Pulai András: a köztársasági elnökök jelenleg hoppmesterek 

Az Országgyűlés az Alaptörvény és más rendelkezések alapján választja meg a köztársasági elnököt. Ez viszont azt sejteti, hogy a Fidesz-KDNP kétharmada kormányhoz közeli elnököt akar. Mondhatjuk, hogy ez lenne a cél Novák Katalin utódjánál is?

Biztos vagyok benne, hogy ez a cél, hiszen láttuk, hogy eddig a Fidesz mire használta ebben a hosszúra nyúlt ciklusban a köztársasági elnököket. Lényegében „pecsételős emberek” voltak. Novák Katalinnak volt egyfajta „jó rendőr” szerepe is, amikor Orbán Viktor volt a „rossz rendőr” például az ukrán helyzetben. Áder Jánosnak egy menekülő út volt, amikor korábban „megkóstolta” Orbán Viktort, amiért elzavarták EP képviselőnek, majd onnan visszajöhetett köztársasági elnöknek. Schmidt Pál sem az a figura, aki megtestesíti a nemzet egységét, másrészt őrködne az Alkotmány felett, harmadrészt kitűnne az intellektuális magasságával a politika közegéből.  A Fidesz láthatóan ilyen szereplőket keres, bennük bízik, hiszen meg akarja őrizni a nemzeti együttműködés egységét, ami most recseg-ropog Novák Katalin frissen lemondott köztársasági elnök kegyelmi ügye miatt. 

Bedő Dávid, a Momentum országgyűlési képviselője szerint morálisan és politikailag sorra megbuknak a Fidesz által jelölt köztársasági elnökök. Ebből következik-e az, hogy az államfői intézmény elveszítette tekintélyét, becsületét?

Bizonyos időközönként mérjük a fő hatalmi rendszerek megítélését, azt, hogy az emberek mennyire bíznak bennük. A köztársasági elnök intézménye és az Alkotmánybíróság volt a legmagasabb szinten a 2010-es választások előtt, mindkettő bőven a pozitív tartományban. Mostanra mindkettő durván lezuhant és a negatívban van. Az emberek többsége már nem bízik egyikben sem. Ez azt mutatja, ha politikai eszköznek és nem a demokrácia egyik pillérének használja őket a Fidesz, akkor az embereknek elfogy a bizalmuk, elfordulnak tőlük. 

Vissza lehet állítani a köztársasági elnök intézményének renoméját? 

Igen, de csak úgy, ha visszahozzuk bele a demokratikus elemeket. Ezt kétféleképpen lehetséges: valódi szavazást kell csinálni a parlamentben vagy a népnek kell megválasztania a köztársasági elnököt. Sok példa van erre a környező országokban is, hiszen Szlovákiában, Lengyelországban de még Romániában is közvetlenül választják. Azt is érdemes lenne átgondolni, hogy újra szabják a jogköröket. Most meglenne a lehetősége erre a Fidesznek, ha a demokráciát tartaná szem előtt és nem a saját belpolitikai boldogulását. 

Helyénvaló-e, ha a kétharmados parlamenti többség most is elintézi az elnökválasztást?

Ez politikailag láthatóan rossz eredményhez vezet, de közjogilag megteheti a Fidesz, hiszen kétharmada van. Eddig azonban két politikailag alkalmatlan köztársasági elnököt veszítettek. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy a kétharmados választás nem egy jó gyakorlat, hiszen nincsenek beépülve a rendszerbe azok a szűrők és garanciális elemek, a múltból való tanulás, amely egy demokratikus kiválasztásnál meglenne. 

Az MSZP 1989 óta javasolja a köztársasági elnök közvetlen választását. Miért nem érdeke a kormánynak ez?

Azért nem érdekük, mert akkor elvesztik fölötte a hatalmukat. Ma Magyarországon a legnagyobb, demokratikusan, direkt, közvetlen választási bázissal rendelkező politikus a főpolgármester. Őrá szavaznak a legtöbben, ami általában 1-1,2 millió voksot jelent. A miniszterelnök erről csak álmodik, hiszen ő csak 135 szavazatot kapott, ennyiből áll a Fidesz frakció. Nyilván ez politikailag árnyaltabb, de látjuk, hogy mennyire utálja az Orbán-kormány a mindenkori főpolgármestert. A Tarlóst úgy, ahogy megtűrték de Demszky és a Karácsony főpolgármestersége alatt mindent megtesznek azért, hogy csorbítsák az önkormányzatiságot, hogy elvegyék a pénzeket, hogy úgy fojtsák meg politikailag, pénzügyileg, közjogilag, bárhogyan az önkormányzatokat és főleg a fővárost, ahogy csak tudják. Mert a fővárosi vezetésnek sokkal nagyobb legitimációja. Egy választott köztársasági elnök is nehéz helyzetben lenne a kétharmados többséggel szemben. A kormány tovább szűkítené a jogkörét, bábbá változtatná. 

A szocialista párt úgy véli, hogy a kormány olyan gyakorlatot alakított ki, ahol az államfő nem különálló hatalmi ág. 

Lényegében ez így van, de közjogilag nem így van megfogalmazva. Jelen pillanatban a köztársasági elnöknek érdemi jogköre nincs. Láttuk, hogy ami van, azzal meg nem tud élni, ahogyan a kegyelmi jogkörével sem tudott. Ha újra szabnánk a köztársasági elnök jogköreit, megerősíthetnénk, demokratikusabbá tehetnénk, adhatnánk neki súlyt, közjogi hatalmat, feladatokat, döntési kompetenciákat is. Mert jelen pillanatban csak egy hoppmester, egy parádézó valaki az államfő. A politikailag gyenge köztársasági elnököknek – mint amilyen Novák Katalin is volt –, ráadásul fogták a kezét is, miközben aláírt. Sólyom Lászlóról ezt már nem lehetett elmondani, mert ő kihasználta a köztársasági elnök szerepköreit, és markánsabban is élt vele. 

Az EP-választáson történő közös indulásért korábban indított aláírásgyűjtő kampányt az MSZP, amit kiegészít a közvetlen elnökválasztásért indított aláírásgyűjtéssel is. Az embereket érdekli, hogy ki ül a köztársasági elnöki székben?

Ha meglenne a lehetőség a választásra, akkor az embereket érdekelné. Nyilván az is fontos lenne, hogy legyen politikai súlya ennek a választásnak, és ne egy súlytalan bábra kelljen voksolni.

Egy közvetlenül és nem kétharmaddal választott elnök hozzájárulhat a politika és a közélet megtisztulásához?

Ha politikailag, emberileg és jogilag képes, magában hordozza azokat a bizalmi elemeket, amik ehhez szükségesek, akkor igen.  Eddig ilyen csak Göncz Árpád és Sólyom László volt. Miközben nagyon ingoványos talajon mozgott, kiforratlan volt akkor még minden, mindenki „Árpi bácsija” jogilag is felkészült stábbal vette körül magát, jó politikai érzéke volt és úgy tudott az emberek nyelvén beszélni, mint azóta soha senki más. Ha jönne egy ilyen karakter, ezekkel a képességekkel felvértezve, akkor csodákat lehetne tenni. De egyelőre még nem látni. Nem azért, mert nem lenne ilyen ember az országban, hanem azért, mert nem politikai érdeke azoknak, akik a szabályok megalkotásáért felelnek.