Orbánék trükkös megszorítása, az inflációs adó az alacsony jövedelmű embereket sújtja

Nem okozott meglepetést a márciusi inflációs adat, amit hétfőn tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal. Eszerint egy százalékkal volt magasabb az infláció, mint februárban, 2021 márciusához képest a fogyasztói árak 8,5 százalékkal emelkedtek. A maginfláció 9,1 százalékos volt, a nyugdíjas infláció pedig a hivatalos adat szerint legalábbis 8,3 százalékra rúgott. Utoljára ilyen drágulás 2007 júniusában volt.

Ám az vesse magára az első követ, aki csak ilyen „alacsony” drágulást érzékel a saját pénztárcáján. Nem véletlen, hogy sokkal nagyobb áremelkedést tapasztalunk, hiszen az elmúlt egy évben az élelmiszerek drágultak a leginkább, átlagosan 13 százalékkal. A kenyér ára 27,9, a sajté 21,8, a baromfihúsé 21,4 az idényáras élelmiszereké 17,9 százalékkal nőtt. Két számjegyű a lakásjavító és -karbantartó cikkek árának drágulási üteme is (20,8 százalék), illetve az ilyen szolgáltatásoké (18,7 százalék). Az üzemanyagokért 11,4 százalékkal kell többet fizetnünk, mint egy éve.

Mellár Tamás szerint az egy dolog, hogy az érzékelt infláció sokkal magasabb, mint a hivatalos – a nyugdíjas inflációról nem is szólva –, de józan ésszel az is kiolvasható az adatokból: a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező, s kiváltképpen a leginkább rászoruló rétegek helyzete sokkal jobban romlik, mint a társadalom tehetősebb csoportjainak tagjaié. Kérdés azonban, milyen egyéb közvetett és közvetlen hatásokkal kell számolnunk? Mire számíthatunk? A közgazdász, országgyűlési képviselő az infláció közvetlen hatásait sorolva, elsőként azt emelte ki, hogy az megnyirbálja a nominális béreket, a jövedelmeket, a kereseteket és a szociális támogatásokat, jelentősen csökkenti azok reálértékét. „Az ilyen magas és tartós infláció tulajdonképpen azt jelenti, hogy adót kell fizetniük az embereknek. Ezt az úgynevezett „inflációs adót”, aminek a fő tulajdonsága, hogy az alacsony keresettel rendelkezőket sokkal jobban sújtja, mint a magasabb jövedelműeket”. Mellár Tamás még hozzátette, hogy míg az alacsony(abb) keresetűek túlnyomó többsége lerója ezt – a szakirodalomban jól ismert – „inflációs adót”, addig magas jövedelműek ezzel szemben képesek a megtakarításra, s ezek után inflációkövető kamatokat kapnak. Az ő pénzük tehát sokkal jobban tartja az értékét – szögezte le.

„Nagyon úgy tűnik, az Orbán-kormány stabilizációs politikájának az egyik fő eleme, hogy hagyják felpörögni az inflációt, s ezzel nyirbálják meg szépen csendben a jövedelmeket, a kereseteket. Mindeközben arra hivatkoznak, hogy ők nem vetnek ki többletadót a szegényekre, a dolgozókra, de ez nem igaz, mert az úgynevezett inflációs adó formájában valójában ezt teszik” – állapította meg Mellár. Mint hozzátette: a gyenge államok szoktak az inflációs adóhoz folyamodni, ott, ahol az alsóbb társadalmi csoportoknak nem elég erős a politikai érdekérvényesítő erejük, hiszen kellemesebb ehhez az eszközhöz nyúlni, mint sima adókat kivetni. Ez utóbbiakat persze lehetne célirányosan, a magasabb jövedelműekre terhelni, de Orbánéktól már megszoktuk, hogy alapvetően inkább mindig a szegényeket sújtják a lépéseikkel. Az eredmény pedig az, hogy ezzel az inflációs adóval a nominális jövedelmi különbségek reálértékben még tovább mélyítik a jövedelmi, megélhetési szakadékot a társadalmi csoportok között.

Emellett a most már lassan két számjegyű inflációnak más, hosszabb távú veszélyére is kitért Mellár Tamás. Úgy vélte reális, hogy az infláció tartóssá válik, így akár hosszú időn keresztül két számjegyű marad, vagy legalábbis ahhoz nagyon közelit. Ez nem csak azt eredményezi, hogy kevesebbet ér a pénz, azaz kevesebb költhető el belőle, hanem azt is, hogy a tartósan magas áremelkedés torzítja a piacot, a piac működését. „A normális, hatékony piaci működéshez kontrollált, alacsony infláció tartozna, de Orbánék látszólag nem is akarnak elmozdulni az antiinflációs politika irányába” – szögezte le.

Mi várható, különösen annak fényében, hogy egyszer csak fel kell majd oldani a „csirkefarhát-árstopot”, illetve rá kell engedni a társadalomra a világpiaci üzemanyag árakat. Persze ma is az emberek fizetik meg ennek az árát, csak nem közvetlenül, hanem közvetetten, a magasabb árak formájában. De mi lesz, ha a társadalom végül mégiscsak szembesül mindezzel? – kérdeztük a Központi Statisztikai Hivatal egykori elnökét.

Mellár Tamás azzal kezdte, hogy még ezeken túl is van plusz hazai inflációgerjesztő elem. Mégpedig az, hogy a választások előtt Orbánék hatalmas pénzeket osztottak ki a lakosságnak, amivel megnövelték a keresletet, az viszont árfelhajtó hatású. Emellett a világgazdasági válság, a háborúból és a nemzetközi átrendeződésből következő hatások is tovább gerjesztik a hazai inflációt. Mellár szerint nagyon könnyen elképzelhető, hogy a magas infláció velünk marad, hiszen Magyarország amúgy is mindig hajlamos volt az inflációra, kivéve a 2008-as válság utáni deflációs időszakot.

De Mellár Tamás még egy plusz elemre rámutatott: mindezt tetézi az is, hogy Orbánék nem köteleződnek el az euró záros határidőn belüli bevezetése mellett. Ami pedig azt is jelenti, hogy a gyengélkedő gazdaság és a nemzetközi elszigetelődés miatt a forint árfolyama csökken. Ennek aztán az a következménye, hogy megdrágul az import, vagyis újabb inflációs hatással kell számolni. „Mindez mutatja, hogy a következő Orbán-kormány – bármilyen összetételű is lesz – az inflációt használja eszközként, ami azonban nagyon veszélyes fegyver, mert nehéz kordában tartani” – szögezte le Mellár Tamás.