Pogány Judit: nekem minden színházi bemutató egy ünnep
Mi marad a karácsonyból, ha már nincsenek díszek, égők, ünnepi asztalok – csak az emlékek, a hiány és az ember maga? A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Pogány Judit ebben a rendkívül személyes beszélgetésben nem szerepet játszik, hanem megmutatja önmagát. Őszintén beszél arról, miért nem jelent számára már ünnepet a karácsony, hogyan változik meg az élet a szerettek elvesztése után, és mit jelent méltósággal megöregedni egy olyan világban, amely erre nincs felkészülve.
A Bóta Café műsorában szó esik gyerekkorról és szélsőségekről, gazdagságról és teljes kiszolgáltatottságról, a túlélésről, a színházról, amely számára ma is ünnep, és azokról a pillanatokról, amikor egy előadás valóban életeket változtat meg. Pogány Judit, a Nemzet Színésze mesél az állatokról, akiket gondoz, a sünökről és macskákról, akik otthonra találnak nála, és arról a belső felelősségről, amely egész életét végigkíséri – emberek és élőlények iránt egyaránt.
A beszélgetés nem kerüli meg az öregedés, a betegség, a kiszolgáltatottság kérdéseit sem. Szóba kerül a látásromlás, a fájdalom, az önállóság elvesztésétől való félelem, és az a kimondatlan kérdés, amely sokakat érint, mégis kevesen mernek beszélni róla: hogyan lehet méltósággal megöregedni ebben az országban?
