Szelényi Zoltán: fájdalmas intézkedésekre készülhet a kormány és nem óhajt ellenállásba ütközni
Úgy tűnik, gyorsítani akarja a kormány az egészségügy reformját, és nem akarja, hogy bárki is megakassza ezt a folyamatot, ugyanis a szakértelemmel rendelkező kórházigazgatók nem a politikai célokat, hanem a betegeket nézik elsősorban. Így reagált Szelényi Zoltán orvos-közgazdász arra, hogy a belügyminiszter és a megbízott Országos Kórházi Főigazgató december 31-től menesztett 24 kórházigazgatót. A szocialista párt egészségpolitikusa szerint „most olyan időket élünk, amikor fontos, hogy összetartson a szakma, különben ledarálják az egész magyar egészségügyet.”
Volt valamilyen előjele annak, hogy Pintér Sándor belügyminiszter és a megbízott országos kórházi főigazgató arra készült, hogy 24 kórházvezetőt elbocsájtson?
Tudomásom szerint nem történt egyeztetés a Magyar Kórházszövetséggel, vagy az Orvosi Kamarával. Így az orvostársadalom megdöbbenéssel értesült az igazgatók menesztéséről.
Az elküldöttek névsorát a Népszavának sikerült kiderítenie. Közöttük két országos intézet vezetője van: Vályi-Nagy István, a Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet, és Poór Gyula, az Országos Mozgásszervi Intézet főigazgatója. Tőlük – érdemeiket elismerve – a nyugdíjkor betöltésére hivatkozva válik meg a tárca. A nyugdíjkorhatárt talán még érteni lehet, bár az orvoshiány nem indokolná a tapasztalt kórházigazgatók nyugdíjazását, hacsak ők maguk nem kérik. De mivel mindenkit behívattak az egészségügyi államtitkárhoz, hogy közöljék a döntést, valószínűleg nem a menesztett kórházigazgatóké volt az ötlet. Miért nincs szükség az ő munkájukra?
A felmentett igazgatók többsége évek, évtizedek óta tölt be irányító szerepet egészségügyi intézmények élén. Jónéhányan a szakmájukban is elismert orvosok. Nem hiszem, hogy egyik pillanatról a másikra kiderült volna, hogy alkalmatlanok. Tehát kimondhatjuk, hogy nem szakmai szempontok mentén született a döntés.
Az országos kórházigazgatók mellett 7 megyei és 15 városi kórház igazgatóját is elbocsátották, állítólag elégedetlen volt a munkájukkal az ágazat vezetése. Mi az, amit rosszul csinálhattak?
A városi és megyei kórházak élén is kipróbált, ráadásul politikailag jól beágyazott vezetők álltak. Nem gondolom, hogy a munkájuk vagy a személyük hirtelen nem kívánatossá vált. Inkább a Belügyminisztérium paradigmaváltását jelezheti a tömeges felmondás.
A Népszava információi szerint távozik a Fejér megyei kórház éléről Bucsi László is. Emlékszünk rá, ő volt az a kórházi vezető, aki Covid-járvány idején megtörte a nyilatkozati tilalmat és egy videointerjúban beszélt arról is, hogy az intézményben lélegeztetőgépre kerülő betegek 84 százaléka meghal. Az elbocsátások mögött lehet valamiféle leszámolás?
A módszer valóban leszámolás-szerű. Akár nevezhetnénk „hosszú kések éjszakájának” is az intézkedést. Hasonló tömeges elbocsájtás már történt a honvédség tiszti állományában. Az ok mégsem személyes. Másfajta vezetői szemléletben gondolkodik a kormány. Feltehetően olyan megbízható emberek kerülnek a menesztett vezetők helyére, akik számára a parancsteljesítés megelőzi a szakmai szempontokat. Feltehetően a megkezdett egészségügyi reform gyorsítása a cél, a lehető legkisebb ellenállás mentén.
Távoznia kell intézménye éléről Töreki-Vörös Ibolyának, a Veszprém megyei kórház főigazgatójának – őt mintegy három éve nevezték ki –, a Nógrád vármegyei kórház vezetőjének Szabó Gézának. Nógrád-vármegyében egy önkormányzati felmérés szerint a betegek közepesre értékelték az ellátást, a válaszadók 80,8 százaléka szerint az elmúlt egy-két évben romlott is a színvonal. Lehet összefüggés a felmérés és a felmentés között?
A romló színvonal egyértelműen nem az intézményvezetők felelőssége. Ilyen súlyos alulfinanszírozottság és létszámhiány mellett, egyetlen kórházigazgató sem tud csodát művelni. Az azonban már az ő felelősségük, hogy nem álltak ki egységesen a betegellátást veszélyeztető kormányzati intézkedések ellen. Persze ismerve Pintér Sándor mentalitását, ebben az esetben már jóval hamarabb megtörtént volna a leszámolás.
A Balatonfüredi Állami Szívkórház főigazgatóját, Veress Gábort, a balassagyarmati kórház vezetőjét, Tóth Juditot is felmentették. A városi kórházak vezetői közül Kerekes László, a dombóvári Szent Lukács Kórház, Havrilla Gyula a pápai, Viniczai Zoltán a csornai, Varjú János az oroszlányi, Csiki Zoltán a jászberényi, Vermes Tamás a zirci, Weisz Péter a gyöngyösi, Kanász Gábor a tatabányai, Németh Csaba a szekszárdi, Prosszer Ottó a kisbéri, Barcza Zsolt a bonyhádi, Tóth Gábor a kazincbarcikai, Jobbágy Lajos a dunaújvárosi intézmény éléről távozik. Rudner Ervint pedig a szolnoki MÁV-kórház vezetői székéből állították fel. Mi lehet az oka annak, hogy egyszerre ennyi kórházigazgatót mentettek fel?
Ahogy korábban megállapítottam, gyors és feltehetően fájdalmas intézkedésekre készül a kormány, és nem óhajt ellenállásba ütközni. A jelenlegi vezetők szaktudása, tapasztalata ebben a relációban egyáltalán nem számít.
A Magyar Orvosi Kamara a Hírklikk megkeresésére azt válaszolta, hogy most nem kíván reagálni a kórházvezetők elbocsátására. Ön szerint lehet összefüggés az elbocsátások és a felgyülemlett kórházi számlák között?
A kórházi adósság a finanszírozás elégtelenségéből fakad. Lehet persze bűnbakot keresni, ahogy Jenei Zoltán, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) esetében ez történt, de az adósság felelőse az egészségügyi kormányzat, és a miniszter. Az orvosi kamarát a kormány igyekszik levegőnek nézni, és kivenni minden eszközt a kezéből, amivel a szakma érdekeit képviselni tudja. Szerencsére, ahogy a Hajdú Bihar megyei háziorvosok pertársasága is sikert ért el, úgy az új kamarai vezetés meg fogja találni a módot, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra. Most olyan időket élünk, amikor fontos, hogy összetartson a szakma, különben ledarálják az egész magyar egészségügyet.
