Szepesházi Péter: megrángattuk az oroszlán bajszát 

Van-e összefüggés a tüntetés és a Kúrián tapasztaltak között?

Mint azt a tüntetésen is kifejtettem: vannak olyan szerencsés országok, ahol ritka kivételként elfogadható a végrehajtás, az árverés, a kilakoltatás. De ezekben az országokban egy kilakoltatott családot panziószerű ellátás vár. Aztán vannak olyan országok, amelyek a kapitalizmus félperifériái és perifériái, ahol gyakoribbak ezek az eljárások. Természetesen ezek elítélendő, borzasztó dolgok, a jogrendszerük reformra szorul, de jó esetben mégiscsak egyfajta tisztességes eljárások, amelyekben valamilyen demokratikus érzület is megnyilvánul. Végül vannak az illiberális rezsimek, mint például a szociálisan szadisztikus Orbán Viktor Magyarországa, ahol mindenkit belelöknek az árokba, és azt az utat, amely a kilakoltatásig, az árverésig eltelik, kifejezetten egyengeti a magyar állam. Az országban semmi nincs rendben, az utca és a hajléktalanszálló vár a kilakoltatottakra. Túlnyomó többségük önhibáján kívül eladósodott ember, akik lakhatási szegénységbe kerülnek.

A tüntetésen említette az Európai Bíróságnak azt a döntését, amely kimondja, hogy minden devizahitel érvénytelen, illetve azt a tárgyalást, amelyben a Kúriának először kellett alkalmaznia ezt a minden uniós tagállamra érvényes luxemburgi ítéletet, állásfoglalást. 

Az igazságszolgáltatás, a jogalkalmazás, a jogalkotás nem szereti, ha sok nézője van a C-705/21-es luxemburgi Európa Uniós bírósági döntés első hazai premierjének. Akkor kellett a magyar Kúriának először úgy ítélkeznie, hogy ennek a döntésnek a hatását a magyar joggyakorlatban is használja.

De a Kúriánál volt egy kis kavarodás. Mi történt?

Aznap 9 órakor volt egy devizaadós tárgyalásom, majd 10 órától következett ugyanabban a teremben ugyanannál a bírói tanácsnál Marczingós László kollégám az előbb említett ügyével. Az én tárgyalásomra jog szerint bárki bejöhetett, aki befért a terembe, mert csak nagyon közvetve érintette ez a C-705/21-es EU-bírósági döntés. De az övé regisztráció-köteles volt. Nagyon sokan jelezték is részvételi szándékukat. Mivel mint két ügyvéd jóban vagyunk egymással, előző nap megbeszéltük, hogy ő is bejön az én tárgyalásomra. Csakhogy nem engedték be. A rendőrök, akik elállták a Kúria bejáratát, azt mondták neki, hogy elrendelték: aznap a tárgyalásokon csak az jelenhet meg, aki az ügyben résztvevő, felperes, alperes, vagy pedig ügyvéd. Tették ezt úgy, hogy erről senkit nem értesítettek, nem is jelent meg a Kúria honlapján semmiféle regisztrációs kötelezettség. Nemcsak ügyvéd úr, hanem nagyon sokan, akik regisztráltak a tárgyalására, fel voltak háborodva.

Ilyenre adnak lehetőséget a magyar jogszabályok?

Teljes mértékben jogellenesen nem engedték be az ügyvéd urat az én kilenc órás tárgyalásomra. Ez egy nagyon fontos emberi jogi alapelv, hogy alapvetően minden tárgyalás nyilvános. Észszerű korlátok vannak, például nyilván senki nem akarja, hogy a válóperét újságírók és mások nézzék, így ők kérhetik a zárt eljárást. Másik ilyen korlát a terem befogadóképessége. Az nem jogellenes korlátja a tárgyalás nyilvánosságának, hogy előre kell regisztrálni, mert nyilván nem fér be mindenki, de a bíróságnak, meg az ügyvédeknek tudniuk kell dolgozni. Olyan sincs, hogy egész nap olyan tárgyalásra sem lehet bemenni, ami nem nagy jelentőségű önmagában, és nem is hirdették meg előre, hogy regisztráció-köteles.

Marczingós László is ügyvéd, őt miért nem engedték be?

