Ráhel és Tiborcz a siófoki kikötőben

Aztán baj lehet még a történettel, amelyet a következőkben ismertetünk. Baj lehet, mert a hitelességét nem tudjuk szavatolni, nem készült róla kép, sem videofelvétel. Csak éppen a helyiek mesélik, akik látták, hallották. Azt tudniillik, hogy egy szép napon megjelent Siófok kikötőjében a két említett szereplő. Amiben persze nem lehet semmi kivetnivalót találni, már miért ne jelenhetnének meg éppen a siófoki kikötőben.

A legenda szerint azonban villogó autóval érkeztek, amin legfeljebb azért lehet csodálkozni, mert vajon miért keresték volna a feltűnést?  Azt gondolná az ember, hogy sem a miniszterelnök lányának, sem a vejének nem tesz jót, ha úgy érkezik meg bárhová, hogy mindenki rájuk figyel, ugyanakkor azt is tapasztalhattuk, hogy egyikőjüket sem az óvatosság jellemzi. Igaz, volt egy időszak, amikor Tiborcz István igyekezett elbújni a nyilvánosság elől, sőt egyenesen menekült, ha egy kamera felbukkant a közelében, ez azonban nem vonatkozik azokra a hétköznapi helyzetekre, amikor nincs a közelben újságíró. Business as usual; a birodalom építése a zavaros időkben is zavartalanul folytatódott. Szóval egyszerre zárhatjuk ki, és fogadhatjuk el, hogy a dolog megtörtént, vagyis a fiatal pár villogó – megkülönböztető jelzést használó – autóval érkezett meg a siófoki kikötőbe.

A továbbiak még erősebb kombinációt takarnak, még csak azt sem állítjuk, hogy nem zörög a haraszt, tehát inkább a helyiek félelmeit írjuk ide. Szerintük ugyanis a látogatás célja a kikötő privatizációja lehet; egyfajta helyszíni szemle. Éppen szombaton közöltük azt az interjút, amelyben Siófok független polgármestere arról beszél, hogy a Bahart, azaz a balatoni hajózásért felelős cég, amely eddig többségi önkormányzati tulajdonban volt immár az állam kezében van.

Lengyel Róbert, a város vezetője elmondta: az önkormányzatok rossz tulajdonosok voltak, nem volt elegendő pénzük – sőt szinte semennyi – a fejlesztésekre, így logikus lépés volt a kormányzat részéről, hogy saját kézbe vette a céget. A polgármester azonban megfogalmazta a félelmeit is – azokat a félelmeket, amelyeket, mint mondta, nem tart alaptalannak, sőt erre utaló jeleket is lát -, hogy a Bahart értékes részeit, bizonyos állami pénzen történő beruházások után, privatizálni fogják, és a költségigényesek, amelyektől nem várható nyereség, ottmaradnak kormányzati kézben.  Márpedig – Siófoknál maradva – a vitorlás kikötő szép haszonnal működtethető, értékes portéka, míg a nagyhajókat fogadó és indító rész veszteséges.

Vagyis, mondják a siófokiak, könnyen lehetséges, hogy a vitorlás-kikötő átkerül magánkézbe, illetve a mellette lévő földnyelv is, amelyet már valamikor Andy Vajna is kinézett magának. Arról a földterületről van szó, amely az említett két, elkülönülő kikötő között húzódik, és – egyesek szerint – fantasztikus lehetőségeket rejt magában. Úgy mesélik, hogy oda Vajna kaszinót, szállodát, a luxus pihenőszigetet tervezett; vajon miért kellene erről az álomról lemondania bárkinek. Ma ez a földnyelv kihasználatlan, mondhatni elhanyagolt állapotban van, mindenféle szerelő- és javító műhely található rajta, igazán senkit nem bántana, ha a XXI. századot vinnék oda.

Márpedig – és ebben nincs semmi pletyka – Orbán Ráhel (írjuk ki a teljes nevét, a tiszteletünk jeléül) a vendéglátással foglalkozik, ez a szakterülete, a világ, ebben a műfajban legjobb egyetemén szerezte meg a diplomáját. Ez alapján pedig joggal feltételezhetjük, hogy tudja hova és mit kell telepíteni.  És azt is tudjuk, hogy az ilyen beruházások működtetetésében, folyamatos innovációjában pont az állam a leggyengébb szereplő; ezt láthattuk a rendszerváltás előtti időkben.  Összességében tehát azt mondhatjuk: semmi meglepő nem lenne abban, ha Orbán Ráhel és Tiborc István ezt megszemlélendő utazott volna Siófokra. Igazában csak a villogó autóra nem találunk magyarázatot.