Orbán nem haragszik a pedagógusokra, csak a pénz a klientúra fizetésére kell

Magyarország legújabb kori „diktátorát” – ahogy az Európai Bizottság egykori vezetője, Jean-Claude Juncker nevezte – politikusként sohasem vezették olyan „alja” dolgok, mint az indulat vagy az érzelem. Egy 2008-as, szűk körű értelmiségi találkozón a Fidesz elnökeként azt mondta, azért gondolja úgy, hogy Gyurcsány Ferenc – tőle eltérően – nem profi politikus, mert egy profi politikust nem ragadhatnak el az indulatok, neki nem lehetnek érzelmei. Vele tehát soha nem fordulhatna elő egy őszödi beszéd. Az akkor még legalább tizenkét – vagy több – éves kormányzásra készülő Orbán Viktor azzal számolt, hogy három választást nyernek zsinórban. Kormányzásának két szakasza lesz: az első két évben válságmenedzselés és megszorítások jönnek – „egyes csoportoknak rossz lesz, sokaknak sok minden fog fájni” –, de utána meg tudják valósítani tíz éves programjukat.

Nos, a tizenharmadik éve Magyarországot vezető politikus akkor nem árulta el, hogy mely csoportok is lesznek azok, akiknek fájni fog, mindenesetre közölte, ő miniszterelnökként az aktívakra támaszkodott, azokat preferálta, akik dolgoztak és már volt némi vagyonuk, majdani kormányfőként továbbra is rájuk akar támaszkodni. Ebbe a kategóriába azonban nem fértek és férnek bele a közalkalmazottak. Persze vannak kivételek, mondjuk a kabinet tagjai. Míg 2014-ben 13 miniszter, 57 államtitkár és 113 helyettes államtitkár dolgozott a kormányban, addig 2018-ban már 13 miniszter, 66 államtitkár és 117 helyettes államtitkár, ami legalább havi 167 millió forintjába került a magyar államnak. A 2022-ben alakult ötödik Orbán-kormányban 14 miniszter, 57 államtitkár, és 111 helyettes államtitkár van. Azért kevesebb, mert a Miniszterelnökségen 12 helyett mostanra már csak 10 államtitkárság maradt. Ez év júliusában több mint 50 százalékos fizetésemelésnek örülhetett 16 képviselő államtitkár, így ők összesen bruttó 3,3 millió forintot keresnek, a nem képviselő államtitkárok illetményét 1,75 millióról ugyancsak 1 millió 974,6 ezer forintra emelték, a helyettes államtitkárok sem keresnek kevesebbet 1,3-1,65 millió forintnál.

Amikor Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője 2020 májusában választ szeretett volna kapni Orbán Viktortól arra a kérdésére, hogy „tervezi-e a kormány, hogy további munkaköröket kivesz a közalkalmazotti státusz alól?”, a miniszterelnöktől ugyan nem, de Schanda Tamástól, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárától kapott választ. Ő a tervezést nem cáfolta, de arról beszélt, milyen előnyös változásokkal jár, ha a közalkalmazotti státusz helyett piaci jellegű bérezésben részesülnek azok, akiknek végső soron valamilyen intézményen keresztül az állam fizeti a bérét.

Talán ez a változat most ismerős lehet azoknak, akik június 1-jétől, de lehet, hogy később (ezt még a kormány sem tudja), köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyba kerülnek majd a közoktatásban. 

Az Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépése óta fenntartja a közszféra 2008-ban bevezetett bérbefagyasztását. Ez alól egyes csoportokat kivont, és nem egységesen és nem is kiszámíthatóan alakítgatja a béreket, csepegtet esetleg valami pótlékot, vagy nem. Ezt elnevezték életpálya-modellnek. A pedagógusok a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a 2013-ban beígért, a mindenkori minimálbérhez kötött bérnövekedést a kormány 2015-ben elvette. Ahogy Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke mondta 2021-ben, „Az állam jobban járna, ha a pedagógusok nem lennének közalkalmazottak, mert kevesebb pénzből is meg tudná oldani a bérezésüket. Sőt, azokat a plusz juttatásokat, mint például a jubileumi jutalom, amit az kap, aki 25, 30 és 40 évig azonos munkáltatónál dolgozik, nem kell kifizetnie. Jelenleg az állami oktatásban dolgozók átlagkeresete 360 ezer forint, a diplomás átlagkereset 700 ezer forint fölött van. A pedagógusok átlagkeresetét legalább 650 ezer forintra föl kellene emelni ahhoz, hogy a diplomás átlagkeresetekkel versenyképesek legyenek. A mi kollégáink a garantált bérminimummal, 260 ezer forinttal kezdenek, a pályakezdő diplomások átlagbére pedig 370 ezer forint. Vagyis csak a pályakezdőknél már 100 ezer forinttal vagyunk elmaradva. Ezt a különbséget kellene megszüntetni, hogy a friss diplomás pedagógusok újra a pályára jöjjenek, és ne lépjen fel működési gond.”

