Orbánéknak csak a politikai haszonszerzés fontos

A Miniszterelnökséget vezető miniszter a legutóbbi Kormányinfón is arra kért minden politikai erőt, hogy a parlamenti szavazáson támogassa a kormánypárti képviselők által benyújtott „békepárti határozati javaslatot”. Gulyás Gergely azzal érvelt, hogy a magyar állampolgárok a tavalyi választáson világosan állást foglaltak a béke ügyében, tehát az országgyűlés a határozattal csak megerősíti ezt a nyilvánvaló választói akaratot. Előzőleg hosszasan ismételgette azt az utóbbi időben sokszor hallott kormányzati álláspontot, hogy Magyarország továbbra sem szeretne belekeveredni az ukrajnai háborúba, tűzszünetet és béketárgyalásokat szorgalmaz.

Az ellenzéki pártoknak ebben a helyzetben nincs jó választásuk – szögezte le Horn Gábor. Ha megszavazzák a beterjesztett szöveget – amelyből hiányzik a felszólítás, hogy Oroszország fejezze be a háborút – szembe köpi saját magát. Ha viszont nem, akkor pedig igazolják a kormányzati propagandában ezerszer elismételt állítást, hogy háborúpártiak. A mostani kampány egyik fő célja éppen az, hogy szembeállítsák a külföldről pénzelt, idegenszívű ellenzéket és a jó magyarokat, akik mindenkivel szemben megvédik a békét.

A Republikon Intézet vezetője azonban távolabbról kezdte elemzését arról, hogy a jelenlegi hatalom  folyamatosan kampány-üzemmódban működik. „A 2002-es és 2006-os választási vereségből Orbánék megtanulták, hogy nincs más megoldás, ott kell lenni a fejekben állandóan. Ez a populista politika alapelve: az egyetlen vezér határoz meg mindent, a középpontban a propaganda áll, az embereket pedig hívő tagozatként kezelik. Csak a saját támogatóikhoz szólnak, de azokhoz naponta többször is.” Horn Gábor kifejtette, e módszer lényege, hogy az utcai plakátoktól az úgynevezett közszolgálati médián át az iszonyatos pénzekért megvásárolt online-felületekig állandó és folyamatos jelenlétre van szükség és időnként provokálni is kell a partnereket, hogy legyen kit gyűlölni. Az a legjobb – folytatta –, ha az ellenség virtuális, mert akkor az így felépített világban azt mondanak róla, amit akarnak. Ezért lett Soros György a főgonosz: egy 93 éves, Amerikában élő filantróp, aki annyira messze van, hogy az emberek nem tudnak róla semmit, tehát pontosan illik rá ez a szerep. De ugyanez a helyzet Brüsszellel, amelyről sokan azt sem tudják, hol van, vagy mit jelképez. Viszont látják azokat a plakátokat, amelyeken Brüsszel bombákat szór, vagyis sokak agyába beleéghet, hogy bombázza Magyarországot. Ha tehát megkérdezik tőlük, mi a véleményük Brüsszelről, rávágják, hogy rossz. De ugyanilyen ellenségek a migránsok is, noha közülük a magyar társadalom tagjainak többsége egyet se látott sohasem. A politológus elmesélte, Észak-Magyarországon beszélgetett egyébként nagyon szimpatikus idős emberekkel, akik elmondták, hogy rettegnek a menekültektől, mert megerőszakolják a feleségüket. De aztán persze kiderült, hogy sosem találkoztak velük. „Az ellenség leginkább akkor jó, ha nem látható. Emiatt kell a folyamatos kampány-üzemmód, amelynek még költségvetési korlátja sincs. Annyit használnak hozzá az állami pénzekből, amennyit akarnak.”

