Tamás Pál: a Szegedi Tudományegyetemet, vagy a Debreceni Egyetemet nem lehet olyan könnyen begyalulni

Millei Ilona 2021. április 9. 06:44 2021. ápr. 9. 06:44

Az Országgyűlés előtt az újabb tíz egyetem modellváltását megalapozó törvénycsomag. A modellváltás a benyújtó Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) szerint Magyarország stratégiai céljainak elérését, versenyképességének erősítését, gazdaságának fenntartható növekedését szolgálja. Tamás Pál szociológus szerint alapjában véve, nem fog változni semmi. A modellváltás nem fogja szolgálni Magyarország stratégiai céljainak elérését, versenyképességének erősítését, gazdaságának fenntartható növekedését. Nem is szolgálja. Köze nincs hozzá. De azt sem mondaná, hogy itt gonosz emberek machinációjáról lenne szó. Úgy véli, ez egyszerűen ostobaság.

– Ön szerint szolgálja az egyetemek alapítványi formában való működése Magyarország stratégiai céljainak elérését, versenyképességének erősítését, gazdaságának fenntartható növekedését?

– Az az igazság, hogy ebben én sem negatívan, sem pozitívan nem vagyok biztos. Az ellenzéki sajtó természetesen most azt mondja, ez micsoda felháborító dolog, ugyanakkor én nem gondolom, hogy az  és azt sem, hogy nem az. Ez egy kísérlet, aminek sok értelme nincs, de ugyanakkor nem a gonosz találta ki. Nem mondhatjuk, hogy gonosz machinációk eredménye, de azt sem, hogy ez minden esetben negatív dolog.

– Van, aki szerint ez csupán tulajdonos váltás, az államot megtestesítő kormány saját embereinek kezébe, a szó szoros értelmében tulajdonába ad felsőoktatási intézményeket.

– Ez ennél bonyolultabb, mert igazán olyan kevés ember van ebbe a dologba bevonva, olyan kevesen szerepelnek valódi szereplőként, hogy még azt sem lehet mondani, igen, vagy nem. Általában egyetértek azzal, hogy az állam természetesen szeretné még erősebben a kezében tartani az egyetemeket, de azok így is erősen a kezében vannak. Nincs arról szó, hogy az egyetemek valamilyen módon nincsenek a kezében, és öt-tizenöt ember bevonásával szeretné a kezébe venni azokat. Ez nem ilyen egyszerű.

– Az alapítványok mennyire veszélyeztetik az egyetemi autonómiát?

– Itt pár emberről van szó, nincsenek tömegek. Egyetemenként öt-tizenöt-húsz ember van ebbe a dologba bevonva. Ők természetesen közelebb vannak a kormányhoz, mint a „nem kormányhoz”, egyes helyeken kifejezetten kormánybarátok, de egészében nem mondhatnám, hogy nekiesnek a kormány által kitalált dolgoknak, és azokat fogják megvalósítani. Mert egyébként az egyetemek, a rektorok, a dékánok a különböző helyeken amúgy is ezt tették, vagy amúgy sem ezt tették. Nem volt arról szó, hogy nem engedik oda a nem tudom kit, és most aztán lám-lám odavezetik őt. Ez ennél sokkal bonyolultabb.

– Gyakorlatilag nem arra ment ki a játék, hogyha a Fidesz történetesen elveszti a választásokat, akkor a kezében maradjon az egyetemek irányítása?

– Azért legyen őszinte, az elmúlt negyedévben, félévben több százezerrel nőtt a Fidesz támogatottsága. Ez tény. Körülbelül háromszázezer emberrel. Erről adatok vannak. Ebben az esetben miért kellene azt gondolni, hogy a Fidesz mindenekelőtt itt most meg akarja semmisíteni az egyetemek irányítását, amikor egyébként az egyetemeken erős baloldali vezetés amúgy sehol sincs. Az egyetem vezetése nem tett semmi olyat, amivel fordulatot hajtott volna végre. Nem volt mit végrehajtani.

– Na, jó, de azért ezeket a rektorokat már a jelenlegi kormány nevezte ki.

– A jelenlegi rektorokat nagyon sokszor nem a mostani kabinet nevezte ki, hanem az előző kormányok nevezték ki egyszer, kétszer. Ezek a rektorok nyolc-tíz éve uralmon vannak, a nagy egyetemek rektorai feltétlenül. Ami természetesen nem jelentette azt, hogy szerették volna az ellenzéket, de igazából nagyon sokan nem akartak közülük ebbe beleszólni. Tulajdonképpen nem lehetett azt mondani, hogy az elmúlt nyolc-tíz évben megválasztott rektorok erősen kormánybarátok lettek volna.

– Ön szerint egyébként ráfér a magyar egyetemekre az átalakítás?

– Biztos ráfér.

– Bővebben?

– Én azt gondolom, hogy a magyar egyetemek igazán elavultak. Igazi harci rohamosztagaik semmilyen értelemben nincsenek. Se balról, se jobbról. Azt mondanám, természetesen hasznos lenne ezeket az egyetemeket – amelyeknek valamennyien tagjai vagyunk, én is az vagyok –, jó lenne megtisztítani, megpucolni. Persze. De nem politikai, hanem egyszerűen technikai okokból.

– És milyennek kéne lenniük?

– Először is jóval rugalmasabbnak, sokkal inkább átalakuló képesnek, lecserélhetőnek. Ezt hosszasan lehetne mesélni.

