Orbán és Erdogan: a fő áramból kiszorulók barátsága

Erdogan augusztus 20-a után az idén másodszor látogatott Magyarországra, a török elnök választási győzelme után pedig a beiktatásán Orbán volt jelen, sőt, együtt nézték a BL-döntőt is. A Casablancát idézve mondhatjuk, hogy ez most „egy gyönyörű barátság kezdete”, vagy mindig is jó kapcsolat volt a két vezető között?

A kapcsolat mindig jó volt közöttük, és ez már tíz éve tart. Orbán büszkén mondta, hogy huszonegyedszerre találkoztak tíz év alatt. Ez egy nagyon szoros kapcsolat, amiben benne van a két vezető közötti lelki rokonság, a hasonló „full” politikai felfogás, és vannak közös érdekek is. Én nem úgy látom, hogy ez egy új barátság kezdete lenne, inkább úgy, hogy a meglevőt még tovább szeretnék erősíteni. Mind a kettőnek szüksége van rá, mert mindketten kiszorulóban vannak a fő áramból, a törököknek már jó ideje több okból is konfliktusaik vannak a nyugati világgal, Orbán Viktorról meg tudjuk, hogy nagyon erős konfliktusai vannak vele. 

Melyiküknek fontosabb a másik, Orbánnak Erdogan, vagy fordítva?

Szerintem egyformán fontosak egymásnak. Mind a kettőnek azért fontos ez a kapcsolat, mert tudja bizonyítani, hogy van barátja. Erdogannak fontos, hogy van egy uniós kapcsolata, aki az EU-ban is benne van, Orbánnak pedig egyre kevesebb olyan barátja van, akit még szalonképesen – vagy annak a határán – fölmutathat. De Erdogan is eléggé a szalonképesség határán kering, hisz' tudjuk, nemrég azt mondta, hogy a Hamász terroristái szabadságharcosok, Izrael háborús bűnöket követ el, és föl is jelentette Izraelt a nemzetközi bíróságon. Mind a két politikus eléggé szalonképtelenné vált, és ezért Erdogannak fontos, hogy van egy ilyen barátja. Orbánnak meg az a fontos, hogy valaki, akit ő meghatározónak és nagy embernek tekint, az a barátja. Magyarország szempontjából azonban ez az egész teljesen el van túlozva. Törökország nem egy stratégiai partner, a külkereskedelmi forgalomnak körülbelül 1-1,5 százaléka bonyolódik vele, nem egy lényeges partnere a magyar gazdaságnak. Politikailag látjuk, hogy vannak konfliktusok, például másképp ítéljük meg a közel-keleti konfliktust is. 

Ajándékot is adtak egymásnak, Orbán egy lovat („Egy lovas nemzet ajándéka egy lovas nemzetnek: Főúr, a Mezőhegyesi Ménesbirtok nóniusz ménje”) Erdogannak, Erdogan egy Togg márkájú autót Orbánnak. Hozzáteszem, aki látta az erről szóló videót, észlelhette, hogy nem a nagy öröm sugárzott egyikőjük arcáról sem. De mit jelent a nagy ajándékozás a magyar-török kapcsolatban? Van jelentősége?

Én azt mondanám, hogy ez szimbolikus dolog, egy gesztus. Viszont a szimbolikáját én nem tartom szerencsésnek. Erdogan olyasmit ajándékozott – egy elektromos autót –, ami valamilyen módon mégis csak a XXI. századról szól. A ló pedig finoman szólva is nem a modernitást fejezi ki, ezért én nem tartom szerencsés ajándéknak.

Azért az embernek feltűnik, hogy Putyin és Kína istenítése után most a török elnök vette át ezt a szerepet – már adjuk lejjebb, vagy a diktatúrák sem törődnek úgy Orbánnal, ahogy szeretné?

Putyint nehéz isteníteni, de a kínaiakat továbbra is istenítik. Ez nem új dolog, már a 2014-es tusnádfürdői beszédben azt mondta Orbán, hogy vannak a sztárországok: Kína, Törökország, Oroszország. Ő már ’14-ben is a keleti nyitás kulcsországának nevezte ezeket. Putyinnal most nem nagyon lehet találkozni, bár Orbán Viktor vele is találkozott. 

Orbán szerint a törökök és a magyarok együtt lesznek győztesek a XXI. században. Nem túl optimista a magyar miniszterelnök? 

Ez csak a szokásos nagyotmondás. Egyelőre egyik ország sem úgy áll, mintha nagyon győztes lenne. Törökország is egy konkrét gazdasági csőd szélén áll, Magyarország is igen nehéz időszakot élt és él át. Én nem tudom, hogy miről beszél, de a miniszterelnök szereti ezeket a szóvirágokat. Csakhogy az ilyen nagyot mondásoknak igazi értelmük, tartalmuk nincs.