Orbán Viktor inspirálta Donald Trumpot, de most kicsúszhat a kezéből a hatalom

HírKlikk 2025. június 2. 18:30 2025. jún. 2. 18:30

„Orbán Viktor az erős ember, aki inspirálta Donald Trumpot – Most kicsúszik a kezéből a hatalom?” – ezzel a címmel közölt nagyon hosszú, mintegy tíz gépelt oldalnyi helyszíni riportot és elemzést a The Guardian című brit lap.

Trump és környezete régóta dicsőíti Orbán Magyarországát, amelyet egy magyar újságíró „keresztény konzervatív Disneylandnek” nevezett. Trump számos tekintetben utánozza Orbánt abban, hogy megragadta az államhatalmat a riválisok üldözésére, a politikai ellenfelek démonizálására, és a „woke-ság” intézményekből való eltakarítására, ezt nevezik „Amerika orbanizálásának” – írja a The Guardian.

A párhuzamok kísértetiesek azoknak a jogvédőknek, újságíróknak és aktivistáknak, akik régen harcolnak az ellen, ahogyan a modern világ legsikeresebb populista vezetőjének tekinthető Orbán erodálja a jogokat.

Kádár András (Magyar Helsinki Bizottság) kifejtette: „néha csábító azt mondani, hogy megkötjük ezt a kompromisszumot, és talán akkor ennyi. De a magyar példa azt mutatja, hogy mindig van lejjebb, és ezért nagyon fontos, hogy a folyamat minden egyes lépése ellen harcoljunk. És mindez a gyűlöletpropaganda ködfüggönye mögött folyik.”

A magyar beszélgető partnerek rámutattak a különbségekre is, egyebek mellett arra, hogy Magyarországon a folyamat lassú volt, ellentétben Amerikával. Krekó Péter szerint „itt inkább a lassan felforró vízben lévő béka példája érvényes, Amerikában pedig szerintem gyakorlatilag puccsról beszélhetünk”.

Kanicsár Ádám András újságíró és LGBTQ aktivista arról beszélt: „a kormánynak saját elképzelése van arról, hogy ki a rendes magyar ember, és ki nem, ez az elképzelés pedig egyre szűkül. Most akkor vagy rendes magyar ember, ha két gyereked van, fehér és keresztény vagy, van munkahelyed, és boldog háézasságban élsz. Most ez az egyetlen lehetőség arra, hogy rendes magyar ember legyél.”  A cikk az Orbán-kormány egyéb lépései mellett szólt az LGBTQ-megmozdulások betiltásáról is, amiről Kanicsár úgy vélekedett, hogy a közösség túl sokáig volt passzív, most defenzívába szorult, és most a kormány kezében a narratíva. 

A szerzők rámutattak: a jövő tavasszal esedékes választás előtt Orbán példátlan kihívással néz szembe, a volt fideszes Magyar Péter részéről, és több felmérés azt mutatja, hogy ha a trend folytatódik, Orbán kezéből kicsúszhat a hatalom. A szerzők Erdélyi Pétert (Fenntartható Média Központ) idézték, aki szerint a remény kockázatokkal is jár: most veszélyben vannak mindazok, akikről Orbán úgy látja, hogy az útjában állnak. A cikk ezzel kapcsolatban részletesen ismertette az úgynevezett átláthatósági törvényt, amelynek célja a Transparency International – és több más jogvédő szervezet – szerint, hogy szétzúzza a másként gondolkodást, elhallgattassa a civil társadalmat, és lebontsa a demokrácia pilléreinek maradványait.

Többen rámutattak, hogy Trump újbóli elnöksége bonyolította a magyarországi helyzetet. Az amerikai kormány ugyanis eddig a Fehér Ház mindenkori lakójától szinte függetlenül korlátozó erő volt a tekintélyelvű vezetőkre. Trump azonban nem csak nem érdekelt ebben, hanem elfordul a transzatlanti kapcsolatoktól és általában a multilateralizmustól.

Ligeti Miklós (Transparency International Hungary) szerint Magyar Péter gyors felemelkedése megrázta Magyarországot. Ligeti azt tekinti Magyar legnagyobb érdemének, hogy a korrupciót a magyar aggodalmak listájának első helyére lőtte, és összekötötte a közszolgáltatások és az oktatás nyomorúságos helyzetével, így az emberek mindezt most kezdik megérteni.

Orbán sokáig vissza tudta verni a bírálatokat azzal, hogy a gazdaság eredményeire hivatkozott, de ilyenek ma már nincsenek. Gulyás Márton (Partizán) szerint ez felveti a kérdést, hogy hogyan őrzik meg a hatalmat. Gulyás kifejtette: „úgy látom, hogy nagyon veszélyes szakaszban vannak, főleg a nagyon súlyos gazdasági problémák miatt” – és részletezte a problémákat.  

Magyarország ugyan afféle modellként szolgálhat az Egyesült Államoknak, de Budapesten sokan megkérdőjelezik, hogy ott el lehet-e érni ugyanazt a hatást, mint amilyet az Orbán-kormány ért el.

Többek szerint Trump szándéka egyértelmű, de Magyarország nem szuperhatalom, és gazdasága erősen támaszkodik külföldi erőkre, és itt könnyű centralizálni.  

Orbán és támogatói számára a kétharmados többség lehetővé teszi, hogy saját politikai céljaik érdekében kényük-kedvük szerint írják meg és át a törvényeket. Ezzel szemben Amerikában a szövetségi rendszer eleve beépített fékeket és ellensúlyokat biztosít, és ez megvédi az országot az ilyen veszélyektől. Egy volt fideszes politikus arról beszélt: az, hogy Magyarország modell az Egyesült Államok számára, eredetileg Orbán Viktor körei által épített narratíva. Az illető elmondta: ez igen ügyesen „eladták” az amerikaiaknak, úgy, hogy Orbán milliárdokat költött különféle közvetítők szolgálataira, akiknek az a feladatuk, hogy felépítsék ott Orbán és Magyarország imidzsét. 

Az illető arra is rámutatott: azzal párhuzamosan, ahogyan Orbán kiépítette a hatalmát, annál erősebb a motivációja annak megtartására. A rendszer ugyanis számukra csak úgy működik, ha hatalmon vannak, és a saját szabályaikat teremthetik meg. 

A szerzők megkeresték a  cikkel kapcsolatban a magyar kormányt, de egy illetékes időproblémára hivatkozva elzárkózott a találkozótól. Aztán napokig lebegtették a lehetőséget, hogy mégis lehet valakivel beszélni, de végül azt mondták, hogy nincs mód beszélgetésre, sem személyesen, sem telefonon.

Vita van arról, hogy Orbán és pártja vonala mennyire esik egybe a mai amerikai vezetés vonalával. Az elemzők azonban az utóbbi időben arra figyelmeztetnek, hogy Orbán Trumphoz fűződő kapcsolatai ellene fordulhatnak, amennyiben az amerikai elnök vámjai kárt okoznak a magyar gazdaságnak. Panyi Szabolcs újságíró szerint mélységes irónia lenne, ha Orbán hatalmát Trump gyengítené. „Orbán tragédiájává válhat, hogy éppen akkor gyengül a hazai támogatottsága, amikor a sztárok egyesülnek a külpolitika kérdéseiben, amikor elérte, hogy joggal beszélhet elvbeli társai felemelkedéséről, és amikor hömpölyög a szélsőjobboldali hullám, amelynek legalábbis ideológiai értelemben ő áll az élén.”