Puzsér: varázsigékkel az afgán jogállamiságért
Azt, hogy mi a baj a balliberális értelmiséggel, tökéletesen megmutatja Mark Malloch Brownnak, a Nyílt Társadalom Alapítvány elnökének véleménycikke a Financial Times hasábjain, ahol arról ír, hogy „a donorkormányoknak és a magánfinanszírozóknak támogatniuk kell azokat a helyi afgán csoportokat és egyéneket, akik bátran kiállnak a jó kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok mellett”.
Úgy tűnik, elkerülte az elnök úr figyelmét, hogy ezúttal nem Magyarországról meg Lengyelországról, hanem Afganisztánról van szó, ahol épp egy tömeggyilkosság előkészületei zajlanak. Akik kiállhatnának a jó kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok mellett, jelenleg menekülni próbálnak, mert éppen azok árulták el és hagyták cserben őket, akik onnan jöttek, ahol jó kormányzás zajlik, ahol érvényesülnek az emberi jogok, és ahol dúl a jogállamiság. Kétségbeesett anyák dobálják át gyermekeiket a szögesdrótkerítéseken, hogy legalább ők kiszabadulhassanak a pokolból. Jelzem, hogy az üldözötteknek nem donorok támogatására meg ösztöndíjakra, hanem mentőakciókra, repülőgépekre és menekültstátuszra van szükségük – a Nyílt Társadalom Alapítvány elnöke jól láthatóan nem érti azt a helyzetet, amit a demokráciaexport legújabb kudarca idézett elő Afganisztánban. Ez nem az üres frázisok, hanem a szembenézés ideje – csakhogy az önmaga jóságosságától és felelősségérzetétől újra meg újra elérzékenyülő nyugati progresszív elit képtelen szembenézni a valósággal.
Mark Malloch Brown a fentiekhez még hozzáteszi, hogy „ezek közé tartoznak a női csoportok, a független újságírók, valamint a vallási és etnikai kisebbségeket képviselő hangok". Női csoportok? Független újságírók? Kisebbségeket képviselő hangok? A tálibok uralta Afganisztánban? Mik ezek a bullshit dumák? Eddig azt hittem, hogy a Nyugat ezeket kifejezetten az illiberális rezsimekben élőknek szánja – akik saját bőrükön tapasztalhatják, mekkora felszabadító erővel is bírnak –, de úgy fest, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány a varázsigék mantrázását egyetemes gyógymódnak tekinti.
Minden jel arra utal, hogy bőven vannak olyanok, akik a tálibokra is köröket vernek vallási fundamentalizmus terén. A táliboknak sajnos van realitásérzékük, és megtalálják a hangot az afgán társadalommal. A balliberális elit a mágikus ráolvasásaival viszont már nagyon régóta csak önmagával kommunikál – a véleménybuborékok vérző szívű lakóiban a valóság megismerésének és megértésének szemernyi szándéka sincs: gondolkodás nélkül ismételgetik a nyomorult dogmáikat, mint a megszállott hülyék, és soha nem vállalnak felelősséget semmiért. A tálibok, az Erdoğanok, a Putyinok meg az Orbánok csak röhögnek rajtuk. A nyugati civilizáció szabad társadalmainak ostoba és gyáva Chamberlainek helyett Churchillekre van szükségük, ha túl akarják élni a huszonegyedik századot – a horizonton azonban egyetlen cselekvőképes államférfi alakja sem dereng.
