Tovább központosítanák a kultúrát

A Telex értékelése szerint az új kulturális tervezetben foglaltak megvalósítása esetén még több bürokrácia jönne, még több kötelezettség hárulna a kulturális intézményekre, ezzel párhuzamosan pedig az olyan csúcsszervek, mint a Magyar Nemzeti Múzeum vagy a Petőfi Kulturális Ügynökség még nagyobb beleszólási lehetőséget kapnának. A tervezet célja emellett az lenne, hogy a Covid, az infláció és a források elapadása miatt alaposan megtépázott kulturális terület állapotán javítson, amit a tervezet virágnyelven csak kihívásokkal teli időszakként említ.

A sajtóban először a Indexen ismertetett tervezet még munkaanyag, ami változhat a parlament elé benyújtása előtt, hiányoznak belőle részletek, de a minisztérium szándéka egyértelműen kirajzolódik belőle – szögezi le a portál. Ugyan Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter a tervezet kiszivárgásakor még cáfolta a központosítást, de a terv világosan felrajzolja azt az állami kulturális piramist, amiben még a könyvtárak kínálatát is irányítani lehet – teszi hozzá.

A nagy nemzeti testvér figyel téged – ez a szándék egyértelműen átsüt az anyagon. 

A kultúra központosításának legkézzelfoghatóbb része az anyagban, hogy az állami és/vagy önkormányzati tulajdonban lévő intézményeknek és szervezeteknek egy felettük álló szervnél is lesz egy jóváhagyási körük. A múzeumoknak, kulturális intézményeknek vagy színházaknak eddig is le kellett adniuk a beszámolójukat és az üzleti tervüket a fenntartójuknak, de az új terv szerint azokra még meg kell érkeznie egy bólintásnak. Ezeknek a csúcsszervezeteknek a stratégiai és üzleti tervet, beszámolót és a fejlesztési feladatokat is le kell adniuk a fenti intézményeknek. Jelenlegi formájában ez a törvénytervezet ráadásul azt mondja ki, hogyha – tegyük fel – a Nemzeti Színház javítana valamit az egyik városi színház tervében, azt az intézménynek el kell fogadnia. Már ha továbbra is állami forrásokhoz jutna, ami egy városi színház esetében elengedhetetlen a fennmaradáshoz. 

Az is látszik, hogy többé-kevésbé megszüntetnék az átlátható versenyt, hiszen úgy nehezen lesz az igazgatói pozíciókért verseny, ha az új törvénytervezet azt írja, hogy pályázat nélkül is lehetőség nyílik a vezetőválasztásra. Egész pontosan azt, hogy az intézmények fenntartója a kinevezést is választhatja a pályáztatás helyett.

Az új terv egyik fontos újítása a Nemzeti Könyvkultúra Kuratórium létrehozása, amely szintén a minisztérium iránt teljesen lojális szervezet lenne, az elnöke maga a miniszter lenne, a tagjait pedig a miniszter nevezné ki. A tanácsadó testületként működő szerv azt felügyelné, hogy „minőségi, értékalapú” könyvek kerüljenek minden ötezer fő alatti település könyvtáraiba. Vagy ahogy a szöveg nevezi a kisebb települések művelődési házait: a közösségi terekbe. A Telex egyik forrásának megfogalmazása szerint: nem nehéz benne azt a szándékot feltételezni, hogy ezeken a településeken a mezei látogató ne ütközhessen bele, mondjuk, a Meseország mindenkié című kötetbe, vagy a kormány kultúrpolitikájával kritikus szerző művébe.

A terv kiszivárgása óta a portálhoz eljutott reakciókban visszatérő elem, hogy a szöveg a kulturális élet legégetőbb kérdéseivel, a forrás- és munkaerőhiánnyal, az egyre kevésbé versenyképes fizetésekkel vagy az intézmények infrastrukturális problémáival nem foglalkozik, ráadásul a tervet széles körű szakmai egyeztetés sem előzte meg. Nem derül ki ebből a tervből és a minisztérium eddigi kommunikációjából sem, hogyan tudnak majd felvenni embereket a vidéki kulturális intézmények egy pár ezres településen, főleg, ha az új rendszer még többletfeladatot ad egy ilyen, jelenleg is működő kulturális helyen.