Orbánnál mindent felülír a szükséglete, hogy ő irányítson és híres, vagy akár hírhedt legyen

Méltatta szülővárosát, Budapestet, ám a magyarokat idézve azt írta: a város élhető, „az egyetlen nagy baja, hogy Magyarország veszi körül”. Washington szeptemberben végre új nagykövetet küldött, és a poszton 30 éve David Pressman az első karrierdiplomata – írta Gati, emlékeztetve arra, hogy az új nagykövet a férjével és két örökbefogadott gyerekével ment el átadni a megbízólevelét a „szélsőjobboldali államfőnek”. A szerző szerint Pressman meglehetősen optimista azzal kapcsolatban, hogy mit tud elérni, de üdítő módon tudja, hol van. Folyamatosan támadásoknak van kitéve. Aközött kell navigálnia, hogy legalábbis jó kapcsolatokat ápol a kormánnyal, amely még a NATO és az EU tagja, és közben válaszol is Amerika-ellenes kirohanásaira. Nem irigylésre méltó feladat, de Pressman elkötelezettsége az emberi jogok mellett, és kiváló diplomataként szerzett hírneve ad némi reményt, hogy el tud érni egy kis változást.  

Gati kitért a lakosság egy százalékát kitevő zsidóság életére, majd rámutatott: Orbán ugyan az antiszemitizmussal szemben „zéró toleranciát” hirdetett, de az antiszemitizmus átható, bár nem olyan, mint Franciaországban, vagy Amerikában. Ám például az egyik taxis hosszan beszélt arról, hogy a zsidók tartják ellenőrzés alatt Magyarország gazdaságát és kulturális életét. Gati emlékeztetett arra, hogy sokáig Soros György volt az első számú közellenség, és az ellene folytatott kampány felér egy látens felkéréssel az antiszemiták számára. A legnagyobb vita a zsidók, valamint sok történész, és az Orbán-kormány között az ország XX. századi történelmével függ össze. A kormány kitart amellett, hogy egyedül a németek voltak felelősek a mintegy 550 ezer magyar zsidó haláláért, és a Horthy-kormány ugyan „követett el hibákat”, de a magyarok mindent megtettek, hogy zsidókat mentsenek. A zsidó közösséget sokkolja, hogy a Horthy-korszak legvadabb antiszemitái közül sokan – élve vagy halva – magas elismerésekben részesülnek. Arról pedig csak ritkán esik szó, hogy Európában az első antiszemita törvényeket még Hitler hatalomra jutása előtt Magyarországon hozták, és a deportálandókat magyar csendőrök vagonozták be, és nem német nácik.

A képzelt külföldi ellenségek ellen folyó, egyre mérgezőbb kampányok célja, hogy megerősítsék a mítoszt, amely szerint az „igazi” magyaroknak harcolni kell a túlélésért a bűnös és korrupt Nyugat ellen, amely meg akarja őket fosztani függetlenségüktől és nemzeti értékeiktől, áldozatok egy ellenséges világban. És ez működik, mert Orbán, különösen vidéken, a sajtó szinte 100 százalékát ellenőrzése alatt tartja. Akadnak olyan orgánumok, amelyek csak 75 százalékban tükrözik Orbán nézeteit, mások száz százalékban, és megint mások 200 százalékban – ez a magyar sokszínűség. Gati azt írta: manapság a fő ellenség Amerika és az amerikai értékek, és Orbán hihetetlen módon ma Amerikát teszi felelőssé az Ukrajna elleni orosz agresszióért.

Ami a háborút illeti, Orbán és támogatói alá akarják ásni az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatást, és meg akarják kerülni a szankciókat a Putyinhoz fűződő kapcsolat őrzése érdekében, miközben sajátságos módon, az Európai Parlamentben megszavaztak minden szankciócsomagot.

Orbán hozzáállása a Nyugathoz még világosabbá lett egy beszédből, amelyet követői szűk köre előtt mondott, de amit azóta kiszivárogtattak a Szabad Európa Rádió egyik tekintélyes munkatársának. Azt jósolta, hogy az ukrajnai háború eltarthat akár 2030-ig is, és a végén Ukrajna el fogja veszíteni területének a harmadát. Az is jósolta, hogy a V4 államai az unióban nettó befizetőkké válnak majd, és akkor „újra meg kell majd fontolni az uniós tagságot, és hogy mit ad ez a tagság az adott körülmények között”.

Magyarország nemzetközi pozíciója miatt – keményen fogalmazva – nem tekinthető a NATO és az EU lojális tagállamának, és már nem megbízható szövetségese az Egyesült Államoknak. A Huxit, vagyis Magyarország kilépése az unióból ma már komoly lehetőség, ha és amikor Brüsszel nem küld több pénzt. Ez annak ellenére is így van, hogy a lakosság 75-80 százaléka támogatja az uniós tagságot. Orbán egyetlen szóval sem hajlandó bírálni a demokrácia helyzetét a putyini Oroszországban, és ez jól mutatja, hogy kormánya mennyire Moszkva hangjává lett a nyugati intézményekben.

Sokat írtak már a demokrácia magyarországi „visszacsúszásáról”, nevezetesen a jog uralmának a hiányáról – tér rá egy másik vetületre Charles Gati. Érdemes tisztázni, hogy a rend nem hasonlít sem egy működő demokráciára, sem egy nyers diktatúrára – szögezte le. A választási törvény, mi már az alkotmány része, nagyon erősen kedvez a Fidesznek, olyannyira, hogy a belátható jövőben egyetlen más pártkoalíciónak sincs esélye választást nyerni. A gazdasági jutalmazás és büntetés kemény rendszerével biztosítják az alkalmazkodást, és végső esetben vizsgálatot indít az adóhatóság. Utóbbi legújabb célja a Fidesz előtti utolsó miniszterelnök, Bajnai Gordon, aki egy Nyugat-barát, bölcs közgazdászból lett sikeres londoni üzletemberré. 

