Pálinkás József: a hatalom minden kérdésbe bele akar szólni – 1. rész

Magyarország az egyedüli EU-tagállam, ahol – egy friss, norvég tanulmány szerint – strukturálisan sérül az akadémiai szabadság. Ön, mint az Akadémia volt elnöke miként látja ezt?

Egyetértek a megállapítással. Azt nem tudom megítélni, hogy ez-e az egyetlen európai ország, mert nem csináltam nemzetközi felmérést. De az tény, hogy a politikai kinevezetteknek mind az átszervezetten működő egyetemeknél, mind az akadémiáról leválasztott kutatóhálózatnál módjuk van arról dönteni, milyen kutatások folyhatnak az adott intézményben. Azt nyilván nem fogják meghatározni, hogy az Atommagkutató Intézetben mely atommagok kutathatók, és melyek nem, de a társadalomtudományok területén már jelentős beleszólásuk van. Magyarországon az átalakított felsőoktatás intézményeinek kuratóriumi tagjai beleszólhatnak abba, hogy kit nevezzenek ki egyetemi tanárnak, milyen tanszéket hozzanak létre, vagy zárjanak be. Ez mindenki számára nyilvánvaló, aki belenéz abba, hogyan alakították át ezt a rendszert. Aki nem nézte meg, azzal továbbra is el lehet hitetni, hogy az egyetemi szenátusok döntenek tudományos és oktatási kérdésekben. Aki látja, hogy Magyarországon mi történik, annak világos, hogy kritikus pontokon beleszólhatnak, és ismét hangsúlyozom, ha beleszólhatnak, akkor természetesen bele is fognak szólni.

A kutatók fel is sorolnak néhány példát: a CEU kényszerű áthelyezése Bécsbe, a gender tanulmányok megszüntetése, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) privatizációja mind olyan jogszabályi és irányítási változtatásokhoz kapcsolódik, amelyek aggodalomra adnak okot…

A többi egyetemet is privatizálták, az SZFE a 21 egyetem közül az egyik. Bár a privatizálás itt nem a megfelelő szó, ezeket az egyetemeket nem privatizálták, nem is tették magánegyetemmé, öszvér egyetemmé tették őket. Ezek sem nem magán-, sem nem állami egyetemek, lebegnek, mint Mohamed koporsója. Mert csak akkor kapnak finanszírozást, ha az állam ad nekik, mert nincs működő vagyonuk, mint például a Cambridge-i Egyetemnek. A Cambridge-i Egyetemnek van működő vagyona, néhány vállalatban komoly része van, és ezen vállalatok nyereségéből, ezen tulajdon hasznából tartják fenn az egyetemet. Ilyen Magyarországon egyedül a Corvinus, a többiek vagyonát az egyetem épületei képezik. Márpedig azoknak a tulajdonlásából nem fogják fűteni az intézményt. A gender tanulmányok megszüntetése engem személy szerint is bosszant, mert már a szót magát is rosszul használják. Arról van szó, hogy a felsőoktatási intézményekben voltak úgynevezett „gender studies” szakok, amit magyarra a nemi szerepek tanulmányozásaként lehetne lefordítani. Ennek természetesen vannak mindenki számára könnyen érthető elemei. Például, hogyan változott a férfiak és nők szerepe a felsőoktatásban, a tudományos életben, a gyógyításban. Ezelőtt 120 évvel nem volt orvosnő Magyarországon, ma az orvosok több mint fele nő. Számos példát lehetne még rá mondani, például, hogy a ’30-as években nem voltak nők az egyetemeken, most többségben vannak. Természetesen ennek vannak más vetületei is, amit fölkapnak, és azt gondolják, hogy ez az egész erről szól. Pedig nem! Ez egy összetett társadalmi kérdés vizsgálatáról szól, és bármilyen összetett társadalmi kérdést érdemes tudományos igényességgel megvizsgálni. Az, aki azt állítja, hogy a nemi szerepeket nem érdemes tudományos alapossággal megvizsgálni, az szerintem hülyeségeket beszél. A magyar lakosság 80 százaléka magát a szót sem érti, ezért is mondják gendernek, és nem azt, hogy a nemi szerepek tanulmányozása. Így lehetne kampányt építeni arra is, hogy a kvarkok csúnyák. Az embereknek hány százaléka tudja azt Magyarországon, hogy mik azok a kvarkok? Elmondom, csak azért, nehogy valaki rosszra gondoljon: a kvarkok a protont és a neutront felépítő elemi részecskék. Tehát a gender szóra felépítettek egy kampányt, aminek semmi értelme nincs, abba pedig beleszólni, hogy valaki mit tanulmányoz, annak az égvilágon semmi értelmét nem látom. 

