Soós Adrianna: emberek halnak meg, ha az egészségügyben nincs elég szakdolgozó

A hírek szerint tiltakozó akcióra készülnek az egészségügyi szakdolgozók, Mi ennek az oka?

A szakdolgozók körében magas a pályaelhagyók száma, a fiatalok közül még azok sem jönnek a pályára, akik ezt a szakmát tanulták. A szakdolgozói közösség elöregedett, és nagyon sokan el is mennek nyugdíjba 40 év munkaviszony után, mert egyes munkakörökben ez a munka nagyon igénybe veszi az embereket. A kormány ugyan elismerte, hogy változtatni kell a helyzeten, a szakdolgozók bérét fel kell zárkóztatni az orvosokéhoz, de mégis úgy döntött, hogy januárban egy fillér béremelést sem kapnak. Pár évvel ezelőtt egy szakdolgozó bére átlagosan a 45 százaléka volt egy orvosénak, ám mivel az utóbbiaknál elindult a béremelés – aminek örülünk, mert ott is szükség volt rá –, ma már csak 27 százaléka. Az orvosok januárban is kaptak 11 százalékos emelést, a szakdolgozók meg csak egy ígéretet, hogy az idén júliusban kapnak még valamennyi béremelést, ami éves átlagban a tíz százalékot sem teszi ki, és igazán felzárkózni majd 2024 márciusától fognak. A szakdolgozók esetében alacsony bérű emberekről beszélünk, akik nem tudnak előlegezni a kormánynak hónapokig a nem létező tartalékukból, hogy valahogy mégiscsak meg tudjanak élni. Közülük már sokan most is havi 260-280 órát dolgoznak, ami sehol nincs megengedve, egyetlen ágazatban sem.

Pláne nem az egészségügyben…

Igen, ez a fajta túlterhelés a betegbiztonságot veszélyezteti. Az pedig igazán nem várható el, hogy ennyi óra után bármiféle többletmunkát vállaljanak, bár vannak, akik még így is próbálkoznak vele. Egyrészt nincs is rá lehetőség mindenhol, egy szakrendelőben bezárnak a rendelési idő végén, ott az emberek nem tudnak pluszmunkát vállalni. Ahol meg tudnak – fekvőbeteg ellátó területen, műtőben, sebészeten, intenzív terápián – ott meg már olyan méreteket ölt, ami a betegeknek is veszélyes, nem lehet már fokozni. 

Csak ez volt az alapja annak a hírnek, hogy tiltakozó akcióra készülnek?

Az egyik igen. A másik, hogy olyan egészségügyi jogszabályokat fogadtak el, ami a dolgozók körében nagy visszatetszést eredményezett. Eszerint mostantól a munkáltató egyoldalúan eldöntheti, ki hol fog dolgozni az adott megyében, függetlenül attól, hogy megyeszékhelyen, vagy egy másik városban dolgozik. A kórházi ellátásban rendszerint 12 órás munkarend van. Ha ehhez még hozzájön két-három óra utazás, plusz a buszra, vonatra való várakozás, mert vidéken nem olyan sűrűn közlekednek a járatok, ráadásul a menetrend nem is az egészségügyi dolgozó munkaidejéhez igazodik, ez megint egy olyan lépés, amit a dolgozók 70 százaléka alapvetően elutasít. Ezt ők semmilyen körülmények között nem tudják vállalni, hisz' családjuk, gyerekük, gondozásra szoruló szülőjük van. A 30 százalék pedig csak azzal a feltétellel vállalná, ha ezt a jelenlegi állapothoz képest kellőképpen kompenzálnák. Ez tehát a másik kritikus pont.

Végül is reális veszély, hogy sztrájkolni fognak az egészségügyi szakdolgozók?

Külföldön az angol nővérek már sztrájkolnak, nem tudom, mióta, februárban még a mentődolgozók is csatlakoznak hozzájuk. Ott is a béremelés miatt történik mindez. Nálunk például egy mentőtiszt van a mentőautókon, ő megy a betegekért. Az, hogy beér-e vele a kórházba, rajta múlik. Olyan beavatkozásokat végez, mint az orvosok. Merthogy orvosok alig vannak a mentődolgozók között. Orvosok csak a rohammentőkön, vagy a légimentőkön vannak. A mentőtiszt pedig 25-30 százalékát kapja az orvos fizetésének. Ez teljesen elfogadhatatlan és igazságtalan. Sok diplomás van már egyébként a szakdolgozók körében is, gyógytornászok, védőnők, szülésznők, diplomás ápolók, akik orvosi feladatot látnak el. Mégis, hogy gondolja a kormány, normális dolog ezt szakdolgozói bérért csinálni?!

A szakdolgozók közt van fogadókészség a sztrájkra?

Egy részüknél van. Nyilván nem mindegyikük akar sztrájkolni. Főleg azok nem, akik vidéken, kisebb településeken dolgoznak, és nehezen tudnának más munkakörben elhelyezkedni. De azért nem mindenki ilyen. Sokan közülük nyelveket beszélnek, nekik reális opció a külföldi munkavállalás. Azt azért nem szeretnénk, hogy most mindenki elmenjen azért, mert itt nem lehet előrelépni. Mi, szakdolgozók alapvetően nem is sztrájkolni, hanem megállapodni szeretnénk. Ha egyszer már belátták, hogy a béremelés indokolt, akkor ne másfél év múlva kerüljön erre sor, hiszen az infláció óriási, az emberek nem tudnak megélni. Most készül egy felmérés, már több mint 2000 ember válaszolt rá. A 72 százalékuk azt mondja, hogy az élelmiszer-kiadásaikat vissza kell venni. Ők eddig sem voltak azok a pazarlók, akik többet vettek, mint amennyit megettek, de már nem tudják megvenni a gyereknek sem az élelmiszert, sem a ruhát, amit kellene, sem a rezsit fizetni, egyebeket. Sokan közülük úgy vettek lakást, hogy azon még törlesztőrészletek vannak, és ez is nagy probléma. Ha ez egy konszolidált időszak lenne, amikor az árak nem mennek ennyire fölfelé, ez akkor is probléma lenne. 

A tiltakozásnak más formáit szívesebben választanák a szakdolgozók?

Nem csak a sztrájk jött szóba, hanem a felmondások ügyvédi letétbe helyezése is. Az önként vállalt túlmunkát már most is több helyen felmondták, mert úgy gondolják, nem fognak ennyi többletet vállalni az intézményben, inkább elmennek máshová, vagy pihennek, ha ennyire nem méltányolják az erőfeszítéseiket. A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy senki sem dolgozhat 12 óránál többet. Az egészségügyben 12 órás műszakok vannak, de a törvény szerint ebbe az előkészítés és a befejezés is beletartozik. Na, de egy kórházba a dolgozó azért, hogy el tudja kezdeni a műszakot, 20-30 perccel előbb bemegy, és annyival tovább bent is van. Ezt törvényesen nem is lehetne csinálni, mégis ott vannak.  Most sokan úgy gondolják, akkor mennek majd be, amikor kezdődik a műszak, és akkor jönnek el, amikor véget ér, nem fognak pluszban még fél-fél órát ingyen dolgozni, amit évek óta megtesznek.

Milyen hatással lesz ez, vagy a bármilyen más választott tiltakozás a betegellátásra?

A világban számos helyen sztrájkolnak a szakdolgozók. Nyilván beteg emiatt nem halhat meg, tehát a sürgősségi ellátásban meg kell állapodni az elégséges szolgáltatásban, abban, hogy mi az, amit az adott időszakban akkor is biztosítani kell, ha a dolgozók egy része ugyan ott van, rendelkezésre áll, de nem dolgozik. Ez egy megállapodás a kormánnyal, minden közszolgáltatásban van erre kötelezettség. Az azért látható, hogy most is vannak olyan időszakok, amikor nem mennek az előre eltervezett műtétek. Ilyenek a hétvégék, a délutáni időszakok. Nagyon sok szolgáltatás a járványidőszak alatt sem nagyon működött, vagy épp csak hogy. Azért van arra példa Magyarországon is, hogy működhet csökkentett üzemmódban az egészségügy anélkül, hogy ez életveszélyes állapotokat hozna létre. Persze, nem szeretnénk, hogy erre sor kerüljön. Nem azért akar bárki sztrájkolni, mert szeretne, és ráadásul arra az időszakra még kiessen a bére is, hanem azért, mert előrelépést kíván elérni az anyagi helyzetében. Úgy gondolom, a betegeknek is az a jobbik verzió, ha néhány napig úgy nincs betegellátás, hogy halasztódik néhány beavatkozás, mintha végérvényesen arra kellene felkészülniük, nem két, hanem hat hónapig készül el egy diagnózis, vagy öt évig kell várni egy műtétre, mert már annyira nincsen ember.

Az egészségügyben zajló folyamatok kísértetiesen hasonlítanak ahhoz, ami az oktatásban zajlott. A pedagógusok is sztrájkoltak, sztrájkolnak, január 31-ére pedig szolidaritási napot hirdettek. A szakdolgozók tervezik, hogy csatlakoznak hozzá?

Ez is felmerült, de igazából mások azok a követelések, amiket az egészségügyi dolgozók megfogalmaznak. Persze a bérkövetelés mindkét esetben fennáll, de más dolgok is vannak, és az is más, amit nekünk az elégséges szolgáltatás tekintetében be kell tartanunk. Annak, hogy a pedagógusok most nem dolgoznak, hosszabb távon lesz látszata a gyerekek elmaradt tudásában, egyebekben, bár a kormányzat ott is elismeri, indokolt a pedagógusok béremelési követelése. Az egészségügyben azonban azonnali hatása lehet, ha még többen elmennek a pályáról. Már most is látjuk, hogy sorban maradnak el rendelések, műtétek, és ennek nagyon rövid távon is súlyos következménye lehet. Remélem, hogy a kormány ezt felfogja. Én tényleg nem értem, ha egyszer elismeri, a probléma valós, a követelés jogos, akkor miért olyan döntést hozott, hogy az embereket hagyja továbbra is elmenni a szakmából. Ha az egészségügyben nincs elég szakdolgozó, akkor egyszerűen meghalnak az emberek. Ha a beavatkozásokat nézzük, amikre az egészségügyben szükség van, annak körülbelül a 20 százalékát végzik az orvosok. A többit a szakdolgozók, kezdve a vérvételtől a röntgenen át, a képalkotó diagnosztikáig, a gyógytornában, a műtőből kikerülő beteg ápolásában, de a műtőben is ott vannak, a műtősnő, meg a műtőssegéd. Gyakorlatilag nem lehet fenntartani az ellátást, ha ezek az emberek nincsenek ott. Így is sokkal kevesebben vannak az orvosok számához viszonyítva, mint máshol.