Ami van, azt a kádári „gulyáskommunizmus” mintájára „gulyásautokráciának” mondható, Putyin és Erdogan rezsimjeire emlékeztet, bár Magyarországon – legalábbis egyelőre – még nincsenek politikai foglyok. A bírálóknak van egy kis mozgásterük, és valamicske függetlenségük. Ennek az ára a kompromisszum: a túlélés érdekében meghajolnak, de nem törnek el. Gati példaként a Népszavát, a mostanra egyetlen független országos napilapot hozta fel, amelynek kiadója – értesülései szerint – a kormányhirdetések megszerzése érdekében egyetértésre jutott az illetékesekkel, amelynek értelmében nem írnak az Orbánhoz közelállók korrupciós ügyeiről, a családja életének bizonyos vonatkozásairól és Orbán vagyonáról, meg arról, hogy hol tartja azt. Az állítólagos paktumról sokféle vélemény kering, de a Népszava bíráló hangvételű írásokat, sokszor kemény cikkeket közöl a bel- és külpolitikáról.    

Máshol azonban alkalmazkodnak a kormányhoz, például a nagy közmegrendelések ügyében is, amelyek általában Orbán híveihez kerülnek. Ők aztán visszacsorgatnak belőle a Fidesz kasszájába és a párt vezetőinek zsebébe.

Az EU a korrupció kikerülésére most fontolgatja, hogy a támogatást nem a kormánynak, hanem közvetlenül a civil szervezeteknek és az önkormányzatoknak lehetne juttatni. Ezzel a központi kormányt a GDP mintegy három százalékától fosztanák meg, és a magyar gazdaság ezzel járó decentralizálása hatalmas csapást jelentene Orbánnak és az oligarcháinak. Az Európai Parlament a jelek szerint hajlamos elfogadni ezt a nagy változtatást, de az Európai Bizottság az évek során mindig is túl óvatos volt, és igyekezett megállapodásra jutni a kormánnyal. Az ország kirakása az unióból nem szerepel a napirenden, mert erre nincs módja a szövetségnek: amely ország egyszer felvételt nyer, az biztonságban van.

Sajnos az Orbán által kialakított rendszer meglehetősen stabil – mutat rá a blogban megjelent írás. Sok tüntetés van az oktatás és az egészségügy helyzete miatt, de a miniszterelnök továbbra is népszerű, az ellenzék pedig töredezett. Orbán és az általa kialakított propagandagépezet elég sikeresen hárít minden bajt, problémát a szankciókra, Brüsszelre, Sorosra, vagy az Egyesült Államokra. Nem valószínű, hogy egyhamar megjelenik bárki, aki komolyan a jelenlegi establishment ellen tud fellépni – állítja Charles Gati.   

A legérdekesebb kérdés szerinte az, hogy az egykor liberális Orbán miért fordult odahaza a szélsőjobb felé, és külföldön a Nyugat ellen.

Beszámol a cikkben arról is, amit magától Orbántól hallott az apai dominanciáról, arról, amit egy interjúban elmondott, hogy skizofréniát diagnosztizáltak nála – bár ez Gati szerint eléggé túlzásnak tűnik –, és hogy a családban alapvető volt „a makacs eltökéltség, hogy győzni kell, bármit jelentsen is ez”, ám annyi bizonyos: a mai napig nem szereti, ha bárki megmondja neki, mit mondjon, vagy tegyen. Gati szerint a másik ok: Orbán 1993 körül kezdte érezni, hogy nincs helye a balközépen, ahol az MSZP és az SZDSZ dominált, a jobbközépen viszont a korábban népszerű MDF dominanciája gyengült. Ezért aztán bő egy évtized alatt a liberális nézeteit fokozatosan konzervatívra váltotta, majd később a szélsőjobbra, mert ott vannak a szavazatok.  A harmadik ok, hogy sértette őt a washingtoni és uniós politikusok leereszkedő magatartása, akik mindig úgy tesznek, mintha mindenkinél jobban tudnák, kinek mi a jó. Putyinra és a kínai vezetőkre ezzel szemben soha nem panaszkodott. A negyedik, és alighanem legkevésbé fontos ok, hogy Orbán a jelek szerint valamikor a kilencvenes években megtalálta a forrást a saját személyi és politikai szükségleteinek az igazolására, nevezetesen a harmincas évek népies íróinál. A mozgalom a náci Németország és Szovjet-Oroszország ellen volt, magukat hazafiaknak, nacionalistának, vagy magyarnak mondták, de soha nem merült fel, hogy a jog uralma mellett elkötelezett demokraták lennének. Mindez termékeny talajra talált a vidéki tanult elit körében, de a budapesti értelmiségnél nem. Orbán nyilvánosan soha nem hozta fel, hogy nagyra értékeli a népiesek mentalitását, de politikája szinte az ő nézeteik modern körülmények közötti alkalmazása.

Tekintettel Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetére, az EU a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy elérje, hogy az Orbán-kormány változtasson a korrupcióval és a jog uralmának rengeteg sértésével kapcsolatos hozzáállásán – szögezte le Charles Gati. Van esély rá, hogy a mostani gazdasági válságban az EU a pénz megvonással való fenyegetéssel el tudja érni, hogy Orbán legalább valamennyit végrehajt a megkövetelt reformokból, de amint Brüsszel elfordul, megpróbál majd kibújni a vállalásai alól, és visszatérni az eddigi politikájához – figyelmeztet. Esetében minden józan megfontolást felülír a szükséglete, hogy egyedül ő irányítson odahaza, és hogy híres, vagy hírhedt legyen külföldön.