Milyen hatást gyakoroltak az akadémiai szabadságra a felsőoktatást érintő gyakori és radikális reformok? 

Nem látok radikális reformot azon kívül, hogy lehetőséget akarnak biztosítani maguknak arra, hogy minden kérdésbe beleszólhassanak. Minden olyan autonómiát meg akarnak szüntetni, ami egy jól működő társadalomban megteremti az egyensúlyt. Sokszor beszélnek a fékek és ellensúlyok rendszeréről, és rendszerint csak azt értik alatta, hogy a bíróságok legyenek függetlenek, a törvényhozó hatalom felügyelje a végrehajtó hatalmat, a parlament felügyelje a kormányt. De itt sokkal többről van szó, mert azok az autonóm intézmények, amelyeket nagymértékben „visszavágtak”, azok nagymértékben biztosítékai voltak annak, hogy ezek az autonóm intézmények nem befolyásolhatók. Ha egy adott kérdésben egy kormány, egy politikai párt megrendelheti azt, hogy ténylegesen mi legyen az eredmény, attól kezdve ott a kutatás nem autonóm módon folyik. Mert azoknak fognak pénzt adni, akik hajlandók azt mondani, hogy a póknak csak hat lába van. Ezt sokáig mondogatni fogják, meg azt is, hogy a professzorok azt mondták, hogy a póknak csak hat lába van, és aki nem látott pókot, az el fogja hinni, hogy a póknak hat lába van. 

Csakhogy ezek a „visszavágások” lépésről-lépésre haladtak, hol itt egy kicsit, hol ott…

Azt el kell ismernem, hogy a saját szempontjukból technikai értelemben jól csinálták. Először visszavágták az egyiket, akkor volt egy háborgás, aztán visszavágják a másikat, ott is volt egy kis háborgás… Most az orvosi kamarával szembeni eljárás a napnál világosabban megmutatta, ha valaki valahol valamilyen ellenállást tanúsít, akkor nem a törvény szigorával sújtanak le rá, hanem megváltoztatják a törvényt. Ezt úgy hívják, hogy a törvényhozással való visszaélés. Az, hogy az orvosi kamarai tagság kötelező, vagy nem kötelező, az megvitatandó kérdés. Volt, amikor kötelező volt, volt, amikor nem. Ha jól emlékszem, 2007-ben szüntették meg azt, hogy kötelező legyen, majd 2011-ben visszaállították a kötelezőséget. Most pedig nem arról volt szó, hogy megvitatták volna, jó-e, hogy kötelező az orvosi kamarai tagság. Hozzáteszem, én hajlok arra, jó, hogy az orvosi kamara rendelkezett kellő autonómiával, mert én nem hiszem, hogy orvosi etikai kérdéseket például a bíróságok jobban, hozzáértőbben tudnák elbírálni. Az MTA-n még meghagyták a tudományetikai bizottságot. A tudományetikai kódex még az én elnökségem alatt jött létre, az akadémián van egy tudományetikai bizottság, egy tudományetikai kódex, és egy tudományetikai kérdésben nem a bírósághoz fordulnak, hanem a tudományetikai bizottsághoz. A bíróság a jogszabályok a büntető törvénykönyv vagy a polgári törvénykönyv alapján hoz döntést, míg a tudományetikai bizottság a tudomány törvényszerűségei, a tudomány belső etikai normái alapján.

(Folytatjuk.)