Te tetted ezt, király!

A miniszterelnök a gyermekvédelem ürügyén gyermekvédelmi népszavazást indít, így próbál meg kibújni a Pegasus-botrány, a Fudan-ügy, a 300 milliárdért fölöslegesen vett, használhatatlan lélegeztetőgépek, a Sinopharm vakcinával beoltott 60 éven felüliek, az elszabott járványkezelés, az autópálya koncesszió, a haveri zsebekbe juttatott uniós pénzek következményei alól. De egy jól irányzott csavarral a július 21-én bejelentett „gyermekvédelmi” népszavazásának még egy funkciót szánt: amennyire lehet, tegyen az keresztbe az ellenzéki előszavazásnak is. 

Csakhogy nem pusztán ennyit kell eltakarnia a „gyermekvédelmi” lepelnek. Mert itt van a szétvert oktatás, a szétvert egészségügy, a dolgozói és nyugdíjas szegénység – és akkor még nem beszéltünk a rokkantnyugdíjasok, a munkanélküliek, a mélyszegénységben élők, a hátrányos helyzetű magyar gyerekek jövő nélküli világáról. Tíz éves „uralkodás” után, ezt sikerült „összehoznia” a Fidesz-KDNP kormánynak. Mindez persze, ott bujkált a felszín alatt, csak elfedte a „mi mindenben elsők vagyunk, mi vagyunk a legjobbak, száguld a gazdaság” Fidesz-kommunikáció. Hogy is mondta Orbán Viktor 2014-ben Tusványoson? „Megkeressük, megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban.” Nem sikerült. Amit sikerült, az egy futballstadionokkal körülvett romhalmaz és egy végletekig lebutított és megosztott nép.

És most még erre is rátett egy lapáttal. Július  23-án, a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában képes volt azt mondani, hogy „Brüsszel megtámadta Magyarországot, ezért van szükség a gyermekvédelmi népszavazásra.” Az MTI tudósítása szerint „Ki akarják venni a gyermekek nevelését a kezünkből". Lehet, hogy Nyugat-Európában másként mennek a dolgok, de a magyar gyermekek nevelése a magyarokra tartozik" – mondta.

Megkérdezhetnék, ha a gyereknevelés ennyire a magyarokra tartozik, ha ennyire gyermekvédelmi kérdés, miként lehet, hogy a 15 éves magyar diákok több mint negyede funkcionális analfabéta, hogy a pandémia ideje alatt a magyar gyermekek mintegy ötöde nem jutott hozzá a digitális oktatáshoz?! Miként lehet, hogy a magyar gyermekek 83 százaléka nem részesül kisgyermekkori gyermekgondozási ellátásban, hogy nemcsak, hogy minden negyedik magyar gyermeket veszélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztés (23 százalék), de ezzel együtt minden negyedik magyar diák már most is szinte esélytelen a munkaerőpiacon, mert nem rendelkezik az elvárt alapvető készségekkel sem?!.

De, hogy a témánál maradjunk, megkérdezhetnék azt is, miféle szánalmas, leginkább diktatúrákat jellemző prüdéria, miféle politikai pedofília diktálta azokat a mondatokat, amelyekről a miniszterelnök a Facebook-posztjában június 21-én azt mondta: „Nyugat-Európában az LMBTQ-aktivisták végzik a gyermekek iskolai szexuális felvilágosítását. A magyar törvények nem engedik a szexuális propagandát az óvodákban, az iskolákban a televíziókban és a reklámokban, ezért az Európai Unió az oktatási törvény és a gyermekvédelmi szabályok módosítását követeli." Megint azt állította – amit korábban az Európai Bizottság már cáfolt –, hogy Brüsszel azt akarja, engedje be a kormány az LMBTQ-aktivistákat az óvodákba és az iskolákba. A gyermekvédelmi népszavazás szükségességét is ezzel indokolta, azét a népszavazásét, ami amúgy teljesen fölösleges, hisz' elfogadott gyermekjogi törvényünk van. 

Megnéztem, miként fogadta a „nép” ezt a kirohanást. Csak néhányat idéznék. „Nem engedünk remélem a zsarolásnak! Egészséges nemzetre van szükségünk, arra, hogy a gyermekeink fejlődését semmi káros befolyás ne érje! Óvjuk meg gyermekeinket minden áron!” A másik szerint „a magyar gyerek a magyar emberé! Jogunk van úgy nevelni, ahogy az erkölcsi normáink diktálják, nincs helye a propagandának az oktatás területén”.

Minek nincs helye az oktatás területén? A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szerint „A gyerekek felével nem beszélnek otthon a szexualitásról, többségük semmilyen információt nem kap arról, hogyan ismerje fel a bántalmazást, kitől kérjen segítséget. A szexuális erőszak megelőzésében és az áldozatok segítésében a legfontosabb, hogy a gyerekek megfelelő információhoz jussanak, és ne maradjanak egyedül a kérdéseikkel. Bár Magyarországon az utóbbi öt évben csökkent a rejtett ügyek száma, de a helyzet még így is nagyon aggasztó: száz szexuális bántalmazási esetből csak tíz ügy kerül napvilágra. Ennek az is oka lehet, hogy a gyerekek nincsenek tisztában a jogaikkal és a szexualitás kérdéseivel.”

