Semjén Zsolt: a küldetésünk az, hogy aki meg akar maradni, az megmaradhasson magyarnak

„A küldetésünk az, hogy aki meg akar maradni, az megmaradhasson magyarnak" – fogalmazott Semjén Zsolt.

Rámutatott: a magyar állam értelme és célja nem pusztán az államigazgatási feladatok ellátása, hanem az, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és az emberek életminősége javuljon. A magyar nemzet akkor tud fennmaradni, ha minden nemzetrésze fennmarad, mert ha bármelyik nemzetrésze eltűnik, az egyetemes magyarság csonkul meg – hangsúlyozta.

Semjén Zsolt éves beszámolójában kitért arra, hogy 2010 óta közvetlen formában 1400 milliárd forintot fordítottak nemzetpolitikai támogatásokra. Ez az összeg 2009-ben még csupán 9,1 milliárd forint volt – jegyezte meg.

Közlése szerint 5500, Kárpát-medencében és diaszpórában működő intézmény és szervezet munkájához járultak hozzá és 9300 beruházást valósítottak meg 330 milliárd forintból.

Kitért arra, hogy 96 nemzeti jelentőségű intézmény és program kiszámítható finanszírozását biztosítják. Az oktatási és nevelési támogatást 100 ezer forintra növelték és 230 ezer gyermek után folyósítják.

Az óvodafejlesztési program keretében csaknem ezer óvoda épült, illetve újult meg.

A Határtalanul! program keretében eddig 530 ezer diák juthatott el külhoni magyar területekre. A mostani tanévben a gazdasági nehézségek ellenére, 1672 utazáson 52 ezer diák vehet részt – ismertette Semjén Zsolt.

Szólt arról, hogy a Kőrösi Csoma Sándor- és Petőfi Sándor Programokon keresztül ezer ösztöndíjas segítette eddig a szórvány- és a diaszpóra szervezetek munkáját.

Hálózatokat építenek a Kárpát-medencében: a pedagógusszövetségeken keresztül 12 ezer pedagógussal tartanak intézményes kapcsolatot.

Közel 3000 külhoni vállalkozó tevékenységét segítik. A gazdaságfejlesztési programról szólva, hangsúlyozta: ez jó az ott élő magyarságnak, mert lehetővé teszi a szülőföldön történő megélhetést, jó a többségi nemzethez tartozóknak és az utódállamnak, mert invesztíció érkezik az országba. Nem utolsósorban jó Magyarországnak is, mert gazdasági expanziót jelent – mutatott rá.

Semjén Zsolt a honosításról szólva kiemelte: a nemzet közjogi egyesítése erkölcsi kötelességük volt és sokaknak – például a kárpátaljai magyarságnak – ez az életet jelentette. Összesen eddig 1,2 millióan éltek a kedvezményes honosítással, illetve a diaszpórában az állampolgárság megállapításával. Úgy fogalmazott: aki fel akarta venni a magyar állampolgárságot, felvehette. Éves szinten nagyságrendileg tízezres kérelemmel számolnak a jövőben – jelezte.

Megerősítette az etnikai magyar pártok és szervezetek támogatását, ahogy eddig, úgy a jövőben is így járnak el. Ez helyes és észszerű, akár tetszik az utódállamoknak, akár nem – mondta.

Molnár Zsolt (MSZP) arról beszélt, hogy „a nemzetpolitika és az egyházpolitika a kormány egyetlen sikerágazata", ami a Kárpát-medencei és az egész magyarság szempontjából fontos. A jövőbeni érdekérvényesítéshez, az autonómia megvalósításához ugyanakkor szükség lenne erős szövetségesekre az EU-n belül – hangsúlyozta. Azt kérdezte, van-e esély a magyar ügy mellé szövetségeseket találni?

Dócs Dávid (Mi Hazánk) úgy fogalmazott, a nemzetpolitika az egyik legfontosabb terület, ha a nemzetre nem fordítanak energiát, saját halálos ítéletüket írják alá. Elismerte az eredményeket, de úgy látja, a súlypont némileg átbillent, az anyaországban úgy tűnik, ellenérzést szül, ha jobban támogatják a külhoni magyarságot, mint az ittenieket. Példaként hozta az iskolakezdési támogatást.

Szászfalvi László (KDNP) a megvalósult valóságról beszélt az elmúlt 14 év nemzetpolitikájával kapcsolatban. Nem oldalak vitája zajlik, nem pusztán álmokról, tervekről beszélnek, hanem olyan látásmódról, amit sikerült megvalósítani – közölte. Ez példaértékű és történelmi jelentőségű, egyfajta egységet teremtettek a nemzetpolitikai területen – összegzett és kiemelte a hálózatépítést.

Pánczél Károly (Fidesz) a nemzetpolitikai sikerek mellett az ország biztonsági helyzetét és a családtámogatási terén elért eredményeket hangsúlyozta.

Semjén Zsolt kifejtette: az a normális, ha mindenki a saját európai pártcsaládjában megteszi, amit nemzeti ügyekben meg kell tenni. Ugyanakkor ennek nem szabad önfeladásig mennie – mutatott rá.

Kitért arra is, illúzió volt azt gondolni, hogy a kisebbségi jogok megoldásában előrelépést lehet elérni az Európai Unióban, példaként azt hozta fel, hogy nem vették napirendre az őshonos kisebbségek védelméről szóló kezdeményezést.

Nem a mi készülékünkben van a hiba: Szerbiával „történelmi kiegyezést és kiengesztelődést" sikerült elérni. Ebben nagy szerepük volt az egyházaknak – vélte, hozzátéve: nemzeti kormányok között lehetőség van az előrelépésre. „A mi kezünk ki van nyújtva szomszédaink felé" – fogalmazott.

Kitért arra is, fő célja, hogy a határon túli magyarságot ne lehessen szembeállítani az anyaországival. Mindent összeszámítva, a külhoni magyar gyermekek kevesebbet kapnak, mint az anyaországiak, mivel számtalan támogatási formát a határon túliakra nem lehet kiterjeszteni. Fontosnak tartotta, hogy minden magyarra számítanak, de azt is, hogy a magyar állam ne legyen résztvevője az ottani esetleges „politikai vircsaftnak".

A bizottsági ülés előtt megemlékeztek a közelmúltban váratlan hirtelenséggel elhunyt Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárról, aki 2014-től töltötte be ezt a tisztséget.