Szegény gyerekek zsákutcája járvánnyal és attól függetlenül

Különféle gazdasági műhelyek már most kalkulálják a lehetséges veszteségeket, a kérdéssel a Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) szokásos évi oktatási jelentésében (Education at a Glance) is foglalkozott. A nemzetgazdaságok kalkulált vesztesége az OECD szerint, évi 1,5 százalékkal kisebb GDP – az évszázad végéig.  A nemzetek gazdasági veszteségei már jelenleg is olyan tetemesek, hogy az iskolák 2019-es működésének visszaállítása kevés az eltüntetésükhöz: csak az oktatás javításával lehet ledolgozni ezt a hátrányt. Segíthet például, ha a tanerő készségeit minél inkább az újfajta feladatokhoz igazítják. Ha a jelenlegi járványhelyzetben sikerül hosszabb távon is fenntartani a személyes oktatást, jobban figyelembe kellene venni, hogy akár egy-egy osztályon belül is milyen nagy különbséget idézhetett elő a tanulók felkészültségében a kiesett időszak. Tehát még több, az egyéni felkészültségre alapozó módszerre lenne szükség a tantermekben.

Nézzük a számokat: Magyarországon 32 kiesett tanítási nappal a magyar gyerekek a középmezőnyhöz tartoznak, fej-fej mellett a brazilokkal, norvégokkal és a hollandokkal. Észtországban 58, a brit és a litván gyerekeknek csak 20 vagy annál is kevesebb tanítási nap maradt ki a koronavírus-világjárvány miatt. Hazánkban arról csak becslések vannak, hogy a Klebelsberg Központhoz (KK) tartozó 750 ezer diák közül hányan nem tanultak igazán otthon, ami biztos, hogy mintegy 37 ezer diák családja nem rendelkezik a távoktatáshoz szükséges digitális eszközökkel, de jóval többen lehetnek azok, akik kimaradtak a tanulásból. Ercse Kriszta oktatáskutató százezerre becsülte a számot, figyelembe véve azt is, hogy a szakképző iskolák már nem a KK-hoz tartoznak, és ezekben még nagyobb lehet a kimaradó diákok aránya. Sokan lehetnek azok is, akik egyetlen – dolgozó – szülővel és több iskolás testvérrel élnek, vagy akiknek a szülei kénytelenek voltak bejárni a munkahelyükre, és ezért a gyerekek nem sokat profitáltak a táviskolából, még ha volt is számítógépük – ahogy ezt a Qubit.hu írta.

Magyarországon a vírusfertőzés elleni védekezés szabályait megszigorította ugyan az Emberi Erőforrások Minisztériuma, de a miniszterelnöki ukázhoz – miszerint nem lesz a márciusihoz hasonló országos iskolabezárás, egységes átállás a digitális oktatásra, az iskoláknak működniük kell  – tartották magukat. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára szeptember 21-én az Országgyűlésben, az azonnali kérdések órájában meg is nyugtatta a kedélyeket, addig az időpontig az óvodák 0,6, az iskoláknak pedig a 0,19 százalékában kellett rendkívüli szünetet elrendelni a koronavírus-járvány miatt. Az iskolák mintegy öt százalékában van olyan osztály, amely áttért digitális munkarendre, és ezen intézmények 0,29 százalékában rendelték el az egész iskola digitális munkarendjét. A szám persze napról napra változik, de nem is ez a lényeg. Hisz' akkor, e szempontból a magyar felnövő generáció gazdasági jóléte jobb lesz, mint azokban az országokban, ahol esetleg ismét átállnak a digitális oktatásra.

