„Pofátlan, cinikus, fideszes magatartás, amit Vidnyánszky produkál!”

Azt nyilatkozta Vidnyánszky Attila, hogy azért is szükség van az új színházi törvényre, mert az önkormányzatok eltérő mértékben támogatják a társulatokat; a vidék városok többet adnak, a főváros kevesebbet. Elfogadja ezt a kritikát?

Elutasítom. Ez pofátlan, cinikus érvelés, olyan, Fidesznek tetsző kijelentés, akiket Vidnyánszky Attila teljes mértékben kiszolgál. Ugyanis először kivéreztették az ellenzéki önkormányzatokat – közte a fővárosit is – aztán költekezésre kényszerítenék.

Ne felejtse el, hogy 2010 előtt 560 milliárd forint volt Budapest költségvetése, most pedig 320 milliárd forint! Mindez azonban nem elég: megszüntették a társasági adó-támogatást (TAO), ami teljesen normatív rendszer volt, és tervezhető összeget jelentett a fővárosi művészeti életnek is.

Ezek után kiállnak és rikácsolnak, hogy a fővárosi önkormányzat kevés pénzt ad a színházainak. Erre nem tudok mást mondani: ez cinikus, pofátlan fideszes magatartás. A városvezetés természetesen több pénzt adna a színházainak, ha a kormány nem vonná el a főváros bevételeit.

Vidnyánszky szerint az új törvény rendet csinál a színházi életben, s egyáltalán nem tartja ördögtől valónak, hogy a politika is beleszóljon a működésbe.

Persze, tudjuk, hogy a kormány a jövőben csak akkor ad pénzt, ha megmondhatja, hogy ki lesz a színigazgató, s ezzel persze eldől a műsorterv is. Csak az a baj, hogy a ma még a helyükön lévő, tehetséges direktorok telt házas előadásokat csinálnak, a Nemzeti Színház pedig pang az ürességtől.

A Fidesz szó szerint el akarja dönteni, hogy melyik színházban milyen darabot játsszanak, s azt is: ki vezesse a színházat. Mi ez, ha nem kulturális diktatúra?

Az előbbiekből az derül ki, hogy Pécs azért tudta kifizetni a helyi színház működésének majdnem felét, mert a fideszes polgármester eddig megkapta az államtól erre a pénzt?

Pontosan! Igaz ugyan, hogy eddig a fővárosban is fideszes városvezetés volt, de Tarlós István képtelen volt a kultúrára a kormánytól pénzt szerezni.

A mi dolgunkat pedig az is nehezíti, hogy ide rakták nekünk pluszként a BKV teljes finanszírozását. Gondoljon bele: a tömegközlekedés működtetése 2010 előtt 10 milliárdba került a fővárosnak, ma már 80 milliárdot fizetünk a BKV-nak.  Ha nem nőne ilyen drámai mértékben a fizetnivaló, akkor mi is többet tudnánk adni a színházainknak. Ezért pofátlan, cinikus, amit a Fidesz, illetve Vidnyánszky csinál.

Meglepő volt, hogy Vidnyánszky mindvégig azt hangsúlyozta, hogy a törvény elfogadásáról tárgyaltak, és tárgyalnak. Kik, és miről?

Ezt nem tudom, de az egyértelmű, hogy a szakma – mínusz Vidnyánszky – egyöntetűen kiállt a színházakat szétverő törvény ellen. Tüntettek a függetlenek, az alternatívok, a kőszínházak, a budapestiek és a vidékiek, tehát a teljes szakma.

Kicsit persze későn, igazán akkor kellett volna tüntetni, amikor a jogszabályt még nem fogadták el. Nem gondolja?

Nézze, Kásler miniszter úrnak van egy tanácsadó testülete – színházfenntartók, színészek, táncosok, plusz a két színházi társaság –, nos: ez a grémium azt tanácsolta a miniszternek, hogy addig, amíg a szakma nem vitatta meg a törvényt, addig ne fogadja el a parlament sem. Kásler és a kormány ezt teljes mértékben figyelmen kívül hagyta.

Viszont abban igaza lehet Vidnyánszky direktornak, hogy lám, a TAO megszüntetésektől is hogy féltek, aztán mégsem lett akkora balhé. Ön is így látja?

Mindent elmond, ha elárulom, hogy idén a Fesztiválzenekar a neki járó 430 millióból csupán 200 milliót kapott meg. Vidnyánszky járandósága – ha jól emlékszem 70 millió volt – és kapott 400 milliót. Tehát több, mint ötszörösét! Persze, hogy neki nem okoz problémát a TAO megszüntetése.

Vagyis csak jövőre dől el, hogy a pénzmegvonás csődbe viszi-e az önkormányzati színházakat, vagy sikerül talpon maradniuk. Mire számít?

A főváros mindenkivel tárgyal – ahogy a főpolgármester mondta – még az ördöggel is, hogy a budapesti színházak talpon maradjanak.