Mikor ezt felvetettem egy gyerekjogokkal is foglalkozó szakembernek, az volt a válasza, hogy igenis van felvilágosítás, mindig is volt. Bizonyíték erre, hogy amikor ő vidéken bement egy múzeumházba, abban a szobában, ahol a család – három-négy generáció együtt – aludt, az ifjú házasoknak középen volt egy baldachinos ágy, ami csengőkkel volt körberakva. És, amikor megkérdezte a helyiektől, hogy minek kellenek a csengők, akkor elmondták neki, azért, mert, ha azok a nászéjszaka alatt nem szólaltak meg, akkor a fiút félrevonták, és mondták neki, hogy csináljon valamit, mert különben nem lesz utód. 

Hát, amennyiben ez szexuális felvilágosításnak minősül, én nem kérnék belőle. 

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány állásfoglalása szerint „a legjobb eszköz a gyerekekkel szembeni visszaélések megelőzésére, ha életkoruknak megfelelő információval támogatjuk őket. Ha kérdeznek, válaszolunk. A tiltás nem támogatja az edukációt, semmilyen témában. Aki tud a drog káros hatásairól, az tud felelősen dönteni. Aki tisztában van az online világ veszélyeivel, az nagyobb biztonságban van az online térben. Aki rendelkezik a korának megfelelő információval a szexualitásról, az könnyebben fel tudja ismerni a veszélyes helyzeteket. A drogtól, az online zaklatástól, bullyingtól, internetes visszaéléstől, szexuális kizsákmányolástól, abúzustól és bármilyen erőszaktól vagy bántalmazástól egyetlen dolog jelent védelmet: a gyerekek korának és érettségének megfelelő és tényszerű tájékoztatás, amihez a gyerekeknek a Magyarország által 1991-ben aláírt Gyermekjogi Egyezmény szerint elidegeníthetetlen joguk van.”

Annak a 11 éves kislánynak is joga lett volna hozzá, akit egy Heves megyei kis faluban a nevelőapja hónapokon át megerőszakolt, és teherbe ejtett.

Mert nálunk a jog tudásához szerencse kell. A cikkből csupán a kislány szavait idézem: „István először márciusban csinálta velem azt. Úgy éreztem, sose lesz vége. Hiába sírtam, hogy fáj... Kést szorított a nyakamhoz. Azt mondta, megöl, ha kiabálok, ha szólok anyunak.” „Elhittem, mert mindig azzal dicsekedett, hogy ölt már embert, börtönben is ült miatta. Amikor végzett, visszament a másik szobába, anyuhoz. Hónapokig ment ez így. Esténként, miután anyu lekapcsolta a villanyt, majd István bejött a szobába, már tudtam, mi következik.” „Azóta nem babázok, amióta tudom, hogy egy igazi növekedett a hasamban.” „István korábban rám parancsolt, ha a rendőrök rákérdeznek, hogy kivel feküdtem le, azt kell mondanom, hogy az iskolatársammal.”

Nem, ennek a kislánynak nem volt szerencséje. Semmiféle felvilágosítás nem jutott el hozzá. És, mint fentebb olvashatták, száz szexuális bántalmazási esetből csak tíz ügy kerül napvilágra. És, igenis, ennek oka lehet, hogy a gyerekek nincsenek tisztában a jogaikkal és a szexualitás kérdéseivel.

Persze, egy olyan országban, ahol Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón nem tudott a 24.hu újságírójának arra a kérdésére válaszolni, hogy hány kiskorú vett részt nemváltoztató műtéten Magyarországon, vagyis mi az a statisztika, amely szerint ez olyannyira releváns téma, hogy a gyermekvédelmi népszavazás öt kérdéséből három ezzel foglalkozzon, nincs mit csodálkozni. (Egyébként nem engedélyezett a nemváltás kiskorúak számára Magyarországon – a szerk.)

De Gulyás azt is elárulta, hogy a referendum célja egyébként is az, hogy a törvény miatt indított uniós kötelezettségszegési eljárásra reflektáljon. A hvg.hu-nak később pedig azt is elmondta, hogy amennyiben az Európai Bizottság visszavonja a kötelezettségszegési eljárást, a népszavazás okafogyottá válik.

Egy olyan országban, ahol az Alapjogokért Központ igazgatója, Szánthó Miklós is úgy vélekedik, hogy a kormány gyermekvédelemről szóló népszavazási kezdeményezése „megelőző csapás”, hogy Nyugaton a gender-propagandát be akarják vinni a közoktatásba, az óvodákban például „nőnek öltözött férfiak olvasnak meséket”, hogy Nyugat-Európában már elesett a normalitás, a józan ész, de Magyarországon még fel lehet mutatni a „Stop, gender!” táblát, és úgy véli, a hazai pártpolitikában is vízválasztó lesz ez a népszavazás: eldől, ki áll a gyermekvédelem oldalán, és kik azok, aki „a gyermekek jogait is feláldozzák a gender-propagandáért”, szóval egy ilyen országban nincs min csodálkozni. 

Igen, vízválasztó lesz, hogy az emberek miként reagálnak erre az „elterelő hadműveleti” népszavazásra. 

Tudom, azokat az embereket, akik a kormánysajtóból és a kormánypropagandából értesülnek Magyarország ügyeiről, könnyű megtéveszteni. Azonban a kormány, és a kormányt kiszolgáló politikusok ilyen tettetett vagy valós tájékozatlansága, ilyen teljesen abszurd lojalitása már több, mint bűn, ez már hiba. 

Bevallom őszintén, nagyon is nehezemre esett, hogy ne egy jókora káromkodással kezdjem ezt az írást, de, ha már Arany Jánossal kezdtem, engedjék meg, hogy Radnóti Miklóssal fejezzem be: „ – mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, – a rettentő szavak tudósa, Ésaiás”.