– És ön szerint ezt az alapítványi működés segíteni fogja?

– Az alapítványnak ehhez se negatív, se pozitív értelemben semmi köze nincs. Nem gondolom, hogy ezek a dékánok, rektorhelyettesek, akik most egyetemet vezetnek, menedzserek lennének. Merthogy nem azok. Elég középszerű menedzserek, elég középszerű vállalatvezetők, elég középszerű oktatás-irányítók. Ebben különösebb átalakulás nem fog történni. Ezen em segít az sem, hogy itt valakik rektor cseréket próbálnak végrehajtani. Igazán nem is hajtják végre, mert az egyetemek vezetése nagyjából ugyanazokból az emberekből, ugyanabból a szerkezetből, ugyanazokból a menedzser technikákból áll, amelyekből eddig. Azt akarom ezzel mondani, hogy itt nem történik semmi.

– Akkor mégis miért ragaszkodik annyira a kormány az alapítványba vételhez, hogy épp húsvét előtt, március 31-én 11 újabb magyar egyetem modellvártásáról nyújtott be törvényjavaslatokat az Országgyűlésnek?

– Az, hogy húsvét előtt nyújtotta be, nem érdekes. Itt sok éves változásokról van szó, és nem a húsvéti nyusziról.

– Na, de hová visznek ezek a sok éves változások?

– Igazából én azt gondolom, hogy sehova. Negatívan se, pozitívan se. Nem történik semmi.

– Akkor mégis csak kell annak valamilyen okának lenni, hogy ennyire ragaszkodik hozzá a kormány…

– Hát nem ennyire ragaszkodik, hanem a kormány szeretne mindenben változtatni. Ez természetes. De itt nem arról van szó, hogy olyan kemény menedzser rektorok vannak, akiket most le kell váltani, vagy ellenkezőleg, ki kéne valakiket nevezni a helyükre. Ezt nem gondolom.

– Csupán a változtatás igényével lép fel a kormány, amikor ezt be akarja vezetni?

– Még nem is nagyon drámaian változtat. Szeretne egy kicsit másképp, szeretne öt-hat embert más helyekre rakni, de ezek nem igazán komoly változások. Az egyedüli olyan egyetemi változás, ahol igazán keményen próbált a kormány negatívan, és az ellenzék és a diákok pozitívan csinálni valamit, az a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása volt, ami kétségtelenül végbement. Nem tetszik, nem örülünk neki, így van. De ott, összesen nem ment végbe más, mint öt kemény ember leváltása és másik öt kinevezése. Itt nem voltak tömegek, akikkel le akarta váltani a kormány az eddigi kultusz kormányzatot, speciel volt két-három liberálisabb valaki. De azt megint csak nem gondolnám, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem az a fő csapásirány, amiben komoly átalakulásokat kéne generálni. Nem.

– De hát az a színművészeti egyetem, ami eddig volt, gyakorlatilag megszűnt, hiszen tanárostul, diákostul átment a FreeSZFE-be…

– Tömegekről nem beszélhetünk. Itt száz ember elment, ha ő fizethet. Azért gondolják meg a magyar egyetemek fő egyetemei, az orvosi, a szegedi, a debreceni, a BME, a budapesti Corvinus. Ezek a fő egyetemek, ezek a fő csapások, a fő ütésirányok. Ezeken az egyetemeken egyébként sincs „színművészeti fő csapásirány”. Miért lenne? Eddig sem volt. Eddig sem a színművészeti egyetem volt a fő egyetemi irány, még a humán egyetemeken belül sem. Egy jó szándékú, nagyon kedves, nagyon marginális egyetem volt, amellyel az új egyetemi vezetők megpróbáltak leszámolni, és akkor, érdekes módon, megjelent teljesen szokatlanul egy új egyetemi oktatói generáció, és megpróbált a helyükre kerülni. Eddig sem a zeneművészeti főiskola, vagy színművészeti egyetem volt a fő csapások iránya. Eddig sem az volt, most sem az lett. Én nem örülök annak, hogy egy csomó olyan kellemes embert leváltottak, akiket én személyesen ismerek és sokra becsülök, de azért nem ez a magyar felsőoktatás fő iránya.

– Hanem?

– Természetesen a Corvinus, a Műegyetem, az orvosi egyetem.

– De, ezek is mind alapítványi kezelésbe kerülnek, a most benyújtott csomagban a Budapesti Gazdasági Egyetem, a Dunaújvárosi Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Nyíregyházi Egyetem, az Óbudai Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Testnevelési Egyetem mellett, benne van a Debreceni Egyetem, a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem is.

– Én azt gondolom, hogy a Szegedi Tudományegyetemet, vagy a Debreceni Egyetemet nem lehet olyan könnyen begyalulni. És főleg nem egy-két-három emberrel nem lehet begyalulni.

– Azt gondolja, hogy minden marad a régiben?

– Azt gondolom, hogy alapjában, meghatározó módon igen. Én nem látok drámai átalakulásokat.

– És akkor mennyiben fogja szolgálni ez az egész azt, amire hivatkoznak, hogy Magyarország stratégiai céljainak elérését, versenyképességének erősítését, gazdaságának fenntartható növekedését szolgálja?

– Természetesen nem fogja szolgálni. Nem is szolgálja. Köze nincs hozzá. De azt se mondhatnám, hogy itt gonosz emberek machinációja történne. Egyszerűen ostobaságról van szó.