Orbánt saját pályáján kell legyőzni
Úgy kezdem, hogy megrovom az ellenzéket; igazán felkészülhetne egyszer már arra, ha Orbán Viktor évindító, vagy szezonnyitó beszédet mond, és arra a frakcióvezetők válaszolhatnak. Lehet pontosan tudni, hogy a miniszterelnök miként fog reagálni, miket fog mondani a viszontválaszában. Nem kellene egyebet tenni, mint – minden egyes ilyen lehetőséget megragadva – , ha már együttműködés van, akkor az egyik frakcióvezető kigyűjteti Orbán olyan mondatait, amelyek tökéletes ellentmondásban vannak a korábbi orbáni mondatokkal, politikai meggyőződésével, elveivel, téziseivel. Hogy csak egyet emeljek ki most, főként azért, mert a nyugdíjasok „premizálása” téma volt a hétfői ülésen is. A 13. havi nyugdíj bevezetése a baloldali kormányokhoz köthető, amelyet éppen a Fidesz nem szavazott meg annak idején. De, ismétlem, ez pusztán egy Orbán azon politikai tetteiből, amelyeknek később hátat fordított, esetünkben saját örökös találmányaként tüntet fel. Szóval nem kell hozzá sok kutatómunka, szinte naponta találni olyan kijelentését a kormányfőnek, amelynek korábban az ellenkezőjét vallotta.
Így és csakis így lehetne egyszer és mindenkorra nevetségessé tenni Orbán taktikáját. Mert bármennyire van valami szánalmas abban, hogy képtelen új utakat találni, hogy mindig ugyanahhoz a fegyverhez nyúl, ez a stratégia mindaddig működni fog, ameddig a politikai ellenfelek nem találnak rajta fogást. Kétségtelen, a parlamenti munkarend megnehezíti a dolgukat, hiszen hiába hallanak bicskanyitogató felszólalást a két kormánypárti frakcióvezetőtől, majd a viszontválaszt a miniszterelnöktől, ők már nem kapnak lehetőséget semmilyen reakcióra. Vagyis ilyenkor úgy alakul a forgatókönyv, hogy az utolsó három megszólalás a hatalom oldaláról érkezik, és így ér véget az ülésnapnak ez a része. Azt, amit Kocsis Máté előadott, most félretenném, a szélsőjobbal egykoron nagy barátságban lévő fideszes frakcióvezető, nem látszott ki a gyurcsányozásból, beszédének színvonala nem haladta, nem haladhatta meg képességeit. Ezek az emberek, az általam Kocsisnál többre tartott KDNP-s frakcióvezetővel, Simicskó Istvánnal együtt ma már nem is tehetnek mást, mint tökéletesen megpróbálni megfelelni a Vezérnek, és ez mindaddig így is lesz, amíg el nem érkezik a bukás, vagy meg nem legyinti őket a bukás szele. Jóslatom szerint Kocsis az első között lesz, aki átáll, hogy hova, azt nem a politikai hite (oh), hanem a pillanatnyi helyzete, illetve az erőviszonyok alakulása dönti el. De, mert vele – mint mondtam – nem érdemes foglalkozni, koncentráljunk csak a Főnökre.
Valóban több mint szánalmas, hogy Orbán Viktor tizenegy év folyamatos kormányzás után sem képes másra, mint az ellenfelek egy-egy valamikori mondatára, lépésére hivatkozva támadni. Gyurcsányt a lassan 15 évvel ezelőtti beszédéért, az elhíresült őszödiért, amelyet a volt miniszterelnök harcostársa volt kedves átadni, megvágottan és manipuláltan a Fidesznek. A zárt körben elmondott szavakért azóta is bűnhődik Gyurcsány, elsősorban azért, mert Orbánnak nincs erősebb fegyvere, élesebb kése, mint ennek elővétele. Megismétlem: szánalmas, ha egy magára valamit adó politikus csak a múltbéli dolgokkal tud operálni, ráadásul hazug módon. A gyenge képességű Kocsistól ezt hajlandó tudomásul venni az ember. Istenem, többre nem képes, de egy összességében másfél évtizedet miniszterelnöki pozícióban eltöltött politikustól azért ennél több lenne elvárható. Orbán egyébként nem csak Gyurcsány 2006 májusi szövegéből olvasott fel, felidézte a Jobbik alapszabályának azt a passzusát is, amelyben a párt még az unió ellen volt. Arról a pártról beszélünk, amely szélsőjobb nézeteket vallott, az Orbánnal egy polgári körben ébredező Vona Gáborral együtt, és amelynek, ha jól értem a miniszterelnököt, antiszemita nézeteit mára már hiányolja a Jobbikból.
Itt volna tehát az ideje, hogy az ellenzék felkészüljön a miniszterelnök színe változásaiból, hogyan lett liberálisból konzervatív, ateistából mélyen hívő keresztény, hogyan állt ki a sajtószabadság mellett, és hogyan döntötte azt romba, hogyan beszélt egykoron a nyugdíjasokról és hogyan most, miként követelte más kormánytól az eurót és hogyan ment vele szembe, hogy beszélt az unióról – mellette – és hogyan ellene. De felsorolható lenne az összes fideszes bűnöző; azok, akiket már megvádoltak, de azok is akiket csak ezután fognak. Mindösszesen: Orbánt saját pályáján kell és lehet legyőzni. Csakis akkor válik nevetségessé, elfogadhatatlanná. Mert a kaméleon hozzá képes egy színes hátú papagáj.
