összes megszerezhető médiát, és a pletyka szerint addig folytatják, amíg marad csírája a szabad médiának. Ez a folyamat vége?

– Valóban, a Fidesz stratégiája: mindent ide! Ezt csinálják már évek óta, és a döntésekre nem engednek semmilyen rálátást! Nagyjából ez a két mondat a kormány médiapolitikája, s persze még az, hogy az egész rendszer működésébe durván beavatkozik.

– A világ közben meg csak áll és néz. Tudomásom szerint, önt is meghallgatta a brüsszeli parlament, de a fideszes médiadiktatúra kiépülése az unió figyelme mellett zavartalanul folytatódik. Érti, hogy miért?

– Fogalmam sincs. Az Európai Unió kilenc éve tétlenül nézi, hogy Fidesz hogyan kebelezi be a médiát, mégpedig szőröstől-bőröstől! Az összes európai sóhivatal csak áll és néz, beleértve a parlamentet is. És a jelek szerint, a következő kilenc évben sem változik a helyzet. Pedig az uniónak lenne a kezében eszköz, hogy gátat vessen annak az elképesztő folyamatnak, amely nálunk zajlik. Mi, akik ebben az országban élünk, ma csak annyit tudunk tenni, hogy az unió bürokratáinál saját nevünkben, saját arcunkkal tiltakozunk, beadványokat fogalmazunk meg. Nekünk még vesztenivalónk is van, ugyanis ha ez így megy tovább, akkor mindent elveszíthetünk. Eközben a magyar média átalakítása folyamatosan zajlik.

– Úgy érzi, hogy Orbán és emberei mindent megtehetnek, semmi fék, semmi szégyenérzés?

– Nincs ilyen! Ha egyszer Orbán úgy ébred, hogy már nem bízik meg a kormány sajtómonopóliumában, akkor ismét átalakítja az ESMA nevű szörnyet. Ugyanis a miniszterelnök már három médiaátalakítást levezényelt az elmúlt kilenc évben. Kezdheti elölről, ha úgy tartja úri kedve, hisz akármit megtehet. Az Európai Unió pedig úgy viselkedik, mint egy vak és béna kacsa.

– A hazai ellenzék pedig akkor sem tehet semmit a magyar médiáért, ha nagyon szeretne.

– Pedig az ellenzék talált két közös jelöltet. Az egyik a már említett média-szakértő, Urbán Ágnes, aki mellett ki is álltak, de a kormánypárt senkit sem támogatott. Nincs olyan magyarázat, ami elfogadható. A Fidesz ismét lenyúlta a Médiatanácsot.

– Végül a Médiatanács tagja lett Hankiss Ágnes, a Fidesz európai képviselője, Szadai László, aki Kövér László titkára, illetve az e területen nem túlságosan ismert Meszlenyi László, valamint Budai László.

– Ezek a szereplők a Fidesz holdudvarából kerültek ki, feladatuk a kormány érdekeinek korlátlan érvényesítése. Azt biztosan nem állíthatják, hogy ők lennének a legjobb médiaszakemberek az országban. A többségnek semmilyen szakmai múltja nincs, ők egyszerűen politikai delegáltak.

– Mi történik, ha a következő választáson az egymással összefogni képes ellenzék kerül kormányra? A Médiatanács összetétele akkor demokratizálható?

– Csak abban az esetben, ha az ellenzék kétharmaddal győz. Akkor lehet csinálni egy új médiahatóságot, és formálisan fel lehet oszlatni a mostanit.

– Addig pedig egyre reménytelenebb lesz a média helyzete?

– Persze, sőt, a független sajtó helyzete még rosszabb is lehet. A legtöbb médiumot meg lehet szorongatni, hisz ma is a túlélésért küzdenek. Közben pedig lehet hirdetni minden fórumon, hogy Magyarországon sokszínű a sajtó!