Tóth Zoltán: a voksturizmus választási csalás – 1. rész
A Fidesz eddig több mint 3000 helyen módosította a választási törvényt, és mindig úgy, hogy feléjük „lejtsen a pálya”. A változtatások azonban arra is lehetőséget adtak, hogy régi választási csalások éledjenek újjá, mint például a voksturizmus is. Tóth Zoltán választási szakértővel arról beszélgettünk, hogyan és mikor lett bocsánatos bűn Magyarországon a voksturizmus, és a kétszer, vagy többször szavazás, mint választási csalás.
A voksturizmus újságírói kérdésre ismét szóba került a legutóbbi, november 30-i Kormányinfón, annak kapcsán, hogy kiderült, a tavaly szeptemberi, I. kerületi időközi önkormányzati választást megelőző héten egy egészségügyi magánszolgáltató címén húsz fidelitasos választópolgár létesített állandó lakcímet, szavazott, majd kijelentkezett. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kérdésre annyit válaszolt, a voksturizmust elítéli, ha ilyen van, azt meg kell vizsgálni. De nézzük, mikor is kezdődött a voksturizmus Magyarországon?
A voksturizmus Magyarországon a ’90-es évek elején jelentkezett először, amikor arról tartottak népszavazást, hogy szétváljon-e Szántód és Zamárdi. A referendum mögöttes gazdasági hátterében az állt, hogy kié legyen a szántódi rév iparűzési adója. A szántódiak azért akartak szétválni, mert maga a szántódi rév ugyan területi illetékesség alapján Szántódhoz tartozott, ám mivel egy települést alkottak Zamárdival, az iparűzési adó a közös kalapba folyt be. Ezért népszavazást kezdeményeztek arról, hogy jogilag váljanak ketté, és hozzanak létre két önkormányzatot. Mivel Szántód lakossága nagyon kevés volt, elkezdtek régi szántódi lakosokat agitálni, hogy menjenek el szavazni, és, mint elszármazottak, növeljék meg a létszámot. A másik oldalról Zamárdi szintén elkezdett minél több lelket „toborozni”, hogy meg tudja őrizni a szavazóknál a számbeli fölényét. Ez elég hamar kiderült, és a Választási Iroda azt az álláspontot képviselte, hogy ez választási csalás. Végül különböző fellebbezési fórumokon az Alkotmánybírósághoz (Ab) került az ügy, mert akkor a helyi népszavazás eredményének felülvizsgálata a hatáskörébe tartozott. Voksturizmus miatt egymás után hat népszavazási eredményt meg is semmisített, mígnem a hetediket már törvényesen tartották meg. Ennek eredménye az volt, hogy kettévált a település, és Szántód önkormányzata megnyerte a szántódi rév helyi iparűzési bevételét. Ennek híre ment, és a pártok már a ’94-es választásokra egyre másra kezdtek szervezni voksturizmust. Mivel kétfordulós volt a választás, ezért igyekeztek főleg a második fordulóra „új lakosságot” toborozni, hogy ezzel valamelyik párt többségre tehessen szert.
A Választási Iroda mit szólt ehhez?
Felismerte a szándékot, és készített egy törvényjavaslatot, amit a belügyminiszter benyújtott a parlamentben. Így már a következő választásra megtiltották, hogy újonnan lehessen bejelentkezni a második fordulóra. Ez azonban még mindig nem akadályozta meg azt, hogy az első választási forduló előtt legyen voksturizmus. Ám a Fidesz egy új fejezetet nyitott, amikor 2010-es választási törvénymódosítások után kiterjesztette a választói jogot a határon túli magyarokra, és civil szervezetek útján Erdélyből szervezte, hogy jogilag költözzenek be Magyarországon az erdélyi magyarok, akik egyébként román állampolgárok voltak. Így szavazhattak.
Meddig tartott ez így?
