Orbán és Orbánné Göncz Árpád temetésén
Négy évvel ezelőtt, 2015. november 6-án temették el Göncz Árpádot, a rendszerváltozás utáni Magyarország első köztársasági elnökét. S bár nem mindenki örült neki, Orbán Viktor és felesége is elmentek a temetésre.
- Hívattál, Főnök.
- Kerüjjé’ csak bejjebb, Berci! Tudod, lesz pénteken az az izé..
- Temetés.
- A számból vetted ki a szót. Kit is temetnek?
- Göncz Árpádot, a volt köztársasági elnököt.
- Na, én is őt gondoltam. Elmennék arra az izé...
- Temetésre, Főnök. Már lenyilatkoztam a sajtónak, hogy ott leszel.
- Szigorúan, magánemberként.
- Csakis, Főnök. Szigorúan. A család, az elhunyt végakaratának megfelelően nem szeretné, ha állami temetés lenne.
- Hogy kell magánembernek lenni, Berci?
- Nem tudom Főnök. De majd utánanézetek.
- Személyesen nézzél utána, Berci. Nem bízok én senkibe se.
- Értettem, Főnök.
- Testőrök lesznek?
- Lesznek, Főnök. Nincs fontosabb, mint a te biztonságod.
- Na, ez már igaz! A többi magánember is testőrökkel megy?
- Milyen magánemberekre gondolsz, Főnök?
- Hát, akik még ottan lesznek azon az izé..
- Temetésen.
- Na, igen. Te mindég fején találod a szöget.
- Úgy tudom Főnök, hogy a magyar emberek általában testőrök nélkül közlekednek.
- Hát ez nagy felelőtlenség a részükről, Berci! Vigyázni kell, mert a világ veszélyes. Aztán hány autóból áll egy magánember konvoja, Berci?
- Főnök, a magánembereknek nincs konvojuk. Ők egy autóval járnak. De inkább metróval és autóbusszal.
- Különbuszokkal?
- Nem, Főnök. A BKV buszaival.
- Ne röhögtessé’ már Berci!
- Értettem, Főnök! Nem röhögtetlek.
- Aztán, mongyad csak Berci, hogyan kő viselkedni egy ilyen… Mongyad már, hogyan is hívják azt az izét…
- Temetésen.
- Na, tuttam hogy van rája rendes magyar kifejezés. Zsebre tett kézzel szoknak ottan állni?
- Nem szokás, Főnök. Tudod, a kegyelet.
- Nincs kegyelem, Berci! Az emberek döntöttek: megvéggyük az országot! Nem szeretnék ottan illegális bevándorlókat látni. Se migráncsokat!
- Majd odafigyelünk, Főnök!
- Szotyola lesz?
- Temetésen, Főnök?
- Miért, nem szok lenni?
- De, már meg is rendeltem.
- Milyen hosszú lesz a beszédem?
- Nem fogsz beszélni, Főnök.
- Nem? De valami nóta, csak lesz.
- Koncz Zsuzsa és Bródy János énekelnek.
- Mit fognak ezek ottan danolni?
- Nem tudom, Főnök. Talán azt, hogy „Ha én rózsa volnék”… Vagy azt, hogy „Lesz még magyar köztársaság”. Ilyeneket szoktak.
- Te, Berci, mi az, hogy köztársaság?
- Nem tudom, Főnök. De majd utánanézetek.
