Romsics Ignác hogyan is érhetne fel a polihisztor Borossal, pláne Semjén Zsolttal?
Szakács Árpád, akinek eddig legfontosabb haditette az, hogy a Petőfi irodalmi Múzeum elleni támadással megindította a kultúrharc új, máig tartó szakaszát, most súlycsoportot tévesztett. A Magyar Nemzetben Romsics Ignác történésznek ment neki, „Romsics szabadkőműves meséi" címmel.
Azért rántotta ki ismét a kardját, mert Romsics mesének nevezte, hogy Trianont egy szabadkőműves összeesküvés aknamunkája idézte volna elő.
Érthető, hogy ez felbőszítette, hiszen rettenthetetlen katona: olyan szaktekintélyeket kellett megvédenie, mint maga Semjén Zsolt (juj!) és Szakács szerint „hazánk egyik legbátrabb poilitikus-polihisztora": Boross Péter (juj, juj!). Ők ugyanis interjúikban szintén a szabadkőműves összeesküvésről bölcselkedtek.
Romsics Ignác, a legtekintélyesebb magyar történész, a korszak kutatója, hogy is érhetne fel a polihisztor Borossal, pláne Semjénnel!
Csak, hogy tudja, hol a helye, Szakács kellő lenézéssel beszél róla: „Ha legközelebb Romsics Ignác akadémikust hallgatják, kedvesen mosolyogjanak egyet Önök is... A Romsics-tanítványok könyveit pedig nyugodtan tegyék a papírgyűjtőbe." „Kegyelmezzünk meg korunk nagy történészének azzal, hogy nem lobogtatunk holmi megkérdőjelezhetetlen dokumentumokat."
Azért az szép tőle, hogy a helytelenített könyveket nem rögtön elégetni, csak a szemétkosárba dobni javasolja.
Ezt méltányolva, én is csak kedvesen mosolygok rá, és szelíden jó étvágyat kívánok a bokaharapdáláshoz.
