Pegasus-ügy: gondok lehettek az engedélyeztetéssel, ezért mismásolhatnak

Egyre guzmisabb a Pegasus-ügy, amit csütörtökön tovább bonyolított Kósa Lajos sajtótájékoztatója. Az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke a testület zárt ülése után – amely elfogadta Pintér Sándor belügyminiszter beszámolóját a Pegasus-ügyről – arról beszélt, hogy a Belügyminisztérium szerezte be az izraeli kémszoftvert, ám hangoztatta, hogy az érintett szolgálatok minden esetben törvényesen jártak el, bírói, illetve igazságügyi miniszteri engedéllyel végezték a munkájukat. Ugyanakkor Kósa az ellenzéki bírálatokkal kapcsolatban leszögezte, hogy a konkrét megfigyelt személyekkel kapcsolatban „senki nem fog konkrét választ kapni", mert ezzel személyiségi jogaik sérültek volna.

A sajtótájékoztató nyilatkozathullámot váltott ki. Stummer János, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke közölte, hogy bár meg tudja erősíteni, amit Kósa mondott, de a minősített adattal való visszaélés miatt akár három év letöltendőt is kaphatnak. Vadai Ágnes, a bizottság DK-s tagja az ATV Egyenes beszéd című műsorában leszögezte, tévesen hangzott el, hogy a BM szerezte be Pegasus-szoftvert, persze „lehet, hogy Kósa utóbb beszélt az illetékesekkel, és amit nekünk mondtak az ülésen, az nem volt igaz”.

Végre tisztán látunk

Vajon ki mond igazat? – kérdeztük Tarjányi Pétert, akivel arra is választ kerestünk, vajon valóban elkövetett-e Kósa minősített adattal való visszaélést az idézett bejelentésével? A biztonságpolitikai szakértő ez utóbbi kérdésre azt válaszolta: „nem tudom minősíteni, hogy igen vagy sem”. Akárhogyan is, de van egy fontos eredménye: „végre tisztán látunk, hiszen Kósa Lajos elismerte, hogy a titkosszolgálatok használják ezt az eszközt”. 

S ki mond igazat, Kósa vagy Vadai? Tarjányi szerint Vadai csak pontosított, a maga részéről elképzelhetőnek tartja, hogy nem a Belügyminisztérium szerezte be a szoftvert, hanem a BM alárendeltségében a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. A BM általános fogalom („most hangosan gondolkodom”), olyan, mint amikor slendriánul azt mondjuk egy bírósági döntésre, hogy az az igazságügyi minisztérium döntése, szerinte ezt próbálta pontosítani Vadai Ágnes – fejtegette. De szerinte teljesen mindegy, hogy a pontosítást (a nemzetbiztonsági szakszolgálat), vagy a slendriánabbul, tágabb értelemben megfogalmazott állítást (a BM) fogadjuk el, mind a kettő végső soron ugyanazt mondja: megvették és használják a Pegasus-szoftvert.

„Elég küzdelmes történet volt, hogy idáig eljussunk, de végre tisztán látunk” – mondta, ám hozzátette: vannak súlyos kérdései az üggyel kapcsolatban.

Miért kellett eddig várni?

Elsőként rögtön az, hogy ha ez így igaz, ahogy most hallottuk, akkor miért nem lehetett eddig elmondani? Szerinte különösen az indoklás az érdekes, amikor Kósa azt mondja, hogy nincs itt semmi látnivaló, mindenki használ ilyen szoftvereket a világon. „Ez természetesen igaz, de ha ez úgy igaz, ahogy mondják, akkor miért kellett ennyi ideig titkolni?”

Nemzetbiztonsági rés keletkezett

A másik kérdés igen súlyos, amit az ellenzék még nem igen firtatott, pedig a kormánynak válaszokat kellene adnia, nevezetesen, hogy kialakult egy nemzetbiztonsági rés. A nevezetes háromszázas listára nem úgy derült fény, hogy magyar újságírók valahonnan megszerezték azt, hanem úgy, hogy valakik, valahol, az internetre kihelyeztek ötvenezer telefonszámot, köztük 300 magyart. Nagy valószínűséggel („ezt egyre tisztábban látjuk”) az NSO izraeli céget meghekkelték, vagy annak egyik alkalmazottja szivárogtatott – vezette le Tarjányi. Aki szerint ez nagyon súlyos dolog: Izrael láthatta, ismerhette a 300 telefonszámhoz kapcsolódó megfigyeléseket. „Hogyan fordulhat elő, hogy megveszünk egy szoftvert, s az ehhez kapcsolódó adatokat Izraelen keresztül meg tudják szerezni.? Hogyan láthatnak külföldről a magyar titkosszolgálat tevékenységére?” – sorolta a kérdéseket a biztonságpolitikai szakértő.

