Szivárványszínű cipőkkel üzentek: Orbán, ez nem a Te csapatod!
Orbán gyáván megfutamodott tegnap, s milyen jól tette! Megmenekült a Münchenben kapható legnagyobb pofontól. Nem attól, hogy a német város szivárványszínbe burkolózott, még csak nem is attól, hogy a meleg közösségek szimbólumának számító szivárványos zászlót lobogtató tiltakozó rohant be a magyar válogatott mellé a Himnusz alatt, hanem attól, hogy a minden lehetséges módon kiemelten kezelt nemzeti tizenegy tagjai – finoman ugyan, de egyértelműen – kőkemény üzenetet küldtek.
Nem szokás azzal foglalkozni, hogy milyen színű cipőt húznak fel a sportolók, köztük a focisták. Legfeljebb azzal, hogy milyen mezben fut ki a pályára egy-egy csapat, ez egy-egy komolyabb mérkőzés előtt a sajtó számára témát szolgáltat, ahogy tegnap délután is előre megtudhattuk, hogy a magyarok fehérben, a németek pedig feketében játszanak majd. Ez ugyan némileg furcsa volt, hiszen Budapesten a szinte ikonikussá vált piros dresszben játszottak, de ember nem volt, aki ennek bármilyen jelentőséget tulajdonított. Ha fehér, hát fehér!
A mez színének kiválasztása akkor nyert értelmet, amikor megjelentek a pályán a játékosok és felálltak egymás mellé a Himnuszokra. Ekkor vált szembetűnővé, hogy a szivárvány sok-sok színében pompázó cipőt húztak. Pasztellszínű stoplisok sorjáztak egymás mellett: pasztelltürkíz, pasztellkék, pasztellsárga, rózsaszín. A jelen helyzetben nem lehetett nem az LMBTQ mozgalmat szimbolizáló, a mellettük való kiállásként is használt szivárványos zászlóra asszociálni.
A maguk módján ők is üzentek. A nemzeti tizenegyből hasonló kiállást eddig csak Gulácsitól láttunk, kapott is ő hideget és meleget, mert felemelte a szavát a Család az család mozgalom mellett. Azóta még annál is durvább törvényt hozatott – persze a tőle megszokott sunyi módon – Orbán: a pedofil-ellenes törvénybe burkolva egy homofób, kirekesztő jogszabályt, ami kiverte a biztosítékot nem csak idehaza, de szerte a világon.
Olyan tiltakozási hullámot váltott ki, amelynek következményeit – a szivárványzászlóba burkolózó Münchent, az ezerszámra lobogtatott szivárványos zászlót, a stadionban borítékolható jelzéseket – Orbán már nem vállalta fel. Szakadt a szíve, de ismét a gyáva utat választva, nem mert szembesülni a tiltakozáshullámmal. Mondvacsinált okkal, inkább el sem utazott a meccsre.
Jól is tette! Így legalább nem kellett szembesülnie azzal, hogy az elmúlt tíz évben agyondédelgetett, agyonajnározott, adópénzekkel kitömött magyar focisták beintettek neki. Nemzeti tizenegyként viselkedve, finoman, de egyértelműen kiálltak az ellen a kirekesztő, homofób őrület ellen, amit Orbánék törvénye jelent.
A magyar futballválogatott szerda este Münchenben kiérdemelte a nemzeti tizenegy titulust. Megmutatta, hogy ők nem Orbán és a bagázsának a csapata, ők mindannyiunk nemzeti tizenegye. Egy európai nemzeti tizenegy. Európai magyar nemzeti tizenegy.
A magam részéről nem elsősorban a fociélményt és -teljesítményt köszönöm nekik, hanem ezt! Tényleg szép volt fiúk!
