Polónyi István: radikálisan cserélődik a felsőoktatás vezetői és oktatói állománya – 1. rész

Továbbra is elérhetetlennek látszik, hogy a 21 modellváltó magyar egyetem részt vegyen az EU Erasmus és a Horizont Európa programjában. Ezt közölte Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter a lengyel állami hírügynökségnek adott interjúban több mint egy hete. Mi az, amit a magyar kormány nem vesz tudomásul, mit kellene tennie, hogy elérhetővé váljanak?  

Először is tisztázzuk, csak a privatizált, politikailag megszállt egyetemekről van szó, a többi számára hozzáférhető mind a két program. Több problémából adódik az elérhetetlenség. Ezek egyike – ami nyilvánvaló –, hogy ezeket az egyetemeket a miniszterelnök és szűkebb köre „megszállta”. Egyébként az ötlet – azon a címen, hogy mit is kellene az egyetemek korszerűsítéséért csinálni – már a ’90-es évek vége felé fölmerült. Akkor le is írták, hogy egyfajta privatizálás kell, oda kell vinni a magyar vállalkozói szféra gondolkodását, és népnemzetivé kell tenni. Ez történik most. Az a miniszterelnök és a szűkebb körének elhatározása, hogy ezeket az egyetemeket ugyanúgy kell irányítani, mint a közoktatást. Vagyis központi irányítás kell, és abból adódóan egyfajta NER-elkötelezettség. Ezt a miniszterelnök ki is nyilvánította, amikor 2021 áprilisában nyíltan elismerte, hogy világnézeti alapon válogatják ki az egyetemi kuratóriumok tagjait. „Én nem tudok jó szívvel javasolni senkit sem ilyen kuratóriumba, aki egyébként egy internacionalista, globalista szemléletű ember, mert akkor az egyetemeket is ebbe az irányba vinnék el” – mondta akkor. Ráadásul a háttérben most nagyon jelentős személyzeti változás is történik, nyugdíjba megy az ’50-es generáció. Nagyon jól látszik, hogy radikálisan cserélődik a felsőoktatás vezetői, oktatói állománya. Egyébként 2013 óta csökken az egyetemi tanárok és az egyetemi docensek száma, aminek két oka van. Az egyik, hogy 2013-ban nagyon sok pénzt kivontak az egyetemekről, és a nyugdíjba vonulók helyére gyakorlatilag nem vettek fel új embereket. Ráadásul a 2013-as felsőoktatási törvény nagyon megszigorította az egyetemi tanári kinevezést, előírta például, hogy nemzetközileg értékelt publikációjának kell lennie. A másik oldalról viszont felpuhította ezt az elitista felsőoktatás-politikát, mert például megengedték a Magyar Olimpiai Bizottságnak (MOB), a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA), hogy felterjesszen egyetemi tanárokat, gyakorlatilag külföldi publikáció, tudományos eredmény nélkül. Vagyis egyfajta tudatos személyzeti politika van, főleg a vezetők, de az oktatók cseréjénél is nagyon tudatosan alakítják a rendszert.  

Erről kellene lemondani a magyar kormánynak ahhoz, hogy hozzájuthassanak a privatizált egyetemek is az EU Erasmus és a Horizont Európa programjához? 

Valóban. A privatizálással ugyanis az történt, hogy az egész egyetemi struktúraalakítás, egyetemfejlesztés, egyetemi humán erőforrás-fejlesztés a privatizált kuratóriumok kezébe került. Akik ezt az egészet a háttérből machinálják, még azt is szabályozzák, hogy ki lehet professor emeritus. Nagyon tudatos politika zajlik. Igazából több célja volt ennek a politikai megszállásnak, a modellváltásnak. Az egyik, hogy a remélt pénz, az EU-tól érkező több ezermilliárd oda kerüljön, „ahová kell”, a másik pedig a nagyon kemény személyzeti politika. Ez utóbbi teljesült is, hiszen 2013 óta folyik, és 2020-ban teljesedett ki a privatizációval. És ez az időszak az idős professzori generáció nyugdíjba vonulási ideje is. 

„Ha megpróbálnak minket bezárni, akkor nyitunk a világra, ezért indítottuk el a már most januárban pályázható nemzetközi csereprogramunkat, a Pannónia Programot és indítjuk el a magyar kutatók és a magyar kutatás nemzetközi együttműködését elősegítő HU-rizont programot idén 8 milliárd forint támogatással” – ezt Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára jelentette be az Educatio Kiállításon. De pótolhatja-e ez az EU Erasmus és Horizont programját?