„Ezért félt a Fidesz válaszolni a kérdésekre. Eddig nem is lehetett még kérdéseket sem feltenni, hiszen azt sugallták, hogy kikerültek telefonszámok valahogyan az internetre, de nekik nincs ehhez közük. Most már nem tudják ezt mondani” – szűrte le Tarjányi.

Tarjányi Péter szerint ennek fényében érthető, hogy miért zavaró, amikor Magyarország megvásárol egy eszközt, amit Izrael nagy valószínűséggel képes figyelni, monitorozni, az 50 ezer telefonszámhoz kapcsolódóan tudja, kiket vontak megfigyelés alá – például, hogy Marokkó a francia elnököt, Macront. Ahogy hallgatták a marokkóikat, Izrael is hallhatott mindent. S ez igaz a magyarországi megfigyelésekre is.

Így lehet szabályosan engedélyt kérni megfigyelésre

De van itt még további gond, ami egy óriási szakmai probléma is egyben – mutatott rá. Ha rendelkezünk ezzel az eszközzel, akkor illene megmondani – az Országgyűlés illetékes bizottságában mindenképpen –, hogy ki az a 300 személy, akit megfigyeltek vele. Kezdjünk a nagy ráközelítéssel: példaként mondjuk azt, hogy a 300 személy 35 százaléka külföldi hírszerző, 25 százaléka valamilyen egyéb nemzetbiztonsághoz és állambiztonsághoz kapcsolódó személy (politikusok, újságírók, stb.), a fennmaradó 40 százalék pedig a szervezett bűnözéshez kapcsolódó ember. Az utóbbiakkal nincs dolgunk, az elsőkkel sem, ám beszélgetni kellene a 25 százalékról. Még itt sincs baj, ha... – folytatta. Ugyanis például egy újságíró – a tevékenységeit tekintve – ugyanúgy dolgozik, mint egy titkosszolga: mind a kettőnek van egy kapcsolati hálózata azokból a személyekből, akiktől információkat gyűjtenek, akikkel beszélgetnek. A két hálózat között szerinte nincs is olyan nagyon nagy különbség. S ha az újságíró ilyen forrásokból információt szerez például egy gazdasági visszaélésről, akkor előfordulhat, hogy egy bizonyos időben, egy bizonyos helyzetben többet tud egy-egy konkrét ügyről, mint a hatóságok. Jobb esetben, ilyenkor a titkosszolgálat felhívja az újságírót, s elbeszélget vele erről az ügyről. A titkosszolgálat persze a forrásra is kíváncsi lehet, amit az újságíró nem árul el, de ha az ügy összefügg egy szervezett bűnözői csoport tevékenységével, akkor engedélyt kérhet arra, hogy valahogy kiderítse az információ forrását, bázisát. Szabályosan így lehet engedélyt kérni titkos megfigyelésre.  

„Ha ezekben az esetekben is így jártak volna el, akkor nem lenne félnivalójuk, s ekkor érthetetlen lenne a titkolózásuk a nemzetbiztonsági, illetve a honvédelmi és rendészeti bizottság előtt” – szögezte le Tarjányi, aki szerint azon a fórumon nyugodtan elmondhatnák a példánkban említett 25 százalékkal kapcsolatban, hogy miért volt érdekes a megfigyelésük. „Ám megy a mismásolás, ami arra utal, hogy az engedélyezési oldalról nagy valószínűséggel vannak problémák” – vonta le a következtetést a biztonságpolitikai szakértő, aki ugyan biztos abban, hogy eljön majd az idő, amikor tisztán fogunk látni, de egyelőre még továbbra sem ez a helyzet.