Petschnig Mária Zita: Matolcsy mentené a mentendőt, de Orbán szava erősebb

– Július 5-én Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke kritizálta a kormány válságkezelését, ami után egy különös adok-kapok indult meg Orbán Viktor és a jegybank elnöke között. Volt előzménye a július 5-én történteknek?

– Volt előzménye ennek már akkor, amikor Matolcsy György a Költségvetési Tanács tagjaként kritizálta a 2022-es költségvetést, majd ezt követően saját jogán ezt meg is írta. Akkor többek között ugyanazt mondta, amit most, hogy a költségvetési hiányt nagyobb mértékben kellene jövőre csökkenteni, mint amint tervezték, ezáltal pedig az államadósság rátája is gyorsabban tudna csökkenni. 

– Orbán Viktor miért nem akar hallgatni a jegybank elnökére?

– Az a nagy különbség kettejük között, hogy Matolcsy most – áprilisban még nem így gondolkodott – a hosszabb távú gazdasági érdeket képviseli, azaz a magyar gazdaság hosszabb távon történő fenntartható növekedését célozza meg. Ezt nagyobb fiskális korrekcióval és alacsonyabb államadóssági rátával szeretné elérni, és az infláció letöréséhez kéri a költségvetési politika segítségét is. Orbán Viktor ezzel szemben rövid távú politikai érdeket követ, ami a következő évi választások megnyerését célozza. Ez a kettőjük közötti alapvető különbség. Egy hosszú távú gazdasági érdek áll szemben egy rövid távú politikai érdekkel. Orbán úgy gondolja, hogy akkor fogjuk megoldani a fiskális problémát, amikor odaérünk, tehát most az az első, hogy nyerjük meg a választást, aztán majd kitalálunk valamit.

– Mekkora szerepe van Matolcsynak abban, hogy ilyen helyzetbe került a magyar gazdaság?

– Tulajdonképpen a magyar infláció akkor is az európai az élvonalban volt, amikor a külső infláció alacsony volt. Ez annak a következménye, hogy mind a költségvetési, mind a monetáris- és a jövedelempolitika rendkívül laza volt 2017-től kezdve. Tehát együttesen járultak hozzá ahhoz az állapothoz, ami most azért csapódik le, mert most már erősödik a külső infláció is, így nincs, ami hűtse a magyar gazdaságot. Matolcsy ráadásul áprilistól a kötvény-vásárlási programot is kiszélesítette, ezzel további „fűtőanyagot” tett a gazdaságba és csak ezután kezdte mondogatni, hogy ez így nem lesz jó, ezután kérte a költségvetési politika segítségét. Utóbbit egyébként helyesen tette, hiszen az infláció letörésére a jegybank egyedül nem képes. A laza költségvetési politika és a szigorú monetáris politika olyan ellentmondást eredményez, ami rendkívül kedvezőtlen a gazdaság növekedésének szempontjából.

– Az infláció hirtelen megugrása jelentette azt a pontot, amikor Matolcsy megváltoztatta a nézeteit?

– Valószínűsíthető, hiszen a jegybankban sem vártak eredetileg nagyobb drágulást, csak három százalék körülit erre az évre, aztán ezt emelték márciusban 3,8-3,9-re, most pedig már 4,1 százalékra számítanak. Az előrejelzés az volt, hogy a nyári hónapokban mérséklődik az áremelkedés – a bázishatások miatt –, ennek azonban az ellenkezője következett be. A márciusi 3,7 százalék után júniusban már 5,3 százalékos az infláció. Szerintem ez az öt százalék körüli mérték a decembert is jellemezni fogja, ami a következő évre is magas átgyűrűzést vetít előre. A januári áremelkedés is négy-öt százalék közeli értékről indulhat – várhatóan. A jegybanknál felismerték, hogy nem átmeneti inflációs púpról van szó, hanem egy tartósuló inflációról. Matolcsy azért felel, hogy a forint értékcsökkenése a négy százalékos maximum sávot ne lépje át, és tart attól, ha ennél magasabb lesz – márpedig magasabb lesz –, akkor erős kamatemelést kell végrehajtania. A kamatemelést már elkezdték, de ez még nagyon gyenge volt, és a folytatása várható.