Horn Gábor emlékeztetett rá, hogy még sokfelé láthatók azok a plakátok is, amelyek szerint az emberek 97 százaléka nemet mondott a szankciókra. Ez persze szemenszedett hazugság – jegyezte meg és felidézte, a Republikon Intézet egy nemrég készült kutatása kimutatta, hogy az emberek majdnem fele és a fideszeseknek is egyharmada támogatja a szankciókat. Az elemző hozzátette, az is nagy kérdés, lehet-e ilyen plakát-kampányokat indítani két választás között. Politikai kampányokat ugyanis csak a választási kampány idején lehetne folytatni, csakhogy a szabályokat senki sem tartja be, de leginkább a Fidesz nem. „Számára a politikai haszonszerzés a legfontosabb, emiatt tartják felszínen a hasznosnak tartott témákat. Ilyen például az úgynevezett „dollárbaloldal” elleni támadás, amelyben mintegy négymilliárd forint sorsáról van szó, miközben a kormánypártok ennek a 25-szörösét költötték el a tavalyi választási kampány utolsó három hónapjában költségvetési pénzből, ami viszont egyértelmű választási csalás.”

A békepártiság hangoztatása is ebbe a sorba tartozik – mondta Horn Gábor, s utalt rá, hogy az orosz-ukrán háború kitörése után, a választási kampány utolsó hónapjában azzal sikerült megalapozni az újabb kétharmadot, hogy Orbán Viktor és csapata a békét védi. Ha pedig bejött, érdemes folytatni. A propaganda középpontjában az áll, hogy egész Európa és persze a „gaz Egyesült Államok” mind háborúpárti, ellentétben a magyar kormánnyal, elsősorban Orbán Viktorral és persze most már a pápával. „Ennyien maradtunk – mondják. Az persze fel sem merül, hogy az ukránok is békét akarnak, hiszen őket megtámadták. Azt próbálják elhitetni, mintha nem mindenki azt szeretné – Putyin és bandája kivételével –, hogy valóban béke legyen. Így arról szól a történet, hogy a Nyugat meg akarja semmisíteni a drága jó Oroszországot. Ezt igyekeznek elhitetni azokkal, akikkel lehet. És miután működik is a kommunikáció, miért hagynák abba. Már olyanok, mint az egyszeri autós, aki hallja, hogy egy őrült szembemegy az autópályán a forgalommal, és erre azt mondja: „Egy? Mind!”. A propaganda erkölcsileg is gátlástalan.” Horn Gábor ezzel összefüggésben kitért arra, hogy teljesen abszurd, ahogy a magyar kormány a jelenlegi amerikai adminisztrációval viselkedik. Mint mondta, ez közvetlen károkozás, következményei naponta megjelennek a magyar politika mozgásterében és lehetőségeiben, de a hatalomnak ez sem számít, mert szüksége van ellenségre. „Ez ugyancsak belpolitikai céllal megépített történet, ők is tudják, hogy nemzetközileg hiteltelen, komolytalan és nevetséges. Itthon viszont kellő energiával, erőforrással és kreatív módon csinálják.”

És végül is ezzel a kampány-üzemmóddal el lehet érni, hogy ne arról beszéljenek, amiről igazán kellene – tette hozzá az elemző. „A Fidesz tisztában van vele, hogy rossz helyzetben van, hiszen a gazdaság állapota kétségbeejtő, egyre erőteljesebb társadalmi problémák kerülnek felszínre, s az egészségügy és az oktatási rendszer válsága, valamint a kezelhetetlen korrupció közepette kell majd kampányolniuk jövőre, amikor két fontos– európai parlamenti és azzal együtt önkormányzati – választás is lesz. Miközben fontos, életünket meghatározó területek kerülnek gazemberek kezébe – erről tanúskodik a Völner-Schadl történet –, ennek leplezésére szükségük van egy olyan kommunikációs rendszerre, ami akkor is működik, amikor másról kellene beszélni. De nincs szó az inflációról, a reáljövedelem romlásáról, vagy az egészségügy összeomlásáról, ehelyett a kormánypártok békepártinak nevezett nyilatkozatát tartják napirenden – fejezte be magyarázatát Horn Gábor.