Természetesen nem. Az, hogy „nyitunk a világra”, azt jelenti, hogy a diákok oda tudnak menni, ahol fogadják őket. A privatizált egyetemek már próbálkoztak azzal, hogy a Horizont programban pályázatokat adjanak be, de egyáltalán nem fogadták őket a külföldi egyetemek, mert azt mondták, ha megtennék, akkor őket zárnák ki az európai finanszírozásból. Persze be lehet kapcsolódni, el lehet menni Kazahsztánba, a keleti országokba. Ha ez a világ, akkor oda el lehet menni. De Nyugat-Európában az Erasmus egy csereprogram volt, és arról szólt, hogy az EU tagországainak az egyetemei cserélnek diákokat. Ennek pont az volt a célja, hogy az Európai Unió állampolgárait neveljék, megismertessék a diplomás nemzedéket azzal, hogy mi az Európai Unió, milyen az unió polgárának lenni. Ennek a programnak ez alapvető célja volt. A Pannónia Programmal el lehet majd menni mondjuk például Dániába, de az egy más dolog. Lehet, hogy egy dán egyetem fogadja a jelentkezőt, de nem ugyanaz a szisztéma, nem ugyanaz a rendszer. Ráadásul, valószínű, hogy sokkal nehezebb lesz, mert igazából a keleti nyitás látszik az együttműködési aláírásokból. Nem mondom, hogy nem érdemes elmenni a volt szovjet tagállamokba, keletre, de az biztos, hogy az nem az államtitkár által emlegetett „világ”. A Horizont Európa program más volt. Hirdettek prioritásokat, amik nyilván az itteni vezetésnek nem tetszettek. Volt például olyan prioritás a kutatásoknál, hogy „a jó kormányzás hatása az Európai Unióhoz való integrációba”, vagy „a jó kormányzás hatása a gazdasági teljesítményre”, vagy épp „a jogállam szerepe az Európai Unióban”. Én értem, hogy aki a fröccsöt fizeti, az rendeli a zenét, és a HU-risont Programban is hirdetnek pályázatokat, de miről fognak ezek szólni, ki fogja azokat megítélni? Az egészen más, amikor egy EU-s tudományos kutatóprogramban az uniós tagországok kutatói pályáznak, és egy nemzetközi zsűri megítéli, hogy az a pályázat tényleg előremutató-e, olyan eredményeket hoz-e, ami az EU-nak segít, segíti-e a globalizáció vagy a környezetvédelem problémáinak a megoldását. A magyar pályázatok miről fognak szólni? Ez esetben az sem mindegy, hogy ki ítéli a pénzeket oda, hiszen ezeket a pénzeket nem ingyen adják. Nyilvánvaló, hogy haverok, „megbízható” emberek fogják „megbízható” témákra kapni. Magyarul a HU-risont és társa csak ócska kísérlet arra, hogy megpróbálják kezelni a problémát. Ez arra hasonlít, mint amikor nem jutunk ki a futball Európa Bajnokságra és azt mondjuk, ezt helyettesítheti a megyei harmadik osztály versenye.

Maga a megnevezés, a HU-risont is elég elképesztő és erőltetett…

Ez egy jellegzetes propagandafogás. Azért tartják Rogán Antal propagandaminisztert és a környezetét, hogy kitaláljanak valamit, elfedjék a problémát. Ezt igazából propagandának hívják, és nagyon jól ismerjük a nácizmusból. Ha tanulmányozzuk az Orbán-kormány működését, akkor az nagyon hasonlít a ’30-as évek Németországának propagandamódszereihez. Ilyenek például az álnépszavazások, vagy a nemzeti konzultációk. Ha jól emlékszem, ezt is Hitler találta ki először, ahogy azt is, hogy az olimpiai lángot hurcolják végig egész Európán, mert az nemzetfelemelő hatású. Vagyis a HU-risont és a Pannónia Program elnevezés megpróbálja elfedni a valóságot, és megpróbál egy hamis képet adni, de az ő propagandájuk szolgálatában áll. Szerintem hamarosan át is fogják ezeket nevezni. A neveken most az látszik, hogy időzavarban voltak. Ők ugyanis arra számítottak, hogy valamit el tudnak majd érni a Horizont Európa és az Erasmus Plusz program kapcsán, csak nem sikerült, ezért gyorsan kellett valamit csinálni, és kitaláltak valamit első nekifutásra. De előbb-utóbb muszáj lesz egy olyan nevet találni, ami világosan mutatja, hogy miről szól, és a fogadóországban is világos lesz, hogy miről szól. 

(Folytatjuk)