Radnóti Sándor: a civilizáció veszélybe kerül, valahányszor összeütközik a barbársággal

– Mikor beszélhetünk civilizációs válságról?

– Civilizációs válságról valamilyen értelemben mindig beszélhetünk. Egy szó magyarázatát gyakran megkönnyíti az eredetére vetett pillantás. A civis latinul polgárt jelent, s mindenütt, ahol az emberek letelepedtek, városokat építettek, kialakult valamiféle civilizáció, polgárosulás, amely megkülönböztette magát a barbároktól és a barbárságtól. A civilizáció veszélybe kerül, valahányszor összeütközik a barbársággal (s nagyjából erről szól a történelem), de veszélybe kerül akkor is, ha belső tartása, önmagába vetett hite megroppan, s a polgárok barbarizálódnak, vagy – Kavafisz, a nagy görög költő híres versére utalva – elkezdenek a barbárokra várni. Civilizációs válságról inkább az utóbbi esetben beszélhetünk, tehát ha egy társadalom önbecsülése, méltóságérzete megbicsaklik, helyi értéke kérdésessé válik, tagjainak egymás iránti szolidaritása megszűnik.

– A klímaválság képes az egész világ civilizációs válságát okozni?

– Válságot okozhat az a fölismerés is, hogy a civilizálódás révén, olyan eszközök birtokába kerülünk, amelyek magát a civilizációt fenyegetik, s ez univerzális jelentőségű is lehet az élhetetlenné váló városok és falvak, a különböző ember-okozta szennyeződések, s hasonlók esetében. Ha a globális fölmelegedés tény, s valóban az ember okozza, akkor a klíma-válság is civilizációs válságnak minősíthető.

– Vannak, akik azt mondják, az az atlanti kultúrkör, amelyik az elmúlt 500 évben irányította a világot, továbbra is fontos, megkerülhetetlen, de már nem mintaadó szereplővé válik. Tényleg csökken az atlanti kultúrkör mintaadó szerepe?

– A zsidó-keresztény és görög-latin eredetű európai civilizáció továbbra is őriz és kifejez egyetemes emberi értékeket, amelyek megsértése más civilizációkban is, és a sajátunkban is minden nap fájdalmat okoz. A civilizáció normája változatlanul a szabadság, az egyenlőség, a testvériség történelmileg kialakult, elért fogalmán méretik, a méltóság, amely valaha kivételes rangot, hierarchizált helyet jelentett, ma minden embert megillet. Ahol ezt a méltóságot nem adják meg, s még inkább, ahol visszaveszik, civilizációs válságról beszélhetünk.

– Azt is mondják, Kelet-Ázsia pedig – amennyiben az országai képesek együttműködni egymással – átveszi a világ gazdasági, és kulturális vezetését. Ön mit gondol erről?

– A sárga és egyéb veszedelem gyarmatosítás idejéből származó gondolata ma is eleven. Nem helyes ennek rasszista felhangot adni, s megvetően beszélni „a” kínaiakról, „az” oroszokról, „a” türk népekről, „a” muszlimokról és hasonlókról, de éppúgy nem helyes politikai berendezkedésük fölött – amely gyakran Európában egyelőre elképzelhetetlen elnyomással, s nem egyszer gyilkos leszámolásokkal, sőt, népirtással jár – szuverén belső ügyükként napirendre térni, s ugyanakkor  „a hanyatló Nyugat” és a „felkelő Nap” országai között megkülönböztető mítosz jegyében berendezkedésüket alkalmasint még követendő mintának is tekinteni.

– Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete épületének avatásán, még 2019-ben beszélt róla, azt mondta: az Európát érintő migrációs válság valójában civilizációs válsággá szélesedett, „a Kelet Nyugatra jött”. Igaza volt?

– Orbán avató beszédének igaza volt abban, hogy az oltalomkeresők Európában gyakran beilleszkedési nehézségekkel küzdenek. Jól hangzik, hogy a megoldás ezzel szemben a helyben való segítség. Csakhogy minden tájékozott ember tudja, hogy milyen alávaló hazugság ez. A gyakorlatban az elüldözöttek tömegeinek humanitárius katasztrófáit, a Földközi-tengeren menekülők pusztulását, az életmentés kriminalizálását és megtorlását, a kibujdosottakkal szembeni zéró toleranciát jelenti ez. Még a nyelvben is megjelenik: a valaha semleges, tudományos kifejezés, az elvándorlót jelentő migráns a gyalázat szavává változott a magyar újság-nyelvben. Majdnem, vagy éppenséggel terroristát jelent, s szemmel láthatólag tilalmas a számkivetett, a hontalan, vagy a fentebb javasolt egyéb szinonímák használata, mert – Uram Isten! – esetleg még részvétet, szánalmat, együttérzést válthatna ki. Az ilyen érzéseknek is megtalálták a gyalázatos fogalmát, a migránssimogatást. Ha Orbán a migrációs válságot egyben civilizációs válságnak nevezi, akkor e probléma mélyén egyrészt az áll, hogy a bevándorlók életproblémáira, beilleszkedésére programokat kell kigondolni, itt, helyben, Magyarországon is, ahová kis ország létünkre, józan megfontolással olyan számú bevándorlót kellene befogadnunk – de annyit igen! –, akiken segíteni tudunk. Másrészt, és ez jóval súlyosabb, a hat esztendő óta tartó gyűlöletpropaganda a menekültekkel szemben kiváltotta a nemzeti öncélúság, az irgalmatlan önzés, a feneketlen előítélet reflexeit, az emberek legalantasabb ösztöneit, a belső barbárságot. És ez civilizációs válság a javából.

– Magyarországon – az augusztus 20-i giccsparádét látva – mondhatjuk, hogy civilizációs válság van?

– Az előbb mondottaknak megfelelően, de egyéb okokból is, Magyarországon súlyos civilizációs válság van, amely megjelenik a közélet, a nyilvános érintkezési formák lepusztulásában és barbarizálódásában, rendkívüli színvonalcsökkenésében és műveletlenségében, az igazság relativizálódásában és értékvesztésében. A szellem emberei visszahúzódnak a közélettől, mert nem tartják feladatuknak a bayerzsoltok száz éve megcáfolt, vagy undorral elutasított „gondolatainak” megvitatását, valamint jó modorra és emberségre tanításukat. Civilizációs válságot jelent a tizenhat évre leszállított tankötelezettség, a felsőfokú képzésről való lebeszélés-propaganda, az egyetemi autonómia megszüntetése. Ahová néz az ember, mindenütt válságtünet. Valaki hümmögés vagy visszaszólás nélkül hasonlíthatja a talibánt az '56-os forradalmárokhoz, a „kandi nép” egy hatalmas látvány-kvaccsban látja együtt vonulni Szent Istvánt és halálos ellenségét, a pogányságot, és így tovább.

– Milyen Magyarországot vetít ez előre?

– A civilizációs válság általános jelenségén belül, a magyar eset, az elmúlt tíz év barbarizálódása, az a politikai irány, amely a polgárok egy részében nem ellenfelet, hanem a nemzettestből kimetszendő halálos ellenséget, vagy halálos ellenségek helyi szövetségeseit, idegen érdekek kiszolgálóit látja, amely lemond az erőfeszítésekről a nemzeti nyomor felszámolása tekintetében (hiszen az alsó, végleg leszakadt tized vagy nem szavaz, vagy szavazata könnyen megvásárolható), amely a nemzeti polgárságot legalizáltan inkorrekt állami juttatásokkal akarja fölépíteni, különösen súlyos. A kilábalás – kedvező csillagállás esetén is – évtizedeket vesz majd igénybe.