Hosszú ideig ment a vita, hogy ezt vizsgálják, vagy ne vizsgálják. A Választási Iroda még 2002-ben kétfajta védekező eszközt talált ki a voksturizmus ellen. Az egyik: arra kötelezte a helyi választási irodák vezetőit, hogy a választás előtti hatodik hónap kezdetétől rendszeresen kísérjék figyelemmel az újonnan bejelentkezők statisztikáját. Ha a napi új bejelentkezők száma meghaladta az átlagot, akkor a helyi jegyző köteles volt mindegyikőjüket figyelmeztetni arra, hogy bűncselekményt követnek el azzal, ha a szavazás miatt jelentkeztek be. Ezzel nagyjából sikerült is elejét venni a tömeges bejelentkezéseknek, ugyanis a jegyzőnek a népesség-nyilvántartásban egy önálló, úgynevezett fiktívvé nyilvánítási joga volt. Vagyis, ha megállapította valakiről, hogy az illető nem lakik ott életvitelszerűen, akkor törölheti a lakcímet. Akinek pedig nincs lakcíme, az nem kerülhet be a névjegyzékbe. Ezzel 2010-ig sikerült is élét venni a tömeges voksturizmusnak, de ezt a rendszert a Fidesz 2010 után eltörölte. Politikailag kihirdették, hogy a Választási Irodának nincs joga a lakcímadatok ellenőrzésére. A Nemzeti Választási Iroda pedig kihirdette, hogy neki nincs hatásköre azt megvizsgálni, hogy valaki ott lakik-e, ahová be van jelentkezve.
Ez igaz volt?
Nem, ez egy nyíltszíni hazugság volt, de mit lehet tenni, ha egyszer valamilyen állami szerv a hatáskör hiányát állapítja meg. Az ellen nehéz bármit is tenni.
A voksturizmus ellen más védekezési lehetőség nem volt?
A másik ilyen védekezési mechanizmus a kétszer, vagy többször szavazók ellenőrzését felderítő úgynevezett választási csalásfelderítő szoftver volt, amit már 1994-ben kifejlesztettünk. Ennek az volt a lényege, hogy akik ideiglenes, vagy átmeneti lakóhelyen kívántak szavazni, azokat ugyan felvették a névjegyzékbe, de a szavazás megtörténte után a számítógépek ellenőrizték, hogy nem szavazott-e másutt, például az eredeti lakóhelyén. Ha ilyen volt, akkor azt a két helyi jegyző az Országos Választási Iroda útján ellenőrizte. A számítógépek ugyanis kidobták a kétszer, vagy többször szavazók személyi számát, és ennek alapján egy igazgatási folyamat keretében lehetett ellenőrizni, hogy valójában ki hol szavazott. A megállapítottak alapján pedig a választási irodavezető kétszer, vagy többször szavazás miatt feljelentést tett a rendőrségen.
Eredménnyel?
A rendőrség soha nem járt el korrektül ezekben az ügyekben, mert megállapította, hogy neki erre nincs hatásköre, nem nyomoztak, nem idéztek be senkit. Ha úgy tetszik a rendőrség szabotálta a büntetőeljárások megindítását. Ám volt mégis jó néhány eset, amikor ezt a rendőrség nem bírta tartani, mert vagy az ügyészség, vagy a bíróság kötelezte őket az eljárás lefolytatására. Csakhogy ezek a kétszer, vagy többször szavazások „bocsánatos bűnnek” számítottak, és nagyon kevés bírósági elmarasztalás történt. Ezután jött a végső „elejtés”, hogy a kétszer, vagy többször szavazást nem lehet büntetőjogilag szankcionálni, illetőleg a Nemzeti Választási Iroda megtagadta az általa egyébként birtokolt kétszer, vagy többször szavazó csalásfelderítő szoftver használatát. Magyarországon tehát igenis volt olyan illetékes állami szerv, amely felvette a küzdelmet a csalók ellen. Azonban így járt.
Akkor gyakorlatilag e téren „minden mehet tovább”?
Igen. Abban igaza van Gulyás Gergelynek, hogy a voksturizmust és a kétszer, vagy többször szavazást nagyon ki kell vizsgálni. Ugyanakkor azt is világossá kell tenni, hogy ez választási csalás, és volt illetékes állami szerv, amelyik sikerrel fölvette ellene a harcot.
(Folytatjuk)
