Oroszország tapsol az európai belpolitikai válságot látva
Európa politikai helyzete éppen úgy alakul, ahogy az Vlagyimir Putyinnak kényelmes: a német és a francia vezető egymásra mutogat, az uniós tagállamok széthúznak, a szélsőjobboldali politikai pártok pedig egyre szélesebb körben népszerűek Németországban és Franciaországban. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem főmunkatársa, Csiki-Varga Tamás szerint az uniós biztonság- és védelempolitika közös fellépése mögött nincsen erő.
A Németországot és Franciaországot sújtó belpolitikai válság nem csak az Európai Unió két legfontosabb tagállamának tengelyét, hanem a szövetség egységes fellépését is töredezetté teheti. A német-francia együttműködés eddig előre vitte az Európai Unió ügyeit, de nem csak az országon belül, hanem a német kancellár és a francia elnök között is konfliktusok vetődtek fel az elmúlt időszakban. „A fő probléma nem csak az, hogy a francia és a német vezetők között nem annyira gördülékeny a viszony, mint korábban, Merkel esetében. Ha nem kapnak nemzeti felhatalmazást, akkor európai szinten sem tudnak kezdeményezőkészséggel ügyek mögé állni. Németország esetében az is probléma, hogy szegény az eklézsia, pénzzel nem tudják megkönnyíteni a tárgyalások menetét, a feladatok megoldását” – mondta a Hírklikknek Csiki-Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa.
A német „jelzőlámpa-koalíció” azt követően omlott össze, hogy Olaf Scholz kancellár menesztette Christian Lindner pénzügyminisztert. Scholz bizalmi szavazást kért magával szemben, ami azt jelenti, hogy február 23-án előrehozott választásokat tarthatnak Németországban. A jelenleg ellenzékben lévő Kereszténydemokrata Unió (CDU) sürgeti a bizalmi szavazást, nem véletlen, hiszen a közvélemény mellettük áll. „Minden bizonnyal a konzervatív, jobbközép CDU-CSU alakíthat kormányt, amely – eddig ellenzékből – sokkal keményebb fellépést sürgetett az orosz agresszióval szemben. Minden jel arra mutat, hogy Friedrich Merzet jelölhetik kancellárnak. A döntő kérdés, hogy lesz-e pénz, hiszen a kormányválság is a pénz kérdése miatt alakult ki” – magyarázta Csiki-Varga.
A novemberi felmérések alapján a CDU-CSU pártszövetség és a szélsőjobboldali AfD is népszerűbb a jelenlegi kormánykoalíció pártjainál. A korábban Kelet-Németországhoz tartozó államokban az AfD a legnépszerűbb párt: a választók 31 százaléka szavazna rájuk a CDU 26 százalékos szavazótábora mellett. Az ország nyugati részében is ez a két párt a legnépszerűbb, de ott a CDU-CSU pártszövetség vezet.
Kihívó kerestetik Le Pennek
Emmanuel Macron francia elnök kezéből fokozatosan csúszik ki a belpolitika irányítása, amit az utóbbi időben hangzatos nyilatkozatokkal igyekszik ellensúlyozni. A francia elnök október elején Berlinben azt mondta, az EU két-három éven belül kiszorulhat a világpiacról, sőt, meghalhat. Az Európai Politikai Közösség (EPC) budapesti csúcstalálkozójának megnyitóján már húsevőkről és növényevőkről beszélt, és azt mondta, ha növényevők maradunk, akkor a húsevők fognak győzni. Ráadásul fél szemmel a szintén nem túl egységes francia parlamentre kell figyelnie, miközben a szélsőjobboldali pártok egyre magasabb eredményeket érnek el a közvélemény-kutatásokon. A francia alkotmány szerint a parlamentet a megalakulásától kezdve egy éven belül nem lehet feloszlatni, ezért június előtt biztosan nem lesz választás Franciaországban. A novemberi állás szerint viszont a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés a legnépszerűbb párt, és Marine Le Pen messze a legnépszerűbb elnökjelölt. Macron 2027-ben nem indulhat újra az elnöki pozícióért, kérdés, hogy a többi párt talál-e olyan kihívót, aki sokadszorra is legyőzheti Le Pent az elnökválasztás második fordulójában.
A német kancellár és a francia elnök gazdasági kérdésekben, például a kínai gépjárművek importjával kapcsolatban sem tudott közös nevezőre jutni. Ez nem meglepő, tekintve, hogy Franciaország nem exportál autóipari cikkeket Kínába, a német gazdaság számára pedig ez kulcsfontosságú. Scholz és Macron a hazájukban meggyengült pozícióik miatt pedig sokkal kevesebb mozgástérrel rendelkeznek az európai politikai színtéren is. Úgy tűnik tehát, hogy a megélhetési költségek emelkedésére, a bevándorlás okozta társadalmi feszültségekre, és az elitekkel szembeni bizalom megrendülésére a szavazók jelentős része inkább a populista, nacionalista pártoktól vár választ.
Nehezebb fenntartani a szankciókat
Az európai belpolitika éppen úgy alakul, ahogy az Donald Trumpnak ideális. Januártól egy megosztott szövetséggel állhat szemben, az EU 27 tagállama nehezen fog tudni egységesen fellépni például az európai importtermékekre vonatkozó vámok bevezetése ellen. Trumpnak jól jöhet, ha külön-külön tárgyalhat Scholzcal, Macronnal, vagy Orbán Viktorral.
Nem csak Trumpnak, hanem Vlagyimir Putyinnak is előnyös az európai belharc. „Oroszország tapsol a széthúzást látva, mert így nincs olyan politikai, gazdasági blokk, amely fenn tudja tartani a szankciókat, vagy sokkal nehezebben tudja fenntartani azokat. Ukrajna számára pedig kellemetlen, hogy az anyagi, humanitárius, és katonai segítséget nyújtó egység bizonytalanná válik, ha széthúznak, megosztottak az Európai Unió tagállamai. Németországban és Franciaországban eddig nem került hatalomra olyan vezető, amelyik agyon akarta volna csapni Ukrajna támogatását, és úgy látom, nem Macron lesz az első, aki leállítja a támogatást, és összebarátkozik Oroszországgal” – mondta a biztonságpolitikai szakértő.
A 27 uniós tagállam sok téren nem ért egyet, ezért a közös uniós biztonság- és védelempolitikai fellépés mögött nincs erő. Csiki-Varga úgy látja, az európai védelmi ügyek szempontjából a francia és a német álláspont a kezdetektől sem volt teljesen azonos. „A németek a teljes inkluzivitást képviselték, arra törekedtek, hogy mindenki legyen benne mindenben. Például ilyen volt az Állandó Strukturált Együttműködés (PESCO), amire a franciák azt mondták, hogy ha mindenki részt vesz benne, akkor felhígul a csoport, széthúznak az érdekek, mint ahogy az Európai Unióban is. Végül a németek akarata érvényesült, sokan csatlakoztak a PESCO-hoz” – emlékeztetett a szakember.