Indoklás nem volt, csak a saját ügye előtt tíz perccel akarták beengedni. Szerintem attól félhettek, ha a megelőző tárgyalásokra beengedik és vele tartanának mások is, akkor azok, akik már bent vannak az épületben, azok a Marczingós- tárgyalásra is megpróbálnak bejutni, vagy legalábbis hangoskodnak, kifejezik elégedetlenségüket, hogy a magyar Kúria nem nagyon fogadja el az Európai Bíróság döntéseit, csak a felét, harmadát, vagy csupán húsz százalékát. Ez lehetett az intézkedés mögött, csak vélhetően olyan későn találták ki, hogy a Kúria honlapján már nem jelenhetett meg. Ezért viszont jogtalan volt.  

Kiderült, hogy ki rendelte el?

A rendőrök nem akarták megmondani. Arra hivatkozott az alezredes, hogy ez egy rendőrségi törvény szerinti parancsteljesítés. Viszont az őrzendő objektumnak, jelen esetben a Kúriának az elnökhelyettese hiába utasítaná, neki nem parancsolhat, nincs hozzá joga, a tájékoztatását pedig parancs nélkül nem szabad végrehajtania, mégsem árulta el, ki adta a parancsot. 

Az előbb említett észszerű korlátokra sem hivatkoztak?

Ha arra gondolunk, hogy többen regisztráltak, mint a terem befogadóképessége, akkor megjegyzem, hogy a díszterem teljes mértékben szabad volt, ellenőriztük is, mert az egyik devizás jogvédő – akinek a kezében volt egy kamera – körbenézett benne, aztán persze gyorsan becsukták. 200 fő férne el benne, de egyértelmű, nem akarták, hogy sokan hallják, hogy a magyar Kúria megint megtagadja-e az EU Bíróság döntését, és ezt milyen mértékben teszi. Varga Zs. András, a Kúria elnöke és elnökhelyettese eredetileg is maximum 18 embert engedett volna be regisztráltan a tárgyalásra, ugyanis abba a terembe, amiben az én tárgyalásom is zajlott, ennyien férnek be. Eszembe jutott, hogy ez hasonlít arra az esetre, amikor Orosvári Zsolt is nehezen érte el az ombudsmannál, hogy fényképezni lehessen a mostoha kórházi viszonyokat, a beteg gyerekeket kísérő anyák fekvőhelyének hiányát.

Sikerült végül is Marczingós Lászlónak bejutnia az ön tárgyalására?

Egy kisebb trükkel igen. Egy ügyvéd adhat helyettesítési meghatalmazást egy másik ügyvédnek. Ebbe beleegyezett az ügyfelem is, elmondtam a tárgyalásom kezdetén a bíróságnak, mire készülök. Eléggé idegesek lettek, öt perc szünetet rendeltek el, és ezalatt úgy döntöttek, hogy nem lehet ezt megtagadni. Erre újabb öt percet adtak, hogy menjek ki, és hozzam be az ügyvédet, neki nyilatkoznia kellett jegyzőkönyvbe, hogy elfogadja. Egyébként a rendőr alezredes még külön le is ellenőrizte a bírónál, feltételezte, hogy hazudok. Így jutott be az én tárgyalásomra Marczingós László, ezzel megrángattuk az oroszlán bajszát. Ami persze nem vigasztalja a kilakoltatott, megbetegített devizaadósokat.

Mitől tart ennyire a Kúria?

Nyilván azzal függött össze, hogy már megint nem száz százalékban ismerik el az unió a devizaadósoknak kedvező döntését. Ugyanis akinek érvénytelen a szerződése, annál az elszámolás sokkal jobb, ezt elfogadják. Ennek a C-705/21-es luxemburgi bírósági ítéletnek az 1. pontját talán el fogják ismerni, viszont nem hajlandók azt kimondani, hogy a magyar jogszabályokat figyelmen kívül hagyva, minden devizaalapú hitel érvénytelen (ítélet 2. pontja). Ez pontosan így történt a Marczingós-tárgyaláson.

Ön is devizaadósokat képvisel. Öntől nem tart a Kúria?  

Én mosolyogva szidom a rendszert, ő meg nagyon vehemensen. De így szerintem öngólt lőttek, mert ha simán beengedik és végigvárja az én tárgyalásomat hallgatóságként, annak nem lett volna akkora hatása. Most viszont sok százezren láthatták az erről készült videót. Nagy kérdés az is, hogy lép-e erre valamit az ügyvédi kamara és kikéri magának, vagy nem csinál semmit, mert jobban fél a rendszertől.