Schmid Juliának nem parancsol a Magyar Olimpiai Bizottság
Az olimpiára tette fel az életét. Tíz éve naponta kétszer edz munka mellett, hogy ott lehessen Tokióban. Magyarországot képviselte volna szlalomkenuban, és sikeresen kvalifikálta magát – már a verseny helyszínén készült, amikor három nappal a játékok kezdete előtt haza kellett utaznia.
Schmid Juliának az volt a bűne, hogy nem oltatta be magát. Az állatorvosként végzett, világbajnoki bronz- és Európa-bajnoki ezüstérmes sportoló hiába érvelt azzal, hogy feleslegesen teszik kötelezővé a vakcina felvételét pár nappal a játékok kezdete előtt, már nincs idő arra, hogy kialakuljon a védettség – viszont az erőteljes immunválasz épp a versenyen bosszulná meg magát. A magyar illetékes elvtársakat mindez nem érdekelte: ragaszkodtak az olimpia kezdete előtt két héttel hozott kafkai szabályozásukhoz, és tovább követelték az oltást. Megszokták, hogy ők mondják meg, mit visz a sportoló a testébe.
Schmid Júlia azt tette, amit egy bajnoknak, egy példaképnek, egy polgárnak tennie kell: inkább hazautazott, de nem engedett az autoriter ostobaságnak. Az én szememben Magyarország nyert egy újabb olimpiai hőst. Számomra ez a magatartás többet ér, mint egy akárhogyan csillogó érem. „Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat” – írta József Attila. Jó látni a gyakorlatban teljesülni ezt a kérlelhetetlen autonómiát. Érdemes minden magyarnak megbecsülni és követni Schmid Julia példáját.
