Orbánt békésen már nem lehet leváltani
Az EU tagállamai mindeddig nem foglalkoztak kielégítő módon azzal a kihívással, hogy felvegyék a harcot a klubjukon belüli tekintélyelvű rendszerekkel – figyelmeztetett Kim Lane Scheppele hétfőn az Alpbachi Fórumon. A Princeton egyetem szociológia és nemzetközi ügyek professzora, alkotmányjogász mindenekelőtt Magyarországról beszélt. Orbán autokráciát épített ki Európában, az emberek már nem válthatják le békésen a kormányt” – vallja Scheppele, akinek a vendégkommentárját a német Der Standard közölte le.
Az elmúlt évtized nem volt jó Európa számára: a pénzügyi válság ellenségességhez vezetett Észak és Dél, a menekültválság pedig Kelet- és Nyugat között – kezdte fejtegetését Scheppele, majd így folytatta: a brexit megmutatta, hogy a tagállamok közös projektjéből nehéz kilépni. Reménytelennek tűnhet, hogy éppen most beszéljünk az európai értékekről, de éppen az akut terhelés időszakaiban kell emlékezni az európai projekt értelmére – szögezte le.
Amikor a projekt megszületett, még friss volt a háború emléke. A tagállamok arra esküdtek fel, hogy „Soha többet!” Soha többet tekintélyelvűséget, soha többet emberi jogok megsértését! És arra IS, hogy a törvényhozás soha többet ne szolgálhassa a politikai uralmat. Az unió soha nem törölte el a tagállamai közötti összes különbséget. Vannak benne kormányok a jobboldaltól a balig, neoliberális és szocialista gazdaságpolitikát folytatók, alkotmányos monarchiák, állami vallással rendelkező és szekuláris országok, elnöki köztársaságok és parlamenti demokráciák – a pluralizmus sok tekinteten Európa erőssége. Ám az európai projekt megköveteli a közös értékeket.
Amint a szerződés 2. cikkelye rögzíti „Az értékek, amelyeken az EU alapul az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása”.
„Tegyük fel, hogy egy tagállam átírja az alkotmányát az ellenzék bevonása nélkül. Tegyük fel, hogy ennek az országnak a kormánya elbocsátja a független intézmények minden magas rangú tisztségviselőjét – a bírókat, a választási bizottsági elnököket, az ombudsmanokat – és helyükre a kormányzó párt lojális híveit ülteti. Tegyük fel, hogy ez a kormány megszünteti a vallási szerezetek jogi státusát, házkutatásokat tart a független civil szervezeteknél, és új titkosrendőrséget hoz létre, messzemenő megfigyelési felhatalmazásokkal. Tegyük fel, hogy ez a kormány intoleranciát szít a kisebbségek ellen, és átírja a történelmet, hogy megszépítse az egykori rémtetteket. Tegyük fel, hogy a saját javára átírja a választási törvényt, miután a népszerűsége a fentiek következtében csökkent.
Nem szükséges ezt feltételezni, mindez nem hipotetikus példa, hanem valóság: Magyarországról van szó. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke azzal dicsekedett, hogy Európa szívében illiberális államot alapít. A teljes igazságszolgáltatás egy párthíve kezébe helyezte, aki kénye-kedve szerint alkalmazhat, rúghat ki, fegyelmezhet és áthelyezhet bírákat. Monopolizálta a médiát, üldözte az ellenfeleit, és védekezett az ellen, hogy az ellenzéknek hangja lehessen a parlamentben. Azt mondta, Magyarország a magyaroké, és ezen kizárólag az ehhez az etnikumhoz tartozó polgárokat értette. Gonosz kampányt folytatott a migránsok ellen, szögesdrót-kerítést húzott fel az EU déli határán, de még azt is megtagadja, hogy enni adjon azoknak, akiket a kegyetlen magyar menedékügyi rendszerben tartanak fogva. Orbán autokráciát épített ki Európában, az emberek már nem válthatják le békésen a kormányt” – mondta Scheppele.
Magyarország már nem az egyetlen példa – mutatott rá, kitérve Lengyelországra. Majd feltette a kérdést, hogy Milyen szerepe van mindebben az EU-nak.
A professzor hangsúlyozta, hogy az Európai Parlament kezdettől fogva határozottan reagált a magyarországi helyzetre. A bizottság kötelezettségszegési eljárásokat indított, bár a magyar kormánynak mindig sikerül elkerülnie a komoly szankciókat. Emlékeztetett a szerző arra, hogy az Európai Parlament 2018 szeptemberében kétharmados többséggel a 7. cikkely szerinti eljárást indított. Az eljárás tényleges megindításához azonban szükséges a többi testület jóváhagyása, ott pedig az indítványt egy éve ignorálják. Lengyelországgal szemben a bizottság gyorsabban és határozottabban reagált, az Európai Bíróság elé vitte Varsót, és elérte néhány intézkedés visszavonását, a miniszteri tanács azonban mindössze néhány eredménytelen meghallgatást tartott.
Az EU nemzetek feletti intézményei megtették, ami tőlük tellett: a bizottság, a parlament és a bíróság megpróbálta eloltani a tekintélyelvűség tüzét, még mielőtt elharapózik. A tagállamok azonban vonakodnak másokat megfegyelmezni. Úgy alakították az uniós szerződéseket, hogy a legsúlyosabb szankciók az ő állásfoglalásuktól függnek, és lehetővé tették a lator államoknak – Magyarországnak, Lengyelországnak és a hovatovább szintén gondot okozó Olaszországnak –, hogy megakadályozzák a csúcsjelöltek megválasztását a bizottság élére. A tanács vonakodik hozzájárulni egy olyan döntéshez, hogy a jogállamiságot sértő tagállamoktól megvonják a támogatásokat.
Az Európai Unió tagállamai egyelőre nem tettek eleget annak a kihívásnak, hogy fellépjenek a saját klubjukban megjelenő autokratákkal szemben. Európa erőssége a különböző nemzeti hagyományokban van. Ám Európát összeköti a közös történelem. A legújabb kori történelemben tekintélyelvű és illiberális államok az egész kontinenst elpusztították, és sok-sok szenvedést okoztak. Az uniós tagállamoknak ahhoz, hogy a veszély ne terjedhessen tovább, cselekedniük kell, és meg kell fegyelmezni, el kell szigetelni azokat a tagállamokat, amelyek nem tartják tiszteletben a közös értékeket, és azon történelem ellen cselekszenek, amely nyomán Európa egykor arra esküdött, hogy „Soha Többé!” – írta Kim Lane Scheppele, aki nagyon alaposan ismeri Magyarországot, és messze nem először figyelmezteti a nemzetközi közvéleményt arra, hogy itt mi folyik.