– Mitől tart Matolcsy annyira, hogy még Orbánnal is szembemegy?

– Matolcsy ösztönözte a hitelek felvételét, kedvezményeket adott és most fél attól, hogy az adósok a megnövekedett kamattal terhelt hiteleket nem lesznek képesek törleszteni. Ez pedig rendkívül kedvezőtlen képet fog róla festeni. A feje fölött lebeg a devizahitelezés kiváltotta probléma, el akarja kerülni a magas kamatok miatt bedőlt hitelek okozta társadalmi feszültségeket és a bűnbak szerepét. Ehhez tartozik az is, hogy a hitelmoratóriumot sem akarta meghosszabbítani a jegybank, de Orbán szeptemberig kitolta, ami további törlesztési problémákat fog okozni. Matolcsy tehát számol azzal, hogy a kamatemelés – amit muszáj meglépnie – olyan terhet jelentene az adósoknak, ami társadalmi felháborodással jár és ezt nem akarja magára vonni. A kamatemelkedő pálya ráadásul mérsékeli a növekedést is, hiszen nem vesznek igénybe hitelt olyan mértékben, mint amikor negatív reálkamatok voltak Magyarországon.

– Lényegében akkor Matolcsy felismerte, hogy bajban az ország és próbálja menteni a menthetőt?

– Főleg saját magát igyekszik menteni, de egyébként nehezen fogja tudni tisztázni az ügyét, hiszen a gazdaság túlfűtötté tételében aktívan közreműködött, a miniszterelnök döntése pedig erősebb, mint a jegybank elnökének javaslata.

– Mennyire komoly ez a mostani nézeteltérés?

– Nem szokás a jegybank elnökének a pénzügyminiszter, illetve a miniszterelnök által képviselt gazdaságpolitikát ilyen nyíltan és ilyen durván támadni. Inkább „zárt ajtók mögött” vitatják meg a helyzetet és jutnak valamilyen kompromisszumra. Ez a most kipattant feszültség egyáltalán nem tesz jót a magyar gazdaság tőkevonzó képességének, mert elbizonytalanítja a befektetőket. Matolcsy megpróbál előremenekülni abból a túlfűtött gazdasági helyzetből, aminek létrehozásában éveken keresztül nagyon aktívan részt vett. A magyar gazdaság túlfűtésének következményeként állt elő az infláció felpörgése, amit most Matolcsy megpróbál visszafogni és kéri, hogy a monetáris politikán túl, a költségvetési politika is vegyen részt ebben. A költségvetési politika viszont nem áll rá erre, mert a kormány választásokra készül, és tele van költekezési ígéretekkel. Orbán például nemrég olyan ígéreteket tett, hogy ha ebben az esztendőben 5,5 százalék vagy ennél nagyobb lesz a növekedés, akkor a családosoknak jövőre visszaadja a befizetett személyi jövedelemadót. Ez egyáltalán nincs benne a 2022-es költségvetésben, tehát a túlfűtött költségvetés további fűtését mondta ki a miniszterelnök. Hasonló orbáni megjegyzés az is, hogy amennyiben az MNB megszünteti a Növekedési Hitel Hajrát, akkor azt majd a költségvetés pótolja. Ez sincs benne a költségvetési tervben. Orbán többszáz milliárd forintról szóló döntéseket hozott, olyanokat, amelyek tovább növelik az államháztartás hiányát, így az államadósság rátáját is, s erősen valószínűsíthető, hogy ugyanakkor nem javítják a gazdaság versenyképességét, hiteltörlesztési képességét.

– Tehát az ország ebből a párharcból semmiképpen sem jöhet ki jól?

– Rövid távon azok, akik pénzeket kapnak a választások megnyerése érdekében, látszólag jól járnak, ám a magas infláció erodálja azokat, tehát valójában csak nominálisan jutnak többletekhez. Hosszú távon viszont mindannyian rosszabbul fogunk járni a kamatemelések és a kikényszerülő fiskális kiigazítás okozta növekedési veszteségek miatt.