Több, mint furcsa: tíz hónapon belül harmadszor is Washingtonban konzultál David Pressman

Az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete, David Pressman ismét Washingtonba utazott, ahol magas rangú amerikai tisztviselőkkel folytat megbeszéléseket – számolt be a 24.hu a budapesti nagykövetségre hivatkozva. Mint a portál hozzátette: részleteket nem árultak el. 

Habár nem ritka, hogy egy nagykövet hazatér az állomáshelyéről konzultálni a felmerülő vitás vagy nem vitás kérdésekről, a fogadó országgal esedékes taktikát, stratégiát egyeztetni, az azért két szövetséges ország viszonylatában igencsak feltűnő, ha ez sűrűn egymás után fordul elő. És Pressman nem egészen egy éven belül immár harmadszorra utazott haza hivatalosan, ilyen célból.

Pressman nem egészen egy éve, tavaly márciusban tett ilyen villámlátogatást, s akkor a külügyminiszterrel, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának magas rangú tisztviselőivel és az Amerikai Egyesült Államok szenátusának kétpárti vezetésével konzultált az amerikai-magyar kapcsolatok helyzetéről. Furcsa módon, ezután közlemény jelent meg a villámlátogatásáról, s ebben konkrétumok is szerepeltek. Olyanok, mint hogy „megvitatta a szövetségesi kapcsolatok legújabb fejleményeit, köztük a magas rangú magyar tisztviselők egyedülállóan Amerika-ellenes retorikáját és a magyar kormány által ellenőrzött médiában elterjedt Amerika-ellenes retorikát”, továbbá: „a nagykövet érintette Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának sürgősségét, Magyarország vezetésének az Egyesült Államokról tett legutóbbi nyilatkozatait, valamint az Egyesült Államok elkötelezettségét, hogy ebben a rendkívüli időszakban is ápoljuk ezt a fontos kapcsolatot”. A dokumentum a következőképpen zárul: „Magyarország fontos pillanathoz érkezett a jövőjét illetően... Miközben Oroszország indokolatlan háborúja dúl a szomszédban, eljött az ideje annak, hogy Magyarország és transzatlanti szövetségesei és partnerei között szorosabb kapcsolat alakuljon ki.”

Ezután novemberben járt ismét hivatalosan az amerikai fővárosban, s – ahogy szűkszavú közleményében a budapesti amerikai nagykövetség tudatta – magas rangú amerikai kormányzati tisztviselőkkel konzultált szintén az amerikai-magyar kétoldalú kapcsolatokról. David Pressman megbeszélésein a végrehajtó hatalom rangidős képviselőivel, köztük a Kongresszus, a Fehér Ház és a Külügyminisztérium vezető tisztségviselőivel is találkozott.

Vajon mennyire megszokott, hogy egy szövetséges országban dolgozó nagykövet nem egészen egy év leforgás alatt háromszor is hazalátogat, hogy konzultáljon a küldő ország vezető (és kevésbé vezető) politikusaival? Mire utalhat ez a kétoldalú kapcsolatok milyenségét illetően? Jeszenszky Gézát kérdeztük, aki mind a két oldalon volt már: hiszen volt külügyminiszter is, de nagykövetként is éveket dolgozott, egyébiránt éppen az Egyesült Államok fővárosában (is).

„Ebben az a furcsa, hogy a mai kommunikációs lehetőségek miatt tulajdonképpen minden témát meg lehet beszélni, ráadásul mi lehet az a titok, amit nem szabad, hogy más megtudjon az amerikai nagykövet és Washington kommunikációjában?” – reagált a felvetésre. Megjegyezte, „persze én nem tudom, hogy a magyar vagy az orosz titkosszolgálat le tudja-e hallgatni vagy el tudja-e olvasni a rejtjelezett kommunikációt”.  Akárhogyan is, nem hiszi, hogy csak egy konkrét megbeszélés tervre miatt utazott Pressman haza, szerinte a látogatás célja inkább a konzultáció, hogy több emberrel is egyeztessen „például arról, hogy Magyarország a trójai faló-szerű mozgásával kilóg a sorból”. Tehát nem szűk szakmai konzultáció, hanem szélesebb körű egyeztetés lehet a látogatás célja, „az pedig helyes, ha többek véleményét is kikéri”.

Jeszenszky Géza egyébiránt azt látja, hogy a különféle amerikai megnyilvánulásokban mindig van valami pozitívum is, például annak kijelentése, hogy Magyarország fontos szövetséges a NATO-ban – mondta, megjegyezve, hogy „ez azért szépíti a helyzetet”. Látszik, hogy a bírálatokhoz az elmúlt hónapokban Pressman hozzátett valami biztatót, miközben járja az országot, próbálva ellensúlyozni a mai magyar kormány által hatékonyan szított Amerika-ellenes hangulatot. „Látszik, hogy az amerikaiak nem akarják felégetni a hidakat, amiket sajnos nálunk folyamatosan gyújtogatnak, de ők inkább oltják, ugyanakkor nem rejtik véka alá a fenntartásaikat sem”, – mutatott rá. Mint hozzáfűzte: ráadásul mindaz, amit kifogásolnak, az általában jogos is.

És persze ott vannak a gazdasági kérdések, például a kettős adóztatást elkerülését rögzítő egyezmény amerikai felmondása, ami szemmel láthatóan nagyon fáj Magyarországon – sorolta a lehetséges témákat, megemlítve: nem véletlenül céloznak rá, hogy vissza kellene csinálni. Vajon egy magyar alkuval ment Pressman Washingtonba? – vetettük fel, amire Jeszenszky úgy reagált: ahol probléma van két ország között, és ki akarnak belőle mászni, ott a mézesmadzag és a pálca – „hogy ne mondjak korbácsot” – politikát is bevetik. 

A svéd NATO-csatlakozás gyors ratifikálása lehetne például egy olyan gesztus, amikor a magyar kormány jó pontot szerezhetne az alkuban, de ehelyett továbbra is packázik – vetettük fel. Jeszenszky, ezzel egyetértve rámutatott: ez minden szempontból kifejezetten káros, ráadásul semmiféle konkrét magyar érdeket nem lehet látni mögötte, hacsak azt nem, hogy a kormány hergelje, bosszantsa a szövetségeseinket. S hogy ennek ki örülhet egyedül? Hát Putyin, még akkor is, ha a magyarok nem tudják megakadályozni Svédország és a NATO legszorosabb együttműködését. Merthogy bizonyos szempontból a skandináv ország már most is olyan, mintha tag lenne, csak éppen nincs ez a tagság paragrafusokba öntve, ám de facto – a katonai tervektől kezdve a politikai egyeztetésig – a semlegessége mellett egyértelműen a Nyugat oszlopos tagja.