Orbánék kommunikációs csapdába kényszerítik az országot

Gumicsont, vagy nagyívű elemzés? Ez az a kérdés, amely a legtöbbször felmerült az utóbbi napokban az újabb tusnádfürdői beszéd kapcsán. Az a mindenképpen különleges világkép, amelyet Orbán Viktor elővezetett, már eddig is rengeteg vitára adott alkalmat. A háborúról – annak okairól és megoldásáról – kifejtett nézetei, vagy például a „fajkeveredésről” szóló gondolatmenete sokféle reakciót váltott ki. A rendszerhez hű elemzők egyenesen „békeszózatot emlegettek” és megkapták tőlük a magukét azok a kollégáik is, akik ezzel ellentétes véleményt fejtettek ki. Sokan pedig úgy vélték, a fajkeveredést azért vette bele szónoklatába, hogy ezzel elterelje a figyelmet sokkal jelentősebb megállapításairól. Elég sokatmondó azonban, hogy a társadalmi felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki megbízott is lemondott a szerinte „szégyenteljes állásfoglalás” miatt. Amire a kormányfő úgy reagált, hogy Hegedűs Zsuzsának tudnia kell, mi sem áll távolabb tőle, mint a rasszizmus.  

„Ez egy ócska rasszista, gyűlöletkeltő szöveg volt, aminek a legfontosabb funkciója, hogy elkezdjünk róla beszélni, és lám, ezt is tesszük”. Így reagált a sokat vitatott passzusról Horn Gábor, aki hozzátette, Orbán Viktor szerinte nem náci, elméletét nem lehet a nácizmuséhoz hasonlítani. Az viszont biztos – folytatta a Republikon Intézet vezetője –, hogy a miniszterelnök és kommunikációs csapata nagyon tudatosan végiggondolta, ami elhangzott. Ha úgy tetszik, gumicsontot kínáltak, amin lehet rágódni, ugyanakkor fontos része a tervüknek az is, hogy muníciót adjanak a saját tábornak. Vagyis mint mindig, ezúttal is pontosan felrajzolták, hogy mitől kell félni. Itt a háború, de a vezér is itt van és majd megvéd. Jönnek a migránsok, akik felzabálják a keresztény Európát, különösen Magyarországot, tehát kerítést kell építeni ellenük. De Orbán Viktor és csapata tőlük is megvéd. Ellentétben egyébként a gaz nyugattal, amely éppen rohad szét.

„Ilyen nyugat-ellenes szöveget én utoljára a Kádár-rendszerben hallottam, de nem magától Kádártól, aki – legalábbis a nyolcvanas években – biztosan bölcsebb volt, és csak a talpnyalói mondták ezeket a hülye dumákat” – fogalmazott Horn Gábor. Emlékeztetett rá, hogy ezek vérlázító, elfogadhatatlan megállapítások, amelyek mindig valakik ellen irányulnak, és a saját közönség harci készültségét hivatottak fenntartani. Egy adott ponton újra emlegette a szónok Soros Györgyöt is, teljesen érthetetlenül és indokolatlanul, de nyilván ezzel a „rémképpel” lehet igazolni a készültség fenntartását. Ugyanezt a célt szolgálja az elemző szerint a most létrehozott Védelmi Tanács is. Hiszen itt a háború, amelynek okául Orbán nem jelöli meg az Ukrajna elleni orosz agressziót, viszont azt fontosnak tartja, nehogy részesei legyünk. E ponton már nem először érhető tetten a következetlenség. Hivatkozik 86 magyar halottra – azt nem mondja el, honnan tudja –, mégsem avatkozunk be. Ráadásul az orosz támadás szövetségeseink, az Európai Unió és a NATO ellen is irányul, mégis távol akarjuk magunkat tartani. Itt is látszik a jól felépített kommunikációs csapda, amely dübörögve nyomul előre az orbáni propaganda-stratégia részeként.  

A Republikon Intézet vezetője úgy látja, mindezzel egy darabig lehet palástolni az egyre nagyobb számban látható politikai és gazdasági gondokat, de nagy kérdés, hogy mekkora lesz a baj. Hiszen a kormánynak mielőbb meg kellene állapodnia a szerinte hanyatló Európai Unióval, hogy ne menjünk teljesen tönkre. Volt erről a miniszterelnöknek egy cinikus félmondata, amelynek lényege, hogy elmegyünk a falig, ott megállunk, egymásra mosolygunk és kezet rázunk. Ez arra utal, hogy azt gondolja, a politikai taktikai játszmákba bármi belefér. „Csakhogy az Európai Parlament jelentős része már ott tart, hogy azt mondja, na ezt már nem lehet hagyni. A bizottság – az egyhangú döntések miatt – kiszolgáltatott Orbánnak, de már szintén közelít e ponthoz. Márpedig ha Magyarország néhány hónapon belül nem kapja meg a támogatások legalább egy részét, akkor a magyar gazdaság – amely éppen a jelenlegi hatalom miatt van súlyos állapotban – nagy árat fog ezért fizetni.” 

A nemzetközi kapcsolatokban az elemző szerint Orbán Viktor teljesen elvesztette a realitásérzékét. Ezen a téren már nemcsak a saját közönségét vezeti félre, hanem valószínűleg tényleg így gondolja. „Hanyatló nyugatról és lokális kivételről” beszél, miközben elvesztette az összes fontos partnerét és napjainkban lényegében egyedül maradt. Hagymázas szövegei itt már nem egyszerűen kommunikációs trükkök, hanem arról tanúskodnak, hogy a miniszterelnök nem érti a modern nyugati világot, a globalizációt, a kapitalizmust és azt, ami körülvesz bennünket. Nem érti, hogy egymásra vagyunk utalva és kénytelenek vagyunk együttműködni.

Horn Gábor szerint ez is azt jelzi, hogy a választási eredmények hamis biztonságba ringatják Orbánt és csapatát. „2014 óta valamennyi – kétharmadot hozó – győzelem csalásnak köszönhető. A propaganda-gépezet és a százmilliárdokból finanszírozott népbutítás nyomán jöhetett létre. A rendszer torzítja tehát el a képet és erre a torz képre reagálnak a hívek, a visszajelzés pedig az, hogy minden rendben van.” Eközben azonban nem látja a maga teremtette unortodox gazdaságpolitika bajait, mert a környezete nem engedi hozzáférni. Nem véletlen, hogy sosem vesz részt vitákon és szinte kizárólag saját propagandistáinak – akiket nem lehet újságírónak nevezni – válaszol. Valószínűleg nincs felkészülve és felkészítve sem, hogy reflektáljon. „Sokan voltak már, akik úgy gondolkodtak, mint ő, és mind elbuktak. Nagy árat is fizettek, de nem ők személyesen, mert az nem lenne érdekes, az az ő kockázatuk, hanem az országuk” – figyelmeztetett végül Horn Gábor.