Tavasztól új munkarendet vezetnek be a mentőknél
Beteghez vidéken 15, Budapesten átlagosan 25 perc alatt ér ki a mentő, állítja Kunetz Zsombor, egészségügyi szakértő. Egyúttal emlékeztet rá, hogy a nyugat-európai adatok szerint ez az idő állítólag mindössze 7-8 perc. A mentőszolgálat szóvivője tiltakozik, szerinte egyszerű lejárató kampányt folytat az, aki úgy véli, hogy Magyarországon a kelleténél lassabban reagál a riasztásokra az Országos Mentőszolgálat. Azt a szóvivő sem tagadja, hogy az irányítók időnként tévednek, hibásan értékelik a bejelentést, késlekednek akkor is, amikor életveszélyes állapotú betegnek kellene segíteni. „Ez bármikor, bárhol előfordulhat, de még nem jelenti azt, hogy rendszerszintű hibákról lenne szó” – közölte Győrfi Pál, aki elismeri, hogy a fővárosi sürgősségi ügyelet ellátását már régóta csak a vidéki mentőegységek ideiglenes átvezénylésével lehet megoldani. Ennek terheit most az OMSZ vezetése úgy próbálja szétteríteni, hogy minden régióból minden nap kötelezően Budapestre kell majd küldeni négy mentőautónyi személyzetet.
Győrfi Pál, az OMSZ szóvivője a Telexnek azt nyilatkozta, hogy a szervezés már folyik, várhatóan március-áprilistól indul az új rendszer, amelyben naponta 25-30 vidéki mentőegység segíti ki Budapesten az Országos Mentőszolgálatot. Amióta a mentők látják el a sürgősségi ügyeletet, a fővárosban látványosan megemelkedett az esetszám, amit már nehezen tudnak ellátni, ezért lesz szükség arra, hogy a vidéki mentőállomásokon dolgozók is részt vegyenek a fővárosi feladatok ellátásban. Folyamatosan nő a mentők esetszáma, ami 2024 végén már naponta 3800 körül volt országosan. Arányában a legtöbb riasztás – körülbelül napi 1300-1400 eset – a fővárosban van, eközben a vidéki mentőállomások terheltsége alacsonyabb. „Most mindenki számára kiszámíthatóbb rendszer jön létre” – ígéri Győrfi.
A Mentődolgozók Önálló Szakszervezetének (MÖSZ) elnöke szerint azonban torzít a statisztika, ugyanis az Országos Mentőszolgálat a világon egyedülálló módon, nem a segélykérés időpontjától számolja a kiérkezési időt, hanem attól a pillanattól, amikor találtak a feladathoz megfelelő mentőegységet. Mennyi idő telik el addig, amíg a bejelentéstől a feladat delegálásra kerül? – tettük fel a kérdést Toma Lajosnak, a MÖSZ elnökének, aki elismerte, ez lehet néhány másodperc, de akár néhány óra is. Nem vállalta, hogy pontos adatokkal kommentálja a már-már országossá dagadó vitát, mert mint mondta, ők sem látnak minden adatot. Egyben azonban egészen biztos: olyan nem fordult még elő, hogy a megkapott feladatot ne teljesítették volna.
Valami hiba persze lehet a rendszerben, mert ha nem volna, és minden simán, gördülékenyen működne, akkor erre a mostani polémiaiára sem lett volna szükség. Nem lehet, hogy valahol a mentésirányítási rendszerében van a hiba? – kérdeztük, de Toma Lajos úgy látja, nem maga az irányítási rendszer a vétkes, mert a nagy számok törvénye alapján, mindig lesznek olyan egyedi ügyek, ahol valaki éppen hibázik. A mentőszolgálat a rá vonatkozó törvény alapján, a rendelkezésére álló költségvetési forrásokból látja el a feladatát, csak ezeken a kereteken belül „nyújtózkodhat”. „Mondhatjuk, hogy ez a pénz kevés, de akkor is csak ebből kell működtetni országszerte a mentési rendszert.”
