Trencsényi László: a 20 százalékos béremelés nem oktatási stratégia, a megosztást szolgálja
Az oktatás hosszú távú jövőjéről tárgyalni lehetetlen helyzetelemzés nélkül, de a kormánynak legjobb tudomásom szerint érvényes helyzetelemzése nincs – nyilatkozta a Hírklikknek Trencsényi László. A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke arról is beszélt: az uniós pénzekből beígért 20 százalékos béremelés még az infláció értékét se éri el, és csupán az elégedetlenkedők megosztását szolgálja, az oktatás hosszú távú stratégiáján nem segít. Emlékeztetett rá, hogy érvényes helyzetelemzése Radó Péter oktatáskutatónak van a „Közoktatás és politika – Magyarország 2010-2022” és „Az iskola jövője” című két könyvében, de azt még nem rendelte meg a kormány.
A hírek szerint az oktatás hosszú távú ügyeiről esett szó a szombati rendkívüli kormányülésen, amiről Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke csak annyit árult el, hogy az oktatás hosszú távú ügyeiről esett szó. aktuális témák – a tanársztrájk, polgári engedetlenség, tüntetések és más, diákok és szülők által szervezett akciók – nem voltak terítéken. Vajon miért csak az oktatás hosszú távú ügyeiről lehetett szó, miközben forrong az egész oktatás?
El nem tudom képzelni, hogy nem esett szó az oktatás mostani ügyeiről. Nem értem, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke titkossági fogadalmat tett-e egy kolostorban, vagy valami más történt, és csak az iskolabéke érdekében tartja magát ahhoz az ígéretéhez, hogy „embargósítva” van a tárgyalás.
Egyáltalán lehet az oktatás hosszú távú jövőjéről úgy tárgyalni, hogy a jelen helyzetet negligálják?
A hosszú távú jövőről tárgyalni lehetetlen helyzetelemzés nélkül, de a kormánynak legjobb tudomásom szerint érvényes helyzetelemzése nincs. Érvényes helyzetelemzése a szaktudománynak van, Radó Péternek a „Közoktatás és politika – Magyarország 2010-2022” és „Az iskola jövője” című két könyvében. Azok érvényes helyzetelemzések, amelyekre lehet stratégiát építeni, de tudomásom szerint ezt a két könyvet nem a kormány rendelte meg Radó Pétertől, és a kormány nem is reflektált rájuk. Mint varázsló a cilinderből a nyulat, a kormány úgy kapta elő, hogy az oktatás hosszú távú stratégiájáról akar beszélni, miközben erről évek óta, sőt, évtizedek óta nem volt szó. Az utolsó stratégia a KDNP-s Hoffmann Rózsa 2010-es programja volt, amit igyekezett is megvalósítani. Rosszabb lett, mint maga a program, de az már legyen Hoffmann Rózsa gondja, hogy még az ő kereszténydemokrata programját se vette komolyan a NER. Tudtommal legalább is – a nyilvánosság előtt – arról nem volt szó, hogy stratégia készülne. Ha készülne, Maruzsa Zoltán államtitkárnak egyszerű dolga lenne, mert csak annyit kellene mondania a tárgyaló szakszervezeteknek, hogy várjanak egy csöppet, „már csináljuk a stratégiát”. De nem mondott ilyet. Vagy ő se tud róla, vagy már nélküle készül, és az a stratégia, hogy ki fogja majd pótolni őt. És akkor ez egy stratégia kérdés. Vagy füllentés a kormány részéről a hosszú távú stratégiáról szóló híresztelés, vagy – tisztelve Horváth Pétert – az NPK elnöke korrekten járt el, és tartja magát ahhoz a kommünikéhez, amit a kormány ez ügyben kiadott, és ő, mint „Bagarja, a béke barátja” – A helység kalapácsában – éppen a béke ügyében szólhatott legalább a kávészünetben, hogy az urak most már figyeljenek oda.
Kedden győzelmi jelentésként tálalta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy az EU-val az összes operatív programról megszületett a megállapodás, és amint megkapják a pénzeket, megvalósulhat a pedagógusok 20 százalékos béremelése. Ha január elsejével hozzáférhetnek a pénzekhez, akkor ettől az időponttól lesz emelés. Ez mennyire segítheti az oktatás hosszú távú terveit? Vagy csak azt a célt szolgálta a bejelentés, hogy visszafogja a mostani forrongásokat?
Ez még az utóbbinak is gyenge, hiszen a 20 százalék az infláció értékét sem éri el. Tehát ez nem fizetésemelés lesz, hanem a bér valamelyes hozzáigazítása az inflációhoz. A kormány azt már tényleg nem teheti meg, hogy ezt megcsinálja. Ennyit meg is tud tenni, hiszen az inflációból származó árbevételekből ezt a költségvetési forrást elő tudják teremteni. Ennek semmi köze a stratégiához. Ez az engedetlenségi mozgalmak „galambjainak” a leszerelése és leválasztása, akik majd azt fogják mondani, „lám, lám, csak megkapták a pedagógusok, amit követeltek”. A 20 százalék az amúgy jól hangzik, de ha az inflációról beszélünk, már nem annyira. Ez csak a megosztást szolgálja, és a tűzoltást, hogy a legelégedetlenebb, de azért megegyezésre törekvő kollégákat, akik már kellőképpen el vannak fáradva, befékezze. Hamar elérkezhet az a pillanat, hogy azt mondják, örüljünk, hogy ennyit is kapunk, mert többet úgysem kapunk. Ha az oktatás átalakításához is rendszerváltás kell, de az úgysem lesz, akkor érjük be ennyivel. A kormány részéről ez egy ilyen taktika is lehet.
