Sándor Pál: nem érdekel, hogy írástudatlan kritikusok mit firkálnak

Alaposan megosztja a kritikát a Zárójelentés, de nem a kormány és ellenzéki lapok között meglévő szakadék a választóvonal. Jót tesz ez a film nézettségének?

Nézd, a bemutató utáni első héten húszezren nézték meg a filmet, mert érdekeli az embereket. Filmkritikát meg szerintem normális ember nem olvas. Ezeknek az írásoknak minimális befolyásuk sincs, akkor meg minek venném a kezembe?

Van azért olyan internetes lap, amelyik a nézőket szavaztatja meg, s eleinte ott is alacsony volt a film tetszési indexe, ámbár később jelentősen megnőtt. Mit szólsz?

Nem vagyok hajlandó olyanokra reflektálni, amit nem is nézek, mert egyszerűen nem érdekel.  Te hiába informálsz engem valamiről, ami számomra ismeretlen, és arra nekem reagálni kéne. Nem akarlak megbántani, de ez így nem interjú, semmi értelme.

Az sem érdekel, hogy olyan nagytekintélyű lap, mint az Élet és Irodalom is, komolyan bírálta a filmet?

Nem, mert az sem érdekel. Azt tudom – mert sok vetítésre elmentem –, hogy a közönség nem állt fel még a háromperces vége főcím alatt sem!  Négy vidéki városban voltunk, az emberek több alkalommal állva tapsoltak a helyi bemutató után. Szegeden, de további három városban is vastaps volt. Ezen túl, személyes beszélgetésekből tudom, hogy húszezer ember tekint megrázó élményként a filmre. Ez a fontos nekem, nem pedig néhány, ki tudja, mi alapján született írás.

Érzékelted, hogy a kritikával ellentétben, a nézőknek mi tetszett Szabó István új filmjéből?

Megérintette őket a történet, átélhetőnek tartják, s ráismertek saját mai hétköznapjaikra. Hitelesek a szereplők.

És persze, meglehetősen kritikus a hatalommal.

Ne haragudj, de ez belemagyarázás, ezen fel vagyok háborodva! Ráadásul a kritikáról kérdezel, amit nem is olvasok. Nem érdekel engem, hogy írástudatlan emberek miket firkálnak. Egyszerűen nem kívánok számomra bokáig érő emberek gondolataira reagálni. Ha lesznek majd kritikusok, akkor majd olvasok kritikát. Kérdezz másról.

A nagyközönség Sándor Pált úgy ismeri, hogy felsorolhatatlanul sok jó magyar film rendezője. Hogyan lettél producer?

Szabó felkért.

Azonnal igent mondtál?

Naná!

Miért?

Azért, mert Szabót a jelen pillanatban a magyar filmgyártás legjelentősebb alkotójának tartom. Ha valaki elhoz egy Oscart, továbbá 60 fesztiváldíjat, meg egy csomó országban életmű díjat, az mindent megérdemel, mert ez párját ritkító teljesítmény. Ráadásul én szeretem Szabót, a filmjeivel együtt. Na ezért.

Producerként nem tanácsoltad a rendeződnek, Szabó Istvánnak, hogy vegye át itthon is az életműdíjat, vagy ezt a magánügyének tekintetted?

Ez csak az ő döntése! Soha nem szólnék bele ilyen mélységben az emberek életébe.

Schmidt Mária még a film bemutatásakor fellőtt egy petárdát, rátámadt Szabóra. Szóval, hogyan vélekedsz a film körül kialakult politikai hangulatról?

Sajnos nálunk mindent átitat a politika, amit egyáltalán nem tartok természetesnek.

Megnéztem a filmet, valóban mindenki maga elé meredt a stáblista alatt. A listán felfedeztem Andy Vajna nevét is, akinek megköszöntétek a támogatást. Ez ritka gesztus, miért fontos?

Nézd, ennek a produkciónak a forgatókönyvét még a Magyar Nemzet Filmalap fogadta el. És ha az ember olyan jó modorú, mint Szabó István, akkor természetesen megköszöni a támogatást. Cseppet sem zárójelben hozzáteszem, hogy az állami filmintézet jelenlegi vezetője, Káel Csaba is nagyon szereti a Zárójelentést.

Egyébként az nem tetszik nekem ebben az interjúban, hogy próbálod a dolgot a politikára terelni. Fogadd el, hogy Szabó filmje egy nagyon szubjektív vélemény, illetve elemzése a mai helyzetünknek. Amelyben valószínű, hogy feltárja az igazságot, mert hat. És azért ér el komoly hatást, mert őszinte, jól van megcsinálva és ezzel eléri az embereket. Nem tíz évről szól, hanem arról az új szisztémáról, amelyben jó ideje élünk.

Viszont ha erről szól egy film, akkor óhatatlanul érinti a politikát is, érdekli a sajtót, születnek kritikák. Az én kérdéseim mögött ne keress politikai sandaságot. Sajnálom, dühös vagy még?

Igen, alaposan felbosszantottál, nem tudom, mióta foglalkozol ezzel a szakmával, de megnézem, mit írsz le ebből a beszélgetésből.

Természetesen elküldöm, ez nekem is jó.

Várom, és rigorózus leszek.

Elárulod, hogy miért bosszant, ha szóba kerül a politika?

Tudod, én filmes vagyok, nem arról szól az életem, hogy a közéletről beszélgessek. Hanem, hogy a valóságról filmet csináljak. Engem nem érdekel a politika.

A forgatókönyv elkészülte után, volt vita a producer és a rendező, tehát Sándor Pál és Szabó István között?

Vita nem volt, dialógus volt. Nyilván, mint filmkészítő mondtam, amit gondoltam, ő abból megfogadott annyit, amennyi neki kellett ahhoz, hogy a saját mondanivalóját meg tudja fogalmazni. Ugyanis ez Szabó István filmje.

Valószínű, hogy a világ sok országába elkerül a film. Mit ad a külföldi nézőknek ez a magyarországi Zárójelentés?

Egy film sorsát nehéz megjósolni, jól emlékszem, hogy az én munkámat, a Ripacsokat is lesajnálta a kritika, meg a szakma, de a közönség szerette. Ezért aztán kultfilm lett belőle. Nem tudom, miért, de tudod: a titkok azért titkok, mert titkok. És a Zárójelentésnek is megvan a maga titka.