Sokkoló a kenyér magyarországi drágulása
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat csütörtökön jelentette meg: a tojás, a burgonya, a vaj és az olívaolaj árának 2021 óta mért uniós változását, amiben viszont csak az uniós átlagot jelentették meg, az országos bontásokat nem. A G7 megnézte, hogy Magyarországon mi a helyzet, a bevásárlókosárba más, a hazai fogyasztásra jellemző termékek kerültek. Kiderült, hogy többi között kiugróan durva a kenyér hazai drágulása.
Magyar szemmel nézve, az Eurostat eredmények nem túl érdekesek, egyrészt azért, mert bár az olívaolaj ára 75 százalékkal nőtt, a magyar lakosság alig fogyasztja, másrészt az EU-s összehasonlításban csak az uniós átlagot jelentették meg, az országos bontásokat nem. Ezért a G7 tíz másik élelmiszer árát hasonlította össze, olyanokét, amelyek jellemzőek a magyar bevásárló kosarakban, és amelyekre van használható, európai összehasonlításra is alkalmas adata a hivatalnak. Az Eurostat alapján a kiindulási pont minden esetben 2015. január volt.
Kiderült, hogy a kenyér árának emelkedése egészen sokkoló, a több mint 2,5-szeres szorzóval a magyar adat kiugrik a mezőnyből. Ha a vajas kenyeret is alapnak vesszük, akkor a helyzetünk egyáltalán nem javul, a vizsgált időszakban ugyanis a vaj is Magyarországon drágult a leginkább. Hasonlóan siralmas a kép a burgonyával és a rizzsel is. A cukor a harmadik legnagyobb mértékben drágult itthon a kilenc év alatt, nálunk rosszabb eredményt csak Észtországban és Lengyelországban mértek.
Az alacsony zsírtartalmú friss tej hazai árával szintén harmadikok vagyunk Európában, a magyar kormány csak a 2,8-as UHT (azaz nem a friss) változatot árstoppolta átmenetileg a vizsgált időszakban, erre azonban nincs külön Eurostat-adat. Baromfihúsban és tojásban egyaránt negyedik a magyar drágulás, a sertéshúsban is az élmezőnyben vagyunk, a negyedik legnagyobb mértékű volt az áremelkedés Magyarországon.
Ezek a találomra kiválasztott termékek természetesen nem adnak reprezentatív képet, ám feltűnő, hogy Lengyelországon (és esetleg Bulgárián) kívül nincs másik európai ország, amely annyira a drágulási élmezőnyben lenne, mint Magyarország.
A fenti összehasonlításokat mindamellett érdemes óvatosan értelmezni, hiszen nincs hivatalos adata a lapnak arra, mekkora volt a számolás bázisa, azaz mennyire volt eleve olcsónak vagy drágának tekinthető az egyes termékek magyar ára 2015 elején. Ha pedig azt szeretnék bemutatni, hogy a magyar vásárlókat a többi országhoz képest mennyire érintette rosszul az élelmiszer-infláció, akkor a vásárlóerő-paritáson mért reálbér változásait is érdemes lenne az adatokkal kombinálni.
A magyar bérek egészen az infláció elszabadulásáig reálértékben emelkedtek, az utóbbi időben azonban már csökkentek (az átlagos bér nem emelkedett annyival, mint az általánosan számolt infláció), és ezek a tendenciák nem feltétlenül voltak hasonlóak az egyes országokban.