Nem vitatja a MÖSZ elnöke, hogy nagy port kavart a vidéki mentődolgozók budapesti felrendelése, de ez a döntés is a források szűkösségére vezethető vissza. A feladatok jelentősen megnőttek, időközben sem több munkatársuk, sem több járművük nem állt szolgálatba. Az OMSZ vezetése a rendelkezésre álló költségvetéséből a meglévő kapacitások átcsoportosításával próbálja megoldani a helyzetet. „Szakszervezetként lehet berzenkedni ellene, de erre mindaddig jogosult a vezetőség, amíg a Munka törtvénykönyvében szereplő összes előírást betartják. Biztosítják a munkába járás feltételeit, a kiküldetéssel kapcsolatos előírásokat, a munkaidő korlátokat, megteremtik a kellő munkakörülményeket, és ha ez mind rendjén van, tudomásul kell vennünk a helyzetet. Az megint más kérdés, hogy ezt nem tekinthetik végleges megoldásnak. Belátható időn belül orvosolni kell a fővárosi mentőkapacitás hiányosságait, olyan mértékű bővítésére lesz szükség, amivel a két és félmilliós fővárost a helyi erők el tudják látni.
Toma Lajost a helyzet emberi oldaláról is kérdeztük. Amikor nyilvánosságra kerülnek olyan esetek, amikor – okkal vagy ok nélkül – a mentőket okolják a késedelemért, az OMSZ hivatalos válasza rendszerint annyi: tévedett vagy hibázott a mentésirányító. De mindig a rendszer „kisemberén” csattan az ostor? Ezzel a szakszervezeti elnök sem értett egyet. Mint mondta, vannak olyan időszakok, amikor „túlcsordulnak” a hívások, még ki sem adták az egyik riasztást, amikor már másikról kell intézkedni. A telefonok az ország különböző helyein működő irányítási központokba futnak be, adott esetben mondjuk a miskolci irányítónak kell egy általa nem ismert budapesti címre segítséget küldeni. „Becsúszhatnak hibák, téves címek, ilyennel naponta találkozunk. De a címhez legközelebbi mentésirányítás minden segítséget megad a pontosításhoz. Nincs olyan, hogy a vidékről felrendelt személyzet eltéved, vagy nem talál oda a megadott címre. Lehet, hogy késni fog, lehet, hogy nem a legrövidebb utat választja, de odatalál. Ebben biztos vagyok” – vette védelmébe a bajtársait a szakszervezet elnöke.
Az egészségügyi szakértő az emberi hibák, a késedelmek egyik okát a sok áttétellel működő irányítást rendszerben látja. Toma Lajos ezt vitatja. Szerinte külön kell választani az áttételesen reagáló szervezési metódust és az emberi tényezőket. Az, hogy több központból működő szervezeti rendszert vezettek be Magyarországon, el kellett fogadni, ilyen döntés született. Erre miként reagáltak a mentődolgozók? A kiadott feladatot nem vitathatják, pedig nem egyszer szembesülnek téves riasztással, olyan segítségkéréssel, amit ki-ki családon belül is el tudna látni. „Tetszik, nem tetszik nekik, kimennek” – mondta, és hozzátette: az, akihez befutott a hívás, a szobájából nem tudhatja, hogy valaki csak megvágta az ujját és ijedtében kért segítséget, vagy valóban nagy a baj. A valóság akkor derül ki, amikor az egység megérkezett a helyszínre. Ők szembesülnek a helyzettel, ők döntenek, ők állítják fel a diagnosztikát, számukra derül ki, felesleges volt-e hívás, vagy sem. Nekik kell dönteniük, milyen betegutat választanak, mi történjen a továbbiakban. „Nem abba a kórházba viszik a beteget, ahol el tudnák látni? Tovább kell szállítani? Napi 16 órás szolgálat végén a mentős is ember” – állapította meg a MÖSZ elnöke.
A KlikkTV témához kapcsolódó 2023. május 21-i adása itt nézhető meg:
