Propagandával nem lehet gyógyítani

„Kötelezőek lesznek a szűrővizsgálatok, de mégsem. És ami igen, a kormány azzal sem az embereket akarná nyomasztani…” Ezt ön hogyan értelmezné? 

Mindenki pontosan tudja, hogy a jelenlegi állami egészségügy kapacitásai végesek. Hogy ez most egy úgynevezett propagandisztikus bejelentés, vagy van-e mögött valami megvalósítható is? Ítélje meg mindenki a maga tapasztalatai alapján.

Néhány évvel ezelőtt, még országgyűlési képviselőként, az akkori egészségügyi költségvetés vitájának vezérszónoka volt. Mi változott 2019 óta?

Azóta nem sok idő telt el. Akkor természetesen minden adatot átnéztem, ami az egészségügy finanszírozásával kapcsolatos, és magam is megdöbbentem, hogy az akkori kormány gyakorlatilag a megelőzésre alig többet tervezett be, mint amennyit a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) – akkor még OEP – költségvetésében a postára szántak. Nem akartam hinni a szememnek, de sajnos ez az igazság. 

Tételezzük fel, hogy a mai kormány nem így gondolkodik.  

Nem utal erre semmi. Ezt azért hoztam szóba, mert a megelőzés a mai világban a legköltséghatékonyabb eljárás az emberi élet megőrzése szempontjából. Erre valók a szűrések, amelyek segítenek már olyan állapotukban felfedezni a lappangó betegségeket, amikor azokat még gyógyítani lehet, s ezzel életeket mentenek. Ha nem olyan betegségről van szó, ami feltétlenül halálos, akkor az egészség viszonylag kis ráfordítással helyreállítható. Ezért Újbudán egy olyan egészségügyi szűrőprogramot indítunk, amely havonta egyszer fontos vizsgálatokat tesz ingyenesen elérhetővé az itt élők számára. Tavasszal már volt hasonló kezdeményezés és nagyon népszerűnek bizonyult, ezért most kibővítjük és tökéletesítjük. Egy másik nagyon fontos intézmény is Újbudán kapott helyet: tisztán önkormányzati forrásból hoztunk létre egy Diabétesz Központot, ahol a cukorbetegség komplex kezelése valósul meg. Ami Takács Péter bejelentését illeti? Ez a kormány – és ide tartozik értelemszerűen az egészségügyet képviselő államtitkár is –, annyira nem szegény, hogy ígérni ne tudjon. Egyebet sem tapasztalunk 14 év óta, mint azt, hogy elhangzanak különböző fajsúlyos ígéretek, de többségükről később szó sem esik.

Sokan talán nem is emlékeznek rá: 2010-ben a Fidesz miniszterelnök-jelöltje azzal kampányolt, hogy meg kell menteniük az egészségügyet.

Jaj, Istenem! Ha ezt komolyan gondolták 14 évvel ezelőtt, és mára ilyen állapotba került egészségügy, akkor arra kérném a kormányt, hogy soha ne próbálja az egészségügyet megmenteni! De maradjunk a konkrétumoknál. Csaknem tíz éve hülyítenek bennünket a Dél-Budai Centrum Kórház, vagy a budapesti „szuperkórház” tervével. Nagyon sok neve volt már. Történt egyetlen kapavágás is? Milliárdokat fizettek valakiknek a területért, de a kórháznak máig nyoma sincs. Én akkor a Szent Imre Kórház korábbi igazgatójaként azt javasoltam, hogy a mi területünket bővítsék ki, lett volna rá hely, be tudtuk volna fogadni az új létesítményt, olcsóbb lett volna a beruházás.  Hát majdnem megköveztek érte! És itt térnék vissza a kötelező szűrővizsgálatokra: én már nem terveket, hanem tényeket szeretnék látni! 

Ha készül egy okos népegészségügyi stratégia, abból akár még jó is kisülhet… 

Igen, ez így van. Azért némi fenntartással fogadom ezt a bejelentést is, mert „új népegészségügyi stratégiáról” beszélnek, holott nem kell felfedezni a spanyolviaszt. Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy a Nyugaton elfogadott mintákat nyugodtan le lehetne koppintani, még csak pénzbe sem kerülne. Akár lépésről-lépésre fel lehetne építeni egy olyan megelőzési szűrőprogramot, amely valóban hatékony lehet. De még túl messzire sem kell menni, az idősebbek még emlékeznek a kötelező tüdőszűrésekre, ami a gyakorlatban is működött. Abban az időben a vizsgálatokat még kiegészítették vizelet és székletvizsgálattal is, volt kötelező emlő- és méhnyakrák szűrés. Ezeket mára szépen elsorvasztották. Először azt mondták, hogy csak bizonyos életkorban kell ezeket a vizsgálatokat elvégezni, később eltörölték a kötelező jellegét.

Legyünk igazságosak: a kiértesítettek alig 20-30 százaléka jelent meg a szűréseken. 

Semmilyen felvilágosítás nem előzte meg az értesítéseket. Nem sulykolták, hogy ember, a te érdekedben történik, a te egészséged, a te életed múlik ezen! Akik nem értették meg, hogy az ő érdekükben „macerálják” őket a vizsgálati behívóval, csak legyintettek rá. Valljuk be, mindannyian hajlamosak vagyunk erre. De visszatérve a mostani bejelentésre: a kormányzat, és ezen belül az egészségügyi kormányzat is, a sok ígérgetésével gyakorlatilag már elveszítette a hitelét. Az emberek már csak abban hisznek, amit látnak. Amit valóban bevezettek. Ami működik. Tizennégy év után akarják megváltani a világot? A kormány arról beszél a Hír TV-ben, hogy „a világon elsőként fogjuk bevezetni a menedzser szűrést és a betegségmegelőző szűrővizsgálatokat”? Nevetséges!

Az államtitkár bonus-malus rendszerű szocho-kedvezményrendszer kidolgozását ígéri. A munkáltatót tennék érdekeltté abban, hogy minél több munkavállalója éljen az állam által kínált, ingyenes menedzserszűréssel… 

Persze, az állam fogja ingyenesen elvégezni a vizsgálatokat? Miből és hol? Majd arra ösztönzik a cégeket, hogy valamelyik magánkórházba fizessék be az alkalmazottaikat. A magánkórházak pedig a NER vállalkozóinak kezében vannak. Mindenki láthatja, hogyan terelődik a betegellátás a magánegészségügyi irányába. 

Amiket Takács Péter szűrővizsgálatoknak nevez, azokkal milyen betegségeket lehet egyáltalán kiszűrni? 

A szív- és érrendszeri betegségeket, a daganatos betegségek gyanúját, de a mozgásszervi problémákat nehezebben. Arra céloz, hogy végső soron egy kérdőív segítségével fogják kiszűrni a családban korábban tapasztalt betegségek alapján a hajlamot. Megkérdezik, hogy a hozzátartozói körében volt-e daganatos megbetegedés, magas vérnyomás? Volt-e magas koleszterinszint? Alapvetően csak ezekre tudnak rákérdezni. Az egy másik kérdés, ha egy vidéki embert megkérdeznek, miben haltak meg a szülei, mit tud majd erre felelni? Magas volt a koleszterinje? Pedig az ország lakóinak kétharmada vidéken él. A program egyik gyengéje éppen az, amit hiányolok: történetesen már az iskolai oktatásba be kellene építeni az egészségtan alapjait. A gyerekek fiatal agya még mindenre fogékony, évtizedek múlva a törődés meghozná az eredményt.

Fogadjuk el, 2024 az egészségügy legoperatívabb éve lesz. Mitől?  

Mitől nem? Az a baja ennek az országnak, hogy nagyon sokszor olyan emberek találnak ki „világmegváltó” változásokat, akiknek fogalmuk sincs a dolgokról. Vegyük csak az alapellátási ügyelet átalakítását, a szakrendelők államosítási szándékát. Olyanok fundálták ki, akik nem élnek a rendszerben, nem tudják, hogy a gyógyítás hatékonyságának milyen alapelemei vannak. Hogyan, milyen módon kell az érintett közösséghez kapcsolódnia? Nem láthatja egy íróasztal mellől a téma előadója, hogy milyen közegben dolgoznak az orvosok, az egészségügyi szakápolók. Nem érzi naponta a „bőrén” a gondokat, a problémákat, vagy hogy azok mennyire súlyosak, mennyire akadályozzák a hatékony ellátást. Szóval minél távolabb viszik a döntési pontot egy gyógyító helytől, annál kevésbé tud hatékonyan és operatívan beavatkozni az orvos. 1999-ben Amerikában, Ohio államban, Columbusban tanulmányoztam az ottani egészségügyi ellátást, és ebben benne volt az alapellátástól a kórházi ellátásig a teljes vertikum. Amikor hazajöttem, arra a rendszerre állítottam át a Szent Imre Kórházban velem dolgozókat, a vezetői csapatomat. Akkor Molnár Gyula volt a polgármester, megállapodtunk, hogy a kerület alapellátási ügyeletének biztosítunk helységet a kórházban. A két „részleg” – a sürgősségi és a kórházi részleg – tíz méterre volt egymástól. Ha az orvosnak valami szakmai gondja volt, azonnal segítséget kapott ő is, a betege is. Ez 2002-ben így működött. Takácsék most kezdik feltalálni a langyos vizet.