Rónay Tamás: bizonytalanság övezi az olasz elnökválasztást

A külpolitikai szakértő szerint talán a világon nincs még egy ilyen bonyolult elnökválasztási rendszer, mint Olaszországban. „Eleve a képviselőház összes tagja több mint 630 ember, a Szenátusban is bő 300-an vannak és régiókból is található bőven Olaszországban, így jön össze a tetemes szavazói létszám.”

Rónay szerint mindez szinte egy szeánszhoz hasonlítható, mivel „egy perc alatt tudnak szavazni körülbelül öten, ebből ki lehet számolni, hogy több óra, mire a titkos szavazás lebonyolódik.” Tapasztalata szerint éppen ez a kellemetlen a pártok számára, mert hiába adnak ki egy-egy nevet, hogy rájuk szavazzanak a párttagok, „mindig attól rettegnek, hogy kiderül, a párttagság esetleg nem követi a pártvezetés utasítását.”

A mostani választást talán ezért is övezi némi bizonytalanság, mert a szakújságíró szerint egy olyan jelöltet kellene találni az olasz kormány élére, akit a tagság is elfogad, „de hát Mario Draghi jelenlegi miniszterelnökön kívül nem nagyon van ilyen. Bár még az sem ismert, hogy egyáltalán szerepel-e a szavazólapon”.

Műsorvezetői kérdésre, hogy például egy képviselő és egy szenátor azt ír-e a szavazólapra, akit akar vagy a jelöltek nevével előre ellátott szavazólapokat kapnak-e a politikusok, a Népszava főmunkatársa megerősítette azt a szokatlan gyakorlatot, miszerint „azt írnak, akit akarnak. Ez már a múltban elég sok vicces történéshez vezetett. Mint például 1978-ban, amikor Paolo Rossi kapott tíz szavazatot. Szerencsére nem lett elnök, nem is lehetett, mert 50 év alatt nem lehet indulni, de akkor ki vezényelte volna győzelemre az olasz csapatot ’82-ben a VB-győzelemre...?”

A „mediterrán” szellemesség jegyében sorolta, hogy hasonló indíttatásból kapott szavazatokat később Francesco Totti, Sophia Loren sőt, egy képviselő az utolsó szavazás alkalmából a saját szeretett kutyusát írta a szavazólapra. „Méghozzá azért, mert a kutyus, aki a Bianca névre hallgatott, ha szólították, megmozdította a fülét. Ezzel érdemelte ki a kutyus, hogy ő is elnökjelölt legyen”.

Rónay szerint a 74 éves Draghi vonakodva bár, de nagyon szívesen elfogadná a jelöléssel járó elnöki posztot, „de ott van a nyomás, amit a pártok ráhelyeznek, hogy oké, elnök lesz, de kit tegyünk meg miniszterelnöknek, ki lenne képes az összes pártot integrálni?”

Silvio Berlusconi neve is felmerült, aki egy erős kampányt fejtett ki önmaga mellett, még az év végén több képviselőnek is küldött festményt a gyűjteményébe. Ennek ellenére, a terv nem jött be, hiszen ő nem egy integratív személy, hiába helyezte nagyon nagy nyomás alá a többi jobboldali pártot, így Salvini Liga-ját is, hogy ő lehessen a közös jelölt, de ők ennek nem annyira örültek. Miután titkos szavazásról van szó, attól tartottak, hogy a tagság nem fog a 85 éves Berlusconira szavazni és ez nagyjából ki is derült, hogy így van. Nagyjából 400 szavazatot szedett volna össze, amiből az következik, hogy az olasz jobboldal nem egységes.”

Ezzel szemben Draghi viszonylag sikeres és integratív ciklust tudhat maga mögött – közölte Salvini, bár felmerül a kérdés, hogy mindezt meggyőződésből vagy féltékenységből mondta-e Draghi kapcsán. Rónay szerint arról lehet szó, hogy az olasz pártok el akarják kerülni az előrehozott választást. Salvini ezért mondta Draghinak, hogy jó helyen van ott, ahol van, viszont a balközép elnöke, Enrico Letta nem  zárta ki, hogy Draghi legyen az elnök, bár a lelke mélyén szerintem ő sem lenne szomorú, ha miniszterelnök maradna. Ebben az egyben nagy egység látszik a pártok között, hogy ne legyen előrehozott választás” – vázolta az olasz választási helyzet pillanatnyi állapotát Rónay Tamás a KlikkFM Politikai Nagyító című műsorában.