A Fidesz-kormány 2014 óta le akarja építeni a közalkalmazotti státuszt. A nemzeti tőke – az idetelepített vagy telepítendő gyárak, üzemek támogatásai, a magángazdaság, az ipar aránytalanul magas állami támogatásokkal történő fejlesztése – érdeke nyilván ezt kívánja, tekintet nélkül a következményekre. Csakhogy ezzel a kormány fölszámolja a növekedés alapjait is, a jövőt szintén. De ez a jelek szerint Orbánt egyáltalán nem izgatja. Ami izgatja, az az, hogy a közszféra, így a pedagógusok sem tartoznak a rendszerének bázisához. Amit tőlük elvesz, azt majd odaadja a rendszerhű klientúrájának, kedvenc, és a rendszerét támogató közalkalmazottainak. Neki így éri meg. Magyarországnak pedig csak kész veszteség.

Most, hogy a kormány le akarja nyomni a pedagógusok torkán a státusztörvényt, persze ígér jelentős fizetésemelést is. (Tegyük hozzá, ígérni sosem volt elég szegény.) Ugyan azt mondja, januártól tíz százalékos pedagógus-béremelést tudott megelőlegezni (azt is pótlékként adta), de amint Brüsszel kifizeti a Magyarországnak járó uniós forrásokat, a rendszerváltás óta a legnagyobb mértékű pedagógus-béremelés következhet, az idei emelés mértéke januárig visszamenőleg legalább 21 százalékos lesz. A fokozatos előrelépés jegyében 2025-ben a tanárbérek az akkori diplomás átlagbér 80 százalékára emelkednének. Három év alatt érdemi bérnövekedést ígér, de nem felejti el hozzátenni, csak akkor, ha az Európai Unióval sikerül megegyezni a támogatások megadásáról. Apró bökkenő, hogy míg a kormány azt állítja: a baloldal „ármánykodása” miatt nem jönnek az uniós pénzek, Nicolas Schmit foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős uniós biztos a napokban hivatalosan is megerősítette: a pedagógusok béremelésére szánt uniós pénzek most is elérhetőek, azok mielőbbi felhasználása kizárólag a magyar kormányon múlik. Vagyis, nyilvánvaló, hogy a baloldal hiteltelenítése árán, a kormány meg akarja várni a béremeléssel a státusztörvény bevezetését. 

Eddig 4500 pedagógus nyilatkozott arról, hogy nem akar a státusztörvény hatálya alatt dolgozni, és a törvény hatályba lépése esetén megszüntetné jelenlegi közalkalmazotti jogviszonyát, munkaviszonyát. Lássuk be, ha mindannyian meg is tennék, az a kormány szempontjából tiszta haszon, hisz' nekik akkor már nem kell közalkalmazotti bért fizetni.

A szakszervezetek egységes országos sztrájkot hirdettek április 24-re. A civil és más szervezetek felhívásokat tesznek közzé. Ezekből néhányat idézünk: „Mielőtt elnémítanak miket! Ébresztő! Mondj nemet a státusztörvényre!" Jelents be munkabeszüntetést április 24-re!” „Jelentsd be a sztrájkot hétfőn délután 16 óráig!” „Ha sokan leszünk, akkor nem tudják elhallgatni, hogy tiltakozunk!

Olvashatjátok a „próbaüzem” tapasztalatait. Egyöntetűen azt mondják: borzalom. „Mire várunk? Csatlakozz a felhíváshoz, légy bátor, csatlakozz a sztrájkhoz!” „Április 24-én sztrájk! Ne várd a csodát!” „Talán az utolsó lehetőség, hogy összefogjunk és kifejezzük, hogy nem kérünk a „rabszolgatörvényből”! Kétsége ne legyen senkinek, hogy be fogják vezetni. Lehet, hogy kicsit később, de bevezetik.”

Végezetül pedig egy tanártól idézünk, aki azt kérdezte a kollégáitól: „Mikor sikítasz? Majd akkor sikítasz, hogyha rájöttél, hogy nem férsz be a nyertes 25 százalékba, pedig még májusfát is állítottál a gyerekekkel? (…) Vagy esetleg akkor, ha már 79 órát helyettesítettél, és még mindig nem kaptál egy fillért sem? Vagy akkor sikítasz, amikor átvizsgálják a mobiltelefonod, vagy akkor, amikor fegyelmi tárgyaláson 20 százalékkal csökkentik a béredet, mert negatívan nyilatkoztál az összecsukló oktatási rendszerről, vagy kimondod, hogy egy tankönyv használhatatlan? Vagy akkor sikítasz, amikor jön az utasítás, hogy másik iskolában dolgozol év végéig? (…) Hát most sikítsál, tán még nem késő!”

Tényleg ne várja senki a csodát!