Szuverenitástörvény a szuverén sajtó ellen
Kocsis Máté már szeptemberben belengette, hogy hamarosan benyújtják a parlamentnek a szuverenitásunk védelméről szóló törvényjavaslatot. A Fidesz frakcióvezetője már akkor úgy érezte, hogy a szuverenitásunk veszélyben van, Brüsszel migránsgettókat akar telepíteni Magyarországra, az óvodásokat arra próbálják rávenni, hogy nemváltó műtétet kérjenek a Jézuskától karácsonyra, az ellenzék pedig belesodorna bennünket a háborúba.
Ezért kell megvédeni a szuverenitásunkat a külföldi befolyástól, és ha a Fidesz valamelyik prominense valamit megígér, akkor arra mérget vehetünk, hogy az úgy is lesz. Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálását többször is megígérték a Fidesz különböző rendű és rangú politikusai, és Gulyás Gergely legutóbb már konkrét dátumot is tudott mondani: azt mondta a kancelláriaminiszter, hogy előbb-utóbb biztosan sor kerül erre.
Persze addig még sok más dolga is van a törvényhozásnak, most éppen a szuverenitásunk megvédését kell tető alá hozni, ezért kezdte a javaslatot tárgyalni az országgyűlés. S bár a szuverenitás megvédése szempontjából elsősorban a civil szervezetek, valamint a politikai pártok lettek nevesítve, úgy tűnik, hogy a sajtó sem marad ki a jóból. A keddi vitanapon például Varga Judit volt igazságügy-miniszter arról beszélt, hogy „határainkon belül az idegen érdekek kiszolgálóit kell rendre visszavernünk, akik nagy, nemzetközi NGO-hálózat által, guruló dollárok segítségével vagy éppen a fősodratú, progresszív, liberális médián keresztül próbálják aláásni a magyar érdekérvényesítést.”
Ez volt az a félmondat, ami miatt a hvg.hu megkérdezte Gulyás Gergelyt, hogy a majdan elfogadott törvénynek lesz-e a sajtót érintő hatása. „Nincs ilyen” mondta Gulyás, majd maga is érezhette, hogy ez így nem volt meggyőző, ezért hozzátette: a javaslat „nem érinti a szerkesztőségek szabadságát vagy a sajtószabadságot, így nem látom, hogy a szuverenitásvédelmi törvényjavaslat bármilyen veszélyt jelentene a sajtóra”.
Gulyás miniszter tehát – szemben Varga Judit volt miniszterrel - nem látja a sajtóra leselkedő veszélyt. Mások viszont látják, ám ennél fontosabb, hogy Orbán Viktor, aki nem igazán barátja a kormánytól független sajtónak, mit gondol a meglehetősen homályosan megfogalmazott és az értelmezésnek túlságosan is tág teret biztosító törvényjavaslatról.
Amúgy meg – Varga Judit gondolatmenetét követve - épp ideje volt már, hogy a fősodratú, progresszív, liberális média is célkeresztbe kerüljön. Már az is csoda, hogy képviselői idáig zavartalanul mozgolódhattak a magyar érdekérvényesítés ellen. Mostantól azonban ennek vége, a kormány kijelölte a soros (ezúttal kivételesen nem nagy, hanem kis s-sel) ellenséget. Mert bár egyelőre nem pontosították, hogy kik ellen küzdenek, jó esély van arra, hogy a törvény elfogadása után minden magyar újságíró ellenség lesz. Nincs tévedés: nem kell ahhoz utálni Orbánt és egyre ijesztőbb illiberális rendszerét, hogy valaki a körön kívül találja magát. Elég, ha az illető a rosszról nem hajlandó leírni, hogy jó, a kicsiről, hogy nagy, a feketéről, hogy fehér, a gazemberről pedig azt, hogy becsületes. Aki így működik, azonnal megkapja, hogy komcsi, háborúpárti, idegen érdekek képviselője.
Sajtóvadászat indul az igazi újságírók ellen és célkeresztbe kerülnek azok, akik megírják, ha Tiborcz István, a miniszterelnök saját lábon álló veje megint vásárolt valamit - hotelt, újságot, repteret –, mikor mi adódik. Mindenki ellenség lesz, aki felemeli a szavát a korrupcióval szemben, leleplezi a kormányzati hazugságokat.
Mielőtt a buszvezetők, a vendéglősök, vagy, teszem azt, a bolti eladók hátra dőlnének, hogy hál’ istennek, ezúttal nem őket cseszteti a kormány, már most szólunk, hogy nincs okuk az örömre. Ez a játék ugyanis az ő bőrükre megy. Az ország jelenlegi urai ugyanis azért fenyegetik a sajtót, hogy Magyarország polgárai ne tudják meg, mi történik az országban. Hogyan lopják el választott vezetőink fejük fölött az országot, hogyan árulják ki a hazánkat idegen – elsősorban kínai és orosz – érdekeknek.
Erre megy ki a játék, mert Orbán és a kormány tagjai láthatóan nem tudnak – talán nem is akarnak - mit kezdeni a gazdaság és a társadalom problémáival. Marad a fenyegetés, a vélt, vagy valós ellenfelek elhallgattatása. Ennek a tervezett és hamarosan bekövetkező leszámolásnak egyetlen pozitív hozadéka lehet: mostantól még inkább egyértelmű, hogy minden, a kormány által megbélyegzett és üldözött civil szervezet, s minden igazi újságíró az Orbán-rezsim ellenfele.
Aki nem a Fidesz ellenfele, nem segít feltárni, hogy Orbán és társai miként teszik tönkre a közös hazánkat, az nem valódi, csak álcivil, és nem újságíró, hanem a legjobb esetben is csupán sajtómunkás.