Vagy mégsem? Vegyük csak a leghátrányosabb helyzetűek kilátásait. Magyarországon a PISA-teszten a legjobban és a legrosszabbul teljesítő diákok között tátongó szakadék óriási társadalmi problémára mutat rá. Míg Magyarországon az összes fiatal körében a 18 évesen érettségizők aránya 70 százalék, addig a roma fiatalok körében ugyanez az arány csupán hét százalék, vagyis a roma fiatalok kiugróan magas, 93 százalékos arányban nem tesznek érettségit 18 éves korukban. S, bár az OECD leteszi  a nagyesküt, hogy a szegénységből való kilábaláshoz csak a jó minőségű oktatás vezet, több, elsősorban a nagyon hátrányos helyzetű, szegény gyerekeket oktató iskolától, az Iványi Gábor vezette Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) iskoláitól, és a Dr. Ámbédkár Iskolától az Emmi elvonta a kiegészítő támogatást. A Berettyóújfalu környékén hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány támogatását  megfelezték. Márpedig a jó oktatáshoz pénz is kell! Orsós János, aki maga is nagyon nehéz sorból származik, és a saját bőrén tapasztalta meg a szegregáció minden átkát és bűnét, a Dr. Ámbédkár Iskola fenntartó szervezetének vezetőjeként azt mondja, Magyarországon a közoktatás a szegregátumokban tulajdonképpen kettévált, a nem cigány gyerekek sokaságát tanító elit egyházi iskolákra, és a nagyon szegény és többnyire cigány gyerekeket tanító „KLIK-es” iskolákra. És ez a szétválasztódás még középfokon is megmarad. Az ősbűn tulajdonképpen a tankötelezettségi korhatár 16 évre való leszállítása volt, mert már ez maga is szelekcióhoz vezetett. A jobb módúak gimnáziumokban tanulhatnak, a felsőoktatásba is bejuthatnak, míg ez a szegény gyerekeknek, főleg a szegregátumokba szorultaknak nem adatik meg.

Amit tudni lehet még, hogy a gyermekvédelmi intézmények 60 százaléka egyházi kézben van, és a szociális ellátásban is 44 százalék felett jár az egyházi fenntartású intézmények aránya. Az ifjúsági táborozásban fontos szerepet játszó Zánkai Gyermektábor és az Erzsébet Ifjúsági Alap tízmilliárdos vagyona is a Szeged-Csanád Egyházmegye tulajdonába került. A tendenciát jól mutatja, hogy a tanítóképzők kétharmada egyházi működtetésű. Minden, ami a jövő nemzedékének szemléletét befolyásolhatja, lassan egyházi ellenőrzés alá, egyházi fenntartásba kerül.

Ideológia tehát már van, de a legszegényebbek útja mégsem a jóléti állam felé mutat. Nem is mutathat, mert Magyarország sem jóléti államot épít mostanában, sokkal inkább a munka alapú társadalmat preferálja – a szegényeknek. A kiszolgáltatottság pedig alapköve a feltétlen engedelmességnek. Hiába mondta tehát lapunknak Orsós János, hogy ő, és munkatársai épp azért akartak egy olyan iskolát működtetni, amelyben  a leghátrányosabb helyzetben levőket is „helyzetbe tudják hozni”, hogy ez a társadalmi kettéválás megszűnjön. Emberi jogon alapuló, minőségi oktatáshoz akarják juttatni őket, hogy így váljanak kiváló állampolgárrá. 

Ez az érvelés sajnos kilóg az „állami keretből”. 

Helyette idézzük ide, mit is gondol a nevelésről Orbán Viktor: „a nevelés célja, hogy a bevált hagyományainkat továbbvinni képes hazafiak lehessenek gyermekeinkből. A kereszténydemokraták pedig azt is elvárják, hogy az iskolák erősítsék meg a gyermekek születéskor megkapott és a Teremtő által eldöntött nemi identitását, segítsék a lányokat, hogy derék és tiszteletre méltó asszonyok, a fiúkat pedig, hogy a családjuknak biztonságot és támaszt nyújtani képes férfiak lehessenek. Az iskolák védjék meg a család eszményét és értékeit, és tartsák távol a kiskorúaktól a genderideológiát és a szivárványos propagandát"

Ahogy egy ismerősöm ironikusan meg is jegyezte: a sameszok már írják is a köznevelési törvény új változatát. 

De biztos, hogy erre